Láttak már villát egy tömbház tetején? Ha nem, akkor tessék!

Láttak már villát egy tömbház tetején? Ha nem, akkor tessék!

Az ember néha megáll egy-egy hír láttán… és úgy marad. Nyilván a csodálkozástól, hogy egyyes embertársai mennyire találékonyak. Tessék csak nézni: valaki, valamikor úgy gondolta, hogy de jó lenne felhúzni egy kis villát egy nyolcemeletes tömbház tetejére. A remek gondolatot tett követte: az illető fel is húzta a villát a blokktetőre, azóta is ott áll. Hogy hol? Brassó kies városában. Aztán a minap hirtelen virális lett egy videofelvétel, amely az ominózus villát ábrázolja. A helyi rendőrség nyilván lépett, mert hogy ez a dolga. (Persze, nagy kérdés, hogy a jóistenbe nem tudtak a dologról eddig?) Na, a zsaruk szépen kimentek a helyszínre, megnézték a villát, ahova a tömbház utolsó emeletéről egy vaslétrán lehet feljutni (mint minden komcsi tömbházban egyébként). Miután megnézték az objektumot, a derék közegek megnézték a vonatkozó papírokat is. És tessék, a telekkönyvi kivonatból kiderült, hogy az építkezési engedélyt 1999-ben, a használati engedélyt pedig 2000-ben adták ki. A bő 40 négyzetméteres villát (jó, villácskát) 2013-ban el is adta a tulajdonos, érvényes szerződés van róla, tehát nincs mit tenni, minden törvény szerint (mármint az akkori törvények szerint) alakult. Ugye, milyen szépek voltak azok a kilencvenes évek, amikor bárki bármit bárhova felhúzhatott, ha elég pénze volt rá (beleértve az illetékesek megkenését is)? Így került a kis villa a tömbház tetejére. Aki nem hiszi, menjen, nézze meg!

Egy korrupcióval vádolt állami csúcsalkalmazott Navalnijhoz hasonlította magát

Az már nem igazán hír, ha egy állami csúcsalkalmazottat elvisz a DNA, mert ráborul a korrupció sanda gyanújának árnya. Régebb volt egy olyan rovatunk, amelynek ez volt a címe: Ma kit visz el a DNA? Aztán egy ideig viszonylagos csend lett, miután Laura Codruța Kövesi asszonyt félreállították az intézmény éléről, ám egy ideje megint berúgta a DNA a motorokat. Tehát lényegében az sem nagy ügy, hogy egy bukaresti állami intézmény, a kórházakat és orvosi szolgáltatásokat felügyelő szervezet főigazgatóját meggyanúsította a DNA, hogy csúszópénzt fogadott el. A vizsgálat eleinte másról szólt, a főigazgató asszonyt csak tanúként hívatták be, ám a nyomozás előrehaladtával felmerült a gyanú, hogy egy másik gyanúsított fizeti a hölgy lakbérét és rezsijét, mégpedig azért, hogy kineveztessék egy kórház ideiglenes igazgatójává. Így aztán az ügyészek szépen kihúzták a tanú szót a főigazgató asszony neve mellől, és beírták, hogy gyanúsított. Mi több, 60 napos hatósági felügyeletet is elrendeltek. Igen, ilyen ez a procedúra. Ami igazán megdöbbentő, az a hölgy reakciója. Midőn kilépett a DNA székház ajtaján, újságíróknak arról nyilatkozott, hogy ő márpedig a kórházi maffia áldozata (jesszus, van olyasmi Romániában, hogy kórházi maffia?), és hogy afféle hazai Navalnijt fognak belőle faragni. Na, hát ettől a kijelentéstől megáll az ész és ácsorog. Alexej Navalnij orosz ellenzéki politikust nemrég temették el. És hát azért egy kórházi korrupciós ügy nem éppen ugyanaz. Mi lehet ezeknek az embereknek a fejében, ha ilyen kijelentéseket engednek meg maguknak?

Egy polgármesterjelölt földeket ígért a népnek, mire az emberek neki is álltak a parcellázásnak

Tessék nyugodtan megnyugodni: ahogy a mindenféle választási kampányok mennek a maguk útján ebben a szuperválasztási évben, egyre több hajmeresztő történetnek lehetünk majd tanúi. Az egyik messze délről, a Kárpátokon túlról érkezett, és tényleg hajmeresztő. Képzeljünk magunk elé egy politikust: derék helyi erő, aki, ő tudja, miért, polgármester akar lenni egy Argeș megyei községben. Eddig minden oké, ha rátermett a jóember, szépen rakjon össze egy kiváló településfejlesztési programot, nyerje meg vele a választást, aztán irányítsa a teleülést Isten hírével a szebb jövő felé. Na de ez az argeși jóember valamiért úgy gondolta, jobban jár, ha mindenféle program helyett olyasmit ígér a népnek, amit a nép lenyel, mint kacsa a nokedlit. Képzeljék el, ez az ember egyenesen földet (jól tetszett hallani), FÖLDET ígért a népnek. Mint egy igazi gróf! Rám szavaztok, testvéreim, adok nektek földet! Apró megjegyzés: nem a saját földjeit ígérgette, hanem a községét... Na, és a nép valamiért ezt készpénznek is vette. Hát ha egy komoly politikus földet ígér, azért teszi, mert tudja, mit beszél, nem? Na, és a nép annyira megörült az ígéretnek, hogy neki is fogott felparcellázni a község körüli legelőket, sőt, sokan le is verték a telekjelző póznákat. Igen ám, de lett egy kis baj. Nevezetesen az, hogy többen is szemet vetettek a jobb helyekre. És kitört a botrány a községben. Az indulatok rendesen elszabadultak, a hírek szerint nem sok kellett ahhoz, hogy kirobbanjon valamiféle helyi felkelés. Az illetékesek riadtan riasztották a rendőrséget, a csendőrséget és az Argeș megyei prefektus is jobbnak látta kilovagolni a helyszínre, mert ennek már fele se volt tréfa. És bizony, elég nehéz volt megmagyarázni a feldühödött embereknek, hogy ez nem a vadnyugat és nem a 19. század, telekpapírok nélkül nem lehet csak úgy telket foglalni. Mert a feldühödött emberek az elöljáró-jelöltre hivatkoztak, hogy az megígérte nekik. A végén szegény prefektusnak is ígérgetnie kellett, hogy majd ő intézkedik, csak hát nem megy az olyan könnyen stb. Ennyit a politikusokról (tisztelet a kivételeknek).