Káderhiány

„A kormánymegbízotti funkcióval kapcsolatosan eddig említettek – Bárczi Győző, Karácsonyi Erdei Etel, Soós Zoltán, Frunda György – állítólag sorra utasították vissza a felkínált posztot, vagy adtak visszautasítással felérő kitérő választ a felkérésre. Ami egyáltalán nem meglepő, különösen, ha felidézzük, milyen általános ellenszenv övezte a korábbi Kovászna megyei prefektus, György Ervin ténykedését. Érthető a vonakodás, hisz a tisztséggel járó jogosítványok közel sem azonosak a gengszterváltás előtti megyei első titkárok szinte korlátlan hatalmával. A prefektus nem a helyi közösség érdekeit képviseli, hanem a kormány akaratát érvényesíti, többnyire a helyi érdekek ellenében. Aki egy ilyen megbízatást elvállal, az a későbbiekben nehezen hitetheti el magáról, hogy elszánt érdekvédelemre és közképviseletre született. Ez lehet a lehetséges magyarázatok egyike arra, hogy miért nincs keletje az említett tisztségnek.

Távolról sem azonos a helyzet a polgármesteri székkel, azt sokan akarták – legalábbis színleg. Fodor Imre után Kelemen Atilla, Borbély László, Frunda György pályázták meg, akik annak idején mindannyian az RMDSZ legfelsőbb vezető köreihez tartoztak. Az is igaz, utólag csak Fodor Imrét viselte meg a kudarc, a többiek könnyedén túltették magukat a vereségen. A feltételezések szerint nem is igen akartak győzni.”