Az igazság kell, nem a hírek

Ország-világ számára is kiderült: homokvárnak bizonyult a Szociálliberális Unió.

Az érző magyar szívnek itt meg kellene hasadnia! Lám, van egy párt, amely annyira elkötelezett a népe iránt, hogy ha csak a halálával segíthet rajta, akkor a halálos ítéletét is kész aláírni!

Kitörni a hazai viszonyokból azok a fiatalok tudnak, akik diplomával a farzsebben hajlandók Londonban beállni a fekete mosogatóba.

Nemzetpolitikai gyakorlatok kezdőknek és haladóknak.

„Legfontosabb dolgaink többnyire tabunak számítanak, ha másképpen nem, abban a megfogalmazásban, hogy »nem szabad«, »nem illik« »rosszat« mondani, akkor sem, ha az a közjó érdekében történik.” Interjú.

Ami számomra nem világos, az az „érdekképviseletünk” hozzáállása e nagy naphoz.

A szűkebb kör, a rommagyar politikai szcéna fejleményei szinte mindenben leképezik a tágabb mezőny abszurd kereteit: farsangi álarcosbál-sorozat folyik, némi szappanoperás behatással, olyan drámainak tűnő fordulatokkal, melyek valóban Ionesco darabba illenének.

A mérhetetlen ambíción kívül ebből a bagázsból senkibe nem szorult annyi kitartás (akár korlátolt is), hogy a maga erejéből szerezzen diplomát?

„Mi a színházi életben nem érezzük magunkat kisebbségben, és az ország bármely színházába elmegyünk, ismernek bennünket, kezet fognak velünk, megkérdezik, mi újság van." Interjú.

Téves az az elmélet, miszerint az emberek, főként a fiatalok nem olvasnak könyvet. A könyvolvasók táborának folyamatos az utánpótlása.

Ami véleményem szerint jóval izgalmasabb tíz-tizenöt oldalnyi szövegnél, és minden bizonnyal jóval többet kellene beszélni róla.

Gyurcsány úgy remélhette leplezni további hazugságait, hogy a párt korábbi hazugságait beismerte.

Tőkés Fidesz-színekben történő indulása különben sem ellentétes a magyar kormánypárt nemzeti összetartozást hirdető politikájával, ugyanakkor jelzésértékű a temesvári forradalom hősének bevonása a szocialista baloldallal szemben folytatott küzdelemben.

Az ország két nagyon fontos politikusa, akik milliók sorsát tartják a kezükben, feledve a bársonyszékkel járó kötelezettségeiket, lázrohamokra emlékeztető agresszivitással marja egymást, szemünk láttára senyved mind jobban és jobban a jogállamiság, és a huszonöt év után is gyerekcipőben járó törékeny demokráciánk.

A stratégiai fontosságú, 45 millió lakosú Ukrajnáért folyó nagy geopolitikai játszma korántsem dőlt el, a nyugati erők csupán csatát nyertek, a végső kimenetel azonban homályos.

Az aggodalmak beigazolódtak, miszerint az eddigi ellenzék sem feltétlenül jobb Janukovicséknál.

Újrafogalmazta a miértekre és hogyanokra vonatkozó kérdést, és a válaszokkal olyan messzire jutott, amilyen messzire kevesen.