Nem árt tudni: mindenkit nyilvántartásba vesznek, akinek emésztőgödör van az udvarán

Romániának óriási lemaradásokat kell behoznia ahhoz, hogy megfeleljen az EU-s szennyvíz-politikai céloknak, melyek megszabják települési szinten a saját szennyvíztisztító telep meglétét vagy mihamarabbi kialakítását. Az ezzel kapcsolatos kihívásokra hivatkozva a kormány még májusban rendeletbe foglalta: az önkormányzatoknak záros határidőn belül össze kell állítaniuk egy nyilvántartást arról, hogy a településükön hány háztartásnak van saját emésztőgödre.

A határidő október végén jár le,

addig minden polgárnak, aki egyedi szennyvízkezelő létesítménnyel (értsük úgy, hogy például emésztőgödörrel vagy egyéni ülepítővel) rendelkezik, tehát nincs rácsatlakozva egy központi csatornarendszerre, jelentkeznie kell a település polgármesteri hivatalában. Ha ezt nem teszi meg, annak egy 5 ezer lejes büntetés az ára.

Hová ez a nagy sietség egy olyan problémát illetően, mely évtizedek óta megoldásra vár? Az országos helyreállítási tervben (PNRR) Románia vállalást tett a települési szennyvíz kezeléséről szóló EU-s irányelv alkalmazására, amibe beletartozik az is, hogy ahol nem lehetséges a csatornahálózat kialakítása, szükség van az egyéni emésztőtartályok adekvát kialakítására. A nyilvántartásba vett gazdaságok támogatást kaphatnak, de

ehhez először meg kell teremteni a törvényi kereteket.

Ugyanakkor az is cél a jegyzékkel, hogy a hatóságok nyomon követhessék a csatornázatlan területeken található egyéni emésztőgödrök karbantartását, időszakos leszippantását erre szakosodott, engedéllyel működő cégek révén. Az emésztőgödrök nem megfelelő működtetése nemcsak környezetszennyező, hanem balesetveszélyes is.

Az EU-s tagállamoknak eredetileg 2018 végéig kellett volna felszámolniuk az egyéni emésztőgödröket. Bár a szennyvízelvezető hálózatokra kötelező a rácsatlakozás,

nagyon sok településen nem százszázalékos a csatlakozási arány.

A hivatalos statisztikai adatok szerint egyébként 2021-ben a rezidens lakosság 57,4 százaléka volt rácsatlakozva a csatornahálózatra, a legtöbben Bukarest-Ilfov régióban (90,3%), illetve Erdélyben (69,8%) és a Partiumban/Bánságban (69,8%), a legkevesebben Moldvában és Bukovinában.