A szociál-liberális koalíció sem váltotta be a hozzá fűződött (túlzott) elvárásokat, a Ponta-kormányok is csak vegetáltak, a legutóbbi, sorban a harmadik talpon maradása legfeljebb annak köszönhető, hogy nincs markáns ellenzéke.

Gyengus tanácsosok és tanácsadók maradhattak még meg a Cotroceni-palotában, ha már a látszat betartására sem képesek figyelmeztetni legnagyobb urukat.

Más az EU-bürokratákkal férfiasan tárgyalni, és megint más térden állva, ahogy Bukarest változó hatalmai és vezetői tették eddig, s teszik ma is.

Nem valami megkérdőjelezhető, megbundázott futballmeccsre céloz kérdőjeles címünk. Hanem egy olyan gyanús döntetlen eredményre, amelyet közvetlenül húsvét előtt, nagypénteken produkált állami, politikai és közéletünk.

Az olyan utcanév-változtatás a demokrácia valóságos ellensége, amelyben az illető városban és utcában lakókat nem kérdezik meg, hogy akarják-e a névváltoztatást.

Az ember beleszédül abba, ahogy az ország első számú méltósága saját miniszterelnökéről beszél.

Ha igazak ezek az elemzések, akkor a nagyszájú szélsőjobb nem egyéb Putyin trójai falovánál.

Nemzetközi roma nap ide, vagy oda, a cigánykérdés hallatán minden kormány, minden hatalom bűnös struccpolitikát folytat.

Más-más az aktuális tanulsága a vasárnapi magyarországi választások eredményének az anyaországi, erdélyi magyar, romániai román, közép-kelet-európai és az összességében vett Európa polgárai és politikusai számára.

Egyesülési és autonómia-kérdésekben a tűzzel játszik Bukarest.

Nagy tétje van a vasárnapi magyarországi választásoknak számunkra is, hiszen mi egy erős, lüktető gazdaságú, Európában tekintélynek örvendő anyaország jövőjében vagyunk érdekeltek, szavazatunkkal ehhez szeretnénk hozzájárulni.

Valóságos hősökké váltak, Romániában is, Magyarországon is nem várt ingyen reklámhoz jutottak, ami égi mannának számíthat számukra.

Amíg Románia kormánya nem érti meg, hogy egy ország fejlődésének első számú prioritása a tanügy fejlesztése, a legkifizetőbb beruházás a jó tanárképzés és jó iskola, közvitákkal is, anélkül is, marad a fából vaskarika.

Az abszurd dráma minden eszköze itt már olyannyira adott, hogy Ionesco úr bizonyára a sírjában is megfordult néhányszor.

Malomkő-súlyú kockázatot vállalt az RMDSZ, amikor úgy döntött, hogy ezekben a hazai és világpolitikailag is instabil napokban hajlandónak mutatkozik felkapaszkodni a Ponta 3 kormány döcögő vonatára.

Egy misét legalább megérdemel Ponta kijelentése, miszerint csak azért venné be új kormányába Kelemen Hunorékat, hogy megakadályozza a magyarok radikalizálódását, s nem azért, hogy biztosítsa szavazógépének a többségét.

Ország-világ számára is kiderült: homokvárnak bizonyult a Szociálliberális Unió.

Szociáldemokrata oldalról sokan máris a legnagyobb esélyt „a független” bukaresti főpolgármesternek, Oprescu doktornak adják, ami azt jelentené, hogy az elnöki székbe csak ESCU-k kerühetnek továbbra is, még akkor is, ha Antonescu úr elveszti e csatát.