A romániai politikai élet főszereplői közül egyre többen esnek a kísértések csapdájába. Ebben a környezetben ugyanis rendkívül nehéz becsületesnek megmaradni.

Aki egyszer is látta véleményt nyilvánítani a MOGYE szenátusának többségi képviselőit, akár fogadást is köthetett arra, hogy ebben a felállításban, ilyen elnökkel nem lesz önálló magyar tagozat a Marosvásárhelyi Orvosi és Gyógyszerészeti Egyetemen.

Jelképek egész sorát bontogató ünnep, amely a legkisebb településen is előcsalogatja a tettre vágyók mellett az unottak, csalódottak, elkeseredettek sorát. A szabadság ígérete véget nem érőnek tűnik az idegen hatalmak béklyójában.

Ha nem lennének a roma családok, akik közül sokan a magyar állami támogatás reményében íratják magyar tannyelvű osztályba a gyermeküket, jó néhány hangzatos nevű, hajdanán népes magyar faluban már évek óta be kellett volna zárni az iskolát.

A magyarságot sem kellene egy kalap alá véve sértegetni, ha egyéb mondanivalója nem akad egy másik hozzászólónak.

A mellébeszélés iskolapéldája Dorin Florea beszéde, amelyet az Egyesülés Nemzeti Kollégium szülői bizottsága előtt január 23-án, az egyesülés napjának előestéjén mondott.

Ha végigzongorázza az ember a bukaresti iskolabotránnyal kapcsolatos írásokat, szeme előtt dagad rémtörténetté a fővárosból indult balkánbalhé. A diákok, szülők vallomásából az derül ki, hogy az iskolák és óvodák gonosz vezetői, osztályfőnökei, tanítói a szülők keservesen megkeresett anyagi hozzájárulásával teszik szalonképessé a nincstelenségbe süllyedt romániai tanintézményeket.