Rareș Bogdan szerint nekünk itt Romániában szeretet kell, nem etnikai alapú autonómia

A precedens véresen egyszerű: kedden este Kelemen Hunor RMDSZ-es miniszterelnök-helyettes betért az Antena 3 egyik stúdiójába, ahol többek közt arról beszélt, hogy „a helyi, a regionális, de az autonómia egyetlen formája sem károsítja a román állam egységét.” Alig telt el pár óra, és a közismerten vérugató volt tévés agitátor, jelenleg liberális politikusbőrbe bújt szájkaratemester, Rareș Bogdan kipattant a nyilvános porondra és megeresztett egy lekezelő, ám annál kenetteljesebb Facebook-bejegyzést, amelyet bizalmas-tegezősen indít, ilyeténképpen:

És aztán ebben az érzelgős, egyben atyáskodóan kioktató, de mondhatjuk azt is, hogy sunyi hangnemben folytatja, amely mindig is olyan jól ment neki. Hogy az erdélyiek, mármint, hogy őt magát idézzük, a románok, a románok, a románok, a magyarok, a szászok és az összes kisebbség akkor érzi magát a legjobban, ha váll váll mellett munkálkodhat. És hogy ebben az Erdélyben, ahol a románok, a románok, a románok és a többiek ilyen szépen megvannak, nem számít az etnikum. (Önök is érzékelik az aprócska ellentmondást?) Mert egy útnak nincs etnikuma. És egy hűtőgépnek sincs etnikuma. Ugye, milyen vicces pasas ez a Bogdan? De menjünk tovább. Bogdan mesternek persze semmi baja a többiekkel. Ahol a többiek többségben vannak és a pártjuk választást nyert, hát ez már maga a tejjel-mézzel folyó autonómia-kánaán. A döntéshozás autonómiája, így nevezi mindezt az aranyszájú rétor. Na de amikor előkerül az etnikai alapú autonómia időzített bombája, akkor van egy problémánk, kedves Hunor, tér át a diszkrét fenyegetésre a derék Bogdan. Mert lám, a történelemben az ilyen autonómiáskodás csak rombolást eredményezett. Tovább kell lépnünk, kiált fel aztán sztentori pátosszal a rétor: nekünk nem csak tolerálnunk, hanem szeretnünk kell egymást! Már ha keresztények vagyunk! Mert né, milyen bájosak a gyerekek, akik anyanyelvükön mondanak verset Románia zászlaja alatt! (Na, itt éreztük, hogy beszarunk a kínröhejtől, pedig egyáltalán nem vicces.) És van tovább is: hát milyen szép a béke és az egyetértés, nem a gyűlölet, a széthúzás, a szabotázs! (Kész, itt megállt bennünk a kés. Milyen szép, amikor egy köztudottan magyarellenes közéleti megmondókatona szájából ilyen bullshit folyik!) És ha azt hitték, nincs lejjebb, hát tévednek. Ezt szó szerint idézzük:

Mégis melyik ugyanarra az Istenre gondolsz, kedves Rareș? Bocs! Végül még egyszer óva inti Kelemen urat és mindenkit: az állam tagadásához vezető etnikai kritériumról egyszer és mindenkorra le kell mondani. Na, kedves Rareș, most azt üzennénk neked (ha már ilyen bizalmas-tegezős a viszony), amit akarnánk, de nem tehetjük. Nem tűrné a monitorfestéket. Úgyhogy inkább azt ajánljuk, gyere, térj be hozzánk, és imádkozz Istenhez. Például egy katolikus, református, evangélikus vagy unitárius templomban. Aztán szólj, ha sikerült felemelned a szívecskédet.