Johannis, a román jobboldal adu ásza?

Akárcsak a kormányból való kilépést megelőző év eleji koalíciós viták során, a Nemzeti Liberális Párt (PNL) ezúttal is Klaus Johannis nagyszebeni polgármestert húzta elő a kabátujjából, mint a párt imázsát megmenteni hivatott adu ászt. Akkor belügyminiszternek jelölték, de az elfajult ellentétek miatt végül a párt kilépett a koalícióból, most pedig – a párton belüli források szerint több vezető liberális politikus felkérésére – harcba száll a pártelnökségért.

A rendszerint higgadtan fellépő politikust az egyik leghitelesebb elöljáróként tartják számon Romániában, hírnevét még az ellene felhozott összeférhetetlenségi vádak sem tudták megtépázni – már csak azért sem, mert a feddhetetlenségi ügynökség vele egyetemben számtalan elöljárót próbált elmarasztalni azért a meglehetősen piszlicsáré tényért, mert egyszerre töltötték be a polgármesteri vagy alpolgármesteri tisztséget, és foglaltak helyet az önkormányzatnak alárendelt közhasznú társaságok valamelyikének igazgatótanácsában.

Hitelessége miatt a szászok kivándorlása miatt román többségűvé vált Nagyszeben jelenlegi polgárai sokadszor választották újra a város élére, ezért is számított főnyereménynek a Crin Antonescu pártelnök meglehetősen csapongó politikája miatt megtépázott hírnevű PNL számára leigazolása a párt első alelnöki tisztségébe. A múlt vasárnapi EP-választási kudarc miatt ugyan elsőként mondott le vezető tisztségéről, de jelen állás szerint úgy tűnik, pártelnökként térhet vissza. Ehhez persze még az szükséges, hogy a tisztújító kongresszuson megkapja a párttagság bizalmát, de kisebbségi mivolta ebben az esetben vélhetően nem számít hátránynak – sőt az, hogy német, talán inkább növeli a vele szembeni bizalmat.

A kérdés az, hogy megválasztása esetén mi lesz az ő, illetve a párt további sorsa. Jelenleg ugyanis – a jobboldal megerősítése, és a baloldali államfőjelölt győzelmének megakadályozása érdekében – épp a PNL és a Demokrata-Liberális Párt (PDL) fúziója van napirenden. Ebben az esetben pedig majd meg kell küzdenie Vasile Blaga PDL-elnökkel is azért, hogy ki legyen az újonnan létrejövő párt első embere – hacsak nem valamilyen társelnöki megoldás mellett döntenek.

Amennyiben pártelnökké választják, az mindenképpen jelentős előrelépés lenne politikai karrierjében, ugyanakkor fölmerül a dilemma: a jobboldalnak hiteles és közismert államfőjelöltet is találnia kell a novemberben esedékes választás előtt.  Antonescu pedig őt említette a lehetséges jelöltek egyikeként. Az ugyanakkor már kérdéses lehet, hogy be merik-e vállalni a jelölését. A PSD ugyanis a magyar ügyek kapcsán már megmutatta, hogy nem ódzkodik a soviniszta kártya bevetésétől, bár egy némettel szemben talán mégsem mernének olyan vehemenciával föllépni, ahogy a magyarok ellen szoktak – már csak Berlin vigyázó tekintete miatt sem.

Másrészt pedig ott van az a tény is, hogy Johannis a legkevésbé sem a magyarokhoz hasonló „problémás”, „izgága” kisebbségi, aki lépten-nyomon a nemzetiségek jogainak bővítését követeli. Johannis nem németként, hanem – a politikai nemzet koncepciójának értelmében vett – románként vesz részt a bukaresti nagypolitikában, nem a német közösség partikuláris igényeiért küzd, hanem a román politikai mezőnybe betagolódva, egy román párt román politikusaként politizál. Már csak ezért is elnézik neki, hogy kisebbségi, elvégre a legjobb kisebbségi az olyan kisebbségi, aki amúgy románként viselkedik a mindennapokban, és nem zavarja a többséget holmi önrendelkezési és anyanyelv-használati jogok követelésével.

Megtörténhet persze, hogy a PNL azt azért mégsem merné meglépni, hogy egy kisebbségit jelöljön Románia államfőjévé. Annyi azonban máris elmondható, hogy Johannis karrierje egyelőre felívelni látszik, mivel jelen pillanatban ő az egyik olyan arc, akit a több választási vereség által megtépázott, szétforgácsolt román jobboldal potenciális megmentőjének tekintenek.