A mi nézőpontunkból nem feltétlenül jó ómen, hogy Johannis igazából nem az egyik őshonos kisebbség tagjaként határozza meg önmagát, hanem politikai nemzetet vizionál, amelyben mindenki román, és büszke is erre.

A hitelezők nem bíznak már a kormányban, és az sem zárható ki teljes mértékben, hogy gesztusukkal Pontáék bukására játszanak.

Miért lenne példaértékűbb kisebbségpolitika az a külföld számára, hogy szász az államfő, mint az, hogy az RMDSZ csaknem húsz éve részt vesz a kormányzásban?

A mindenkori román kormányoktól pedig már megszokhattuk, ha nincs kampány, nincs szabadságharc. Most pedig két évig nem lesznek választások.

Csak az a kérdés, hogy ha kampányban be mertek vállalni egy ennyire negatív bejelentést, mit is terveznek valójában?

Miért lepődnénk meg azon, hogy kifütyülik és átpetárdázzák himnuszunkat, amikor a kormány hadat üzent a kisebbségi jelképeink használatának?

Kampány lévén viszont a kormány lépéskényszerbe került. Egyre biztosabb azonban, hogy öngólt lőtt.

A csütörtöki akció nem volt más, mint annak a demonstrációja, hogy egymásnak kampányolnak, a második fordulóban pedig a szövetség várhatóan Ponta támogatására fogja kérni a magyarságot.

A felmérésekben ugyan a jelenlegi kormányfõ vezet, de úgy látszik, nem bíznak eléggé a sikerben ahhoz, hogy ne próbáljanak meg minél több társadalmi réteget magukhoz édesgetni.

Több ország közös fellépése akár eredménnyel is járhatna. Csak ehhez félre kellene tenni a vélt vagy valós sérelmeket.

Vajon meg sem állunk az államcsődig, vagy előtte azért még győzhet a józan ész?

Az az oldal kerekedett felül az RMDSZ-ben, amely a kormányzást célnak és nem eszköznek tekinti, s ezáltal ismét bebizonyosodott, hogy sokan vannak az RMDSZ-ben, akiknek saját pillanatnyi jólétük fontosabb az általuk képviselt közösség jogainál.

Meg kellene tanulni egymást nem ellenségként, hanem ellenfélként kezelni.

A román állam anyagilag is támogatja azokat a munkáltatókat, akik a nyári vakáció idején diákokat vagy egyetemi hallgatókat foglalkoztatnak.

A szabadságharcos szerepében próbálja megerősíteni pozícióit a novemberi államfőválasztások előtt a nagyobbik kormánypárt, amikor fityiszt mutatva a Nemzetközi Valutaalapnak (IMF), októbertől a társadalombiztosítási hozzájárulás csökkentését és különböző juttatások emelését ígéri.

Sok haszonélvezője nem lesz az adókedvezményeknek.

Két orvos sem jut ezer romániai lakosra – közölte a napokban az egészségügyi tárca az egyáltalán nem szívderítő valóságot. Azon pedig, hogy miért van ez így, nem kell sokat törnünk a fejünket.

Ismét azt látjuk hát, hogy hiába vagyunk becsületes adófizető polgárai Romániának, pénzünket más régiók fejlesztésére költik el, közben meg váltig hangsúlyozzák, hogy a Székelyföld nem elég fejlett az autonómiához.