Cső, csel, ék

 „A hírforrások úgy írják: majdani tüntetők, majdani rendőrök. Csak majdani tüntetők, és már halnak, a majdani térre kivezényelt rohamrendőrök fegyvereitől. És nem is mind így. Sokan halnak meg egyszerűen mert ott vannak a forgatagban, történik velük valami, aki szerencsés, megússza sebesüléssel, de már az ilyen szerencsések száma is százas nagyságrendű, és néhányan feltételezhetően meghalnak személyes orvbosszú miatt, amit a zűrzavar tesz lehetővé és tisztázhatatlanná. (Ellen)forradalmakban ez nem ritka (...)

Igazat adni bármelyik félnek – lehetetlen. Igaza lehet azoknak a civil mozgalmistáknak, akik szerint az ukrán vezetés, illetve a különleges belügyi alakulat, a Berkut rohamrendőrei az utóbbi hónapban a békés tüntetőkkel szemben emberiség elleni bűntetteket követtek el. De hol vannak már a békés tüntetők?! (...)

Ukrajna a jelek szerint képtelen elviselni az államiság terhét, a haza megosztottságát. Különben kétes felosztás, hogy az ország egyik fele szabadságszerető, a másik fele szovjetimádó. (...)

Ukrajna ketté van szakadva, valószínűleg Európa is, Oroszország is beéri a maga részével, hát várnak, hogy ha már a csel bevetve, a derék lázadók meg a derék karhatalom vére folyjon, amíg folynia kell, aztán megint lehet majd osztani-szorozni: főleg tárgyalni, más alapon.

És ha bármelyik félnek valami nem tetszik, lehet elölről kezdeni. Éket verni a nép és az általa megválasztott vezetés, az ország nyugati és keleti része, az oroszul beszélők és az oroszul nem beszélők, az Európára vágyók és az Európára nem vágyók közé. Vannak helyek és vannak időszakok, amikor könnyű csőbe húzni, csellel zavart kelteni a grundokon és a fejekben, éket verni különböző csoportok között. A világ így megyen. De hogy nem előre, az biztos.”