Itt van már a boldog óra

(...)

„Dan Voiculescu a szekus múltjával és kétes módon szerzett vagyonával kiterjedt kapcsolatrendszert és politikai befolyást kiépítő, az államot kihasználó újkapitalista jellegzetes alakja. Tekintélyét fokozta – ha nem is (mint hosszú perének egyik vádiratában olvasható) telepatikus képessége – intelligenciája, bizonyos fokú pallérozottsága. Hamar rájött, hogy az üzlet és a politika ötvözése még sokkal hatékonyabb a sajtó támogatásával, kiépítette hát médiabirodalmát, tévétársasága az egyetlen a számottevő magánvállalkozások közül, amely román kézben van.

Jótékonysági alapítványai, az Antena 3 nézettsége-népszerűsége, tényfeltáró sikerei és visszhangos nemzetközi díjai ellenére az egész jelenség az ország közéletében negatív. Számunkra Voiculescut különösen visszataszítóvá tette magyarellenessége. Kelemen Hunor szövetségi elnök emlékezetes megfogalmazását a „rákfene” minősítéssel egy politikai konjunktúra – az RMDSZ kormányra kerülésének meghiúsítása – indokolta, véleményem szerint sokkal fontosabb a román kormány miniszterelnök-helyettesének hétvégi nyilatkozata, amely szerint Dan Voiculescunak semmilyen befolyása nem volt a kormány munkájára.

Ez így van! Dan Voiculescu ellenfele egyetlenegy ember volt. Az államelnök. Alapjában véve két hasonló múltú, történelmi meghatározottságú és felfogású politikus hatalmi összecsapásainak voltunk tanúi az utóbbi években, amelyek során mély sebeket ejtettek egymáson.

Az egyiknek a mostani győzelme előrevetíti közös megérdemelt sorsukat. Amikor az beteljesedik, akkor jön el Románia számára a boldog óra.”