Ízek és szavak Dinescuval és Barbarossával

Dinescu főz és szövegel péntek délután a TIFF-ház kerthelyiségében, Márkus Barbarossa János a partnere. A helyszínen már húsz perccel az esemény előtt szép számban jelen van a közönség, itt-ott még akad egy szék, de összességében tele van a kis kert. A segédek egy hatalmas üstöt igazgatnak középre, mellette egy asztalon

egy óriási húsdarab hever.

Aztán egyszer csak valahonnan megjelenik Dinescu egy disznóölő késsel és elkezdi nyiszálni a szegény halott állatot. Amiről közben kiderül, hogy eredetileg báránycombnak tervezték, de végül kos, vagyis berbécs lett belőle – akkora a hátsó comb, mint két kisbárány.

Barbarossa is feltűnik közben, nevéhez méltóan vörösborszínűre melírozott hosszú szakállával, és hagymát kezd hámozni. Dinescu nem az a kifejezetten gátlásos ember, ha beszélni kell, így rögtön a közepébe vág egy laza húsz perces bevezetéssel, de közben serényen jár a keze, aprítja a húst, locsolja az olajat az üstbe. Nem jó az edény, mondja, mivel nem öntöttvas, nem tud eléggé felforrósodni. Kicsit tovább tart majd benne a főzés, de nem vészes. Barbarossa kever-kavar, segít az alkatrészeknek az üstbe kerülni, mert Dinescu dumál. Megy az üstbe a közben felaprított paprika is, fokhagyma, sóska (igen, sóska), narancslé, végül egy kis dél-romániai fűszeres fehérbor, saját termésből. Egyfajta

munténiai pörkölt lesz belőle,

amelyben a birkaíz élét egy kis disznóhússal veszik el.

A költőnek birtoka, udvarháza és farmja van, ahol mindent megtermel, amire neki és meghívottjainak szüksége van. Erről mesél, nem is mesél, hanem locsog, könnyedén, ahogy főzőcskézés közben kell. Számára a főzés a művészet és a kultúra egyik lényeges eleme, kifejti a véleményét

„az intelligens ízlelőbimbóról”,

a román államelnöki hivatal konyhájáról, a balkáni ízvilágról és általában mindenről, ami eszébe jut, és amit Barbarossa kérdez tőle. Utóbbi erdélyi, ezért ő lassabban, megfontoltabban beszél, kérdez, Dinescu viszont hozza a politikai témájú beszélgetést a főzéssel kombináló tévéműsorából ismert formáját, bőbeszédű és színes déli típus, ide-oda járkál az asztal és az üst között, kavargat, kóstol, kommentál. Ilyeneket mond: azért rossz a kaja a román vendéglőkben, mert 1989 után az egykori kantinfőnökök nyitottak vendéglőket; Iliescu elnöksége idején a Cotroceni-palotába látogató egyik gyerekcsoportot húsgombóclevessel, majd fasírttal vendégelték meg, vagyis előbb főtt, majd sült darálthússal.

Közben a zenészek

kalotaszegi népzenét jétszanak.

Aztán az étel mégis elkészül, nem kellett hozzá három óra, amivel a műsor elején ijesztgetik a közönséget. Még az üres üstöt is kapirgálják néhányan, hogy talán egy kis íz hátha maradt még a fenekén. Ez a vége: