Johannis, a díszkisebbségi

Példa nélküli esemény történt a román belpolitikában: kisebbségi politikus vezetheti a belügyi tárcát. A Nemzeti Liberális Párt (PNL) Klaus Johannis nagyszebeni polgármestert, a párt első alelnökét javasolta a tisztségre, Victor Ponta kormányfő pedig elfogadta a javaslatot.

Mindez részben áttörésként értékelhető, hiszen a belügyi és a védelmi minisztérium vezetése eddig gyakorlatilag elérhetetlen volt a kisebbségek számára – az RMDSZ 1990 óta számos alkalommal volt kormányon, de az ilyen, nemzetbiztonsági szempontból kulcsfontosságú pozícióknak még a közelébe sem nagyon engedték. Sőt amikor Kelemen Hunor művelődési miniszter lett, az ortodox egyház tiltakozása miatt az egyházügyeket is kivonták a tárca alárendeltségéből, nehogy „ártani” tudjon a görögkeletieknek, vagy túlságosan kedvezni a magyar történelmi egyházaknak.

Ehhez képest az, hogy most egy szász politikus kapja meg a belügyi tárcát, mindenképpen változást jelent.
Nem jelenthető ki ugyanakkor, hogy Johannis „előléptetése” a román társadalom gyökeres szemléletváltásának a bizonyítéka lenne, már ami a kisebbségekhez való viszonyulást illeti. Johannisra egyrészt németsége miatt bizonyos fokú tisztelettel tekintenek, másrészt ugyanakkor nem tekintik az állam egységére veszélyes kisebbséginek. Ő maga jelentette ki ugyanis már több ízben: a németek lojális polgárai az országnak, ezt pedig azzal támasztotta alá, hogy közölte, nem támogatja az „etnikai alapú” területi autonómiát.

Johannis tehát elfogadta a román politikai nemzetről szóló alapvetést, ami azt jelenti, hogy annak ellenére, hogy létezik egy német érdekvédelmi szervezet, ő maga nem annak színeiben vesz részt az országos politikában, hanem egy román pártba betagozódva. Ez, valamint az a tény, hogy a vészesen lecsökkent létszámú németségre már csak számarányánál fogva sem tekint úgy a román közvélemény, mint a mintegy 1,2 milliós magyarságra, amelyet még mindig fenyegetésnek tekint az ország területi egységére nézve, alkalmassá teszi arra a román közönség szemében, hogy egy nemzetbiztonsági szempontból kulcsfontosságú pozícióba kerüljön. Erre jelen állás szerint magyar politikus mindaddig, amíg a magyar közösség saját pártokkal, saját politikai programokkal és kisebbségi jogi követelésekkel áll elő, nem kaphat lehetőséget.