Szakadás

Megint a se veled, se nélküled tanácstalanság állapotába kerültek a magyar érdekképviselet vezetői.

A szándék és a cél nyilvánvaló: politikai eszközként felhasználni a köztiszteletben álló erdélyi magyar személyiségeket az európai mandátumokért zajló küzdelem során, ami egyúttal kiváló alkalom tőkét kovácsolni a párt számára.

Elena Udrea törekvő politikus, akit eredményei csak újabb sikerekre sarkallnak.

Az „információ eljuttatása a célszemélyhez” nem is olyan egyszerű, mint amilyennek egyesek gondolják még a szakmán belül is.

Csak az volt, amit Ponta és Antonescu akart. Ennek most vége, és ez jó.

A legnehezebben megválaszolható kérdés, amit nekik szegeznek majd a következő: milyen párt az, amelynek sikerében védnöke sem bízik?

Mi tagadás, a kormányra való invitálás soha ki nem mondott kategorikus elutasítása ellenére sincs könnyű helyzetben az RMDSZ.

Nos, hátha a két kombinátor a kivénhedt, de még veszélyes Nagy Zsarolóval úgy szúr ki, hogy torzsalkodást mímel, és tehát ez az egész cirkusz nem egyéb, mint egy nagy szemfényvesztés?

„Hozzá kell szoknunk mindannyiunknak, magyarországiaknak, Kárpát-medencei honfitársainknak is, hogy legfontosabb ügyeiben a magyar nemzet közösen dönt, s ennek a döntésnek immár a dél-erdélyi magyarok is részesei lehetnek.” Interjú.

Ebben a zavaros helyzetben az elfeledett, agyonhallgatott RMDSZ-nek feljött a csillaga, és amolyan bálkisasszonnyá avatták ebben a bolondokházában szervezett bálban.

Az is kezd romániai sajátossággá válni, hogy minél erősebbként születik meg egy kormányszövetség, annál hamarabb esik is szét.

Persze akárhogyan is igyekszünk grúzosan Moszkvára fókuszálni, legalább a fél szemünket a balti fővárosokon, de főleg Kijeven kell tartanunk.

Hülyülünk. Intézményesen, nemzeti egységben. A magyar nyelvtudósok is meghülyülnek, vagy – ahogy az egyik magyar hírportálon megjelent cikkben fogalmaztak – meghajolnak a népnyelvi hibák előtt.

Hol vagyunk mi attól, hogy Gatesnek és Buffettnek tanácsot adjunk. Ahhoz viszont nem kell szakembernek lenni, hogy belássuk: ez a két fickó azért letett valamit az asztalra, és lehet, hogy többet értenek a gazdasághoz, mint Victor Ponta. Vagy Orbán Viktor…

Egy misét legalább megérdemel Ponta kijelentése, miszerint csak azért venné be új kormányába Kelemen Hunorékat, hogy megakadályozza a magyarok radikalizálódását, s nem azért, hogy biztosítsa szavazógépének a többségét.

Ukrajnában sem az a baj, hogy nincsenek törvények. Hanem, hogy magasról tesznek a betartásukra.

Képtelenség szavakban öntenem, amit bennem e nap kapcsán minduntalan felötlő Bréma – Kolozsvár párhuzam keltett.