A székely konokság vitt előre

„Önt mindig a szókimondás, az egyenesség jellemezte, a Kádár-rendszerben ezért hamar a feketelistára került, dalait cenzúrázták, fellépéseit korlátozták.

Kezdetben a kommunista rendszer a háttérbe szorított. De nem adtuk fel, aztán szép lassan ismét előtérbe kerültünk. A székely konokság vitt előre, mindig új erőre kaptam, amikor eszembe jutott, hogy meg kell mutatnom ennek a Kárpát-medencének, hogy én egy szerethető, kedves ember vagyok, aki a színpadon is megállja a helyét, nem pedig egy állat, aminek a rendszer felmutat. Próbáltuk bebizonyítani, hogy minket nem lehet elpusztítani, mi akkor is tovább fogunk élni, ha ellenünk van az egész világ. Makacsságom, csökönyösségem valószínű a székelységemből ered. Erre akkor döbbentem rá, amikor közelebbről megismertem a fajtámat, a székelyeket. De a Kádár-rendszernek mégis köszönhetek valamit: akkor váltam emberré, akkor kezdtem megérteni a világot.

Nem zavarja, hogy egyesek a nemzet csótányának nevezik?

Egyáltalán nem zavar. Sőt azt is elárulom, hogy én neveztem el magam hajdan a nemzet csótányának. Amikor 1979-ben kiderült, hogy a nemzet csalogánya nem lehetek, úgy gondoltam, hogy akkor legyek a csótánya. Tudtam, hogy a csótány egy fontos túlélője ennek a világnak, ezért hozzá hasonlítottam magam.”