Nem szállnak magukba

„A csonkaországi balliberálisok az elmúlt négy évben csúfot űztek az ellenzékiség fogalmából is: csak rombolni és gyalázni voltak hajlandók és képesek. Minden ocsmányságot rámondtak itthon a kormányra és támogatóira, minden követ megmozgattak külföldön, hogy lejárassák őket. A történet ismert, nem idézem fel részletesen. Nekünk itt, innen nézve az fájt a legjobban, hogy úgy áskálódtak a 2010-ben szabadon és törvényesen megválasztott kormányzat és kétharmados parlamenti többsége ellen, hogy közben bőven hullott a trágya Magyarországra, annak egész népére, a nemzetre és annak határon túl élő részeire is. Egyebek mellett ezt a magatartást is büntették a választók most, amikor újfent a jobboldalnak adtak felhatalmazást a keresztény-polgári-nemzeti értékek mentén való kormányzásra. Mert ez a „minél rosszabb nekik, annál jobb nekünk” típusú bolsevik attitűd nem szimpatikus. A nemzet- és hazaárulással határos internacionalista nyüsletés és szövetkezés és intrika szintén nem.
»A vesztes baloldal hörög, uszít, hüledezik és nem gratulál« – a választások után közvetlenül ezzel a címmel jelent meg egy találó helyzetelemzés, amelynek szerzője észrevette azt is, hogy »a fába szorult baloldal azt sem tudja már, mit találjon ki, hogy a Fidesz győzelmét kicsinyítse«. De hamar ocsúdtak – tán külföldi intésre? –, és folytatták ott, ahol abba sem hagyták, mert már minden csatornán ömlik megint a rosszindulat, manipuláció, suttogó és üvöltő propaganda, hiszen közelednek az újabb alkalmai a »demokráciaféltésnek«: az európai parlamenti választások május végén, majd pedig az önkormányzatiak októberben."