Egy lépésre a függetlenségtől Skócia

Egyáltalán nem túlzás kijelenteni: ez a hét sorsdöntő lesz Skócia számára. A festői hegyvidékeiről, égetett gabonapárlatairól, szikár és takarékos (rosszindulatúbb meghatározás szerint fösvény) polgárairól és a férfiak zavarba ejtő öltözködési szokásairól (lásd kockás szoknya) közismert, hosszú évszázadok óta Nagy-Britanniához tartozó ország polgárait csütörtökön népszavazásra várják, ahol egyetlen kérdésre kell válaszolniuk: akarják-e, hogy Skócia elszakadjon Nagy-Britanniától, és önállóvá váljon?

A skót függetlenség ügye a világ számos, föderális vagy külön kormányzattal rendelkező régiókból álló országának kormánytagjai számára okoz heves fejfájást, izzadást, valamint álmatlan éjszakákat. Attól tartanak ugyanis, hogy Skócia függetlenedése dominó-effektust indíthat be, és a zord hegyvidék lakóinak példája

más tartományokat is önállósodásra ösztönözhet.

(A rajtvonalnál máris ott áll Katalónia, ahol novemberben rendeznek függetlenségi népszavazást. Igaz, a madridi kormány kevésbé jó fej, mint a londoni: a spanyol vezetés nem hajlandó elismerni a referendum alkotmányosságát. Nem mintha ez a katalánokat különösebben érdekelné.)

Ráadásul a skót példa a jelenlegi európai geopolitikai helyzetben – amikor Oroszország gyakorlatilag azt csinál Ukrajna keleti, oroszlakta övezeteiben, amit akar, az orosz haderő katonái úgy járnak-kelnek Donyeckben és Luhanszkban, mintha csak a Vörös tér környéki kocsmákat térképeznék fel egy hétvégi kimenő idején, a két tartomány pedig Oroszország Anyácska féltő ölelésében éppen a függetlenség gondolatával kacérkodik – arra sarkallhatja a magukat nemzetállamnak tituláló, de jelentős számú kisebbséggel rendelkező országok kormányait, hogy a szeparatizmus rémétől tartva még inkább elzárkózzanak a kisebbségi autonómiatörekvések elől. (Most nem akarunk itt ujjal mutogatni, mert nem szép dolog, de ha valakinek esetleg a fenti példa alapján pont Románia ugrana be, akkor ugyan nem mondunk semmit, de mélyértelműen hümmögünk.)

Alex Salmond, a Skóciát a 2011. májusi tartományi választások óta kormányzó Skót Nemzeti Párt vezetője 2012 januárjában jelentette be, hogy Skócia 2014-ben népszavazást kíván tartani függetlenségéről.

A referendum éve nem véletlen:

idén van ugyanis a hétszázadik évfordulója az 1314-ben, Bannockburn mezején megvívott csatának, amelyben Robert de Bruce skót király néhány ezres serege legyőzte II. Eduárd angol uralkodó népes, túlerőben levő seregét. A két királyság hivatalosan végül csak 1707-ben, a londoni és az edinburghi parlament által is szentesített uniótörvények alapján egyesült.

A függetlenséghez nélkülözhetetlenek a gazdasági alapok, Salmond pedig nem bíz semmit a véletlenre: közlése szerint Skócia függetlensége után igényt tart az északi-tengeri olaj- és földgázmezőkön jelenleg Nagy-Britannia által kitermelt nyersanyagokra.
A hivatalos londoni álláspont szerint azonban Skócia ezzel együtt sem lenne egy gazdasági gigász (és akkor finoman fogalmaztunk). London éppen azzal próbálja lebeszélni a skótokat a függetlenségről, hogy igencsak csórók lennének – ráadásul még a brit fizetőeszközt, a jó, erős és kemény fontot sem tarthatnák meg.

Ráadásul az Európai Unió vasalt öltönyű hivatalnokai, akik olyan szép szónoklatokat képesek kivágni az emberi jogokról és az egyenlőségről, az önrendelkezéshez való jogot már nem veszik ennyire komolyan. Brüsszel jelezte ugyanis Robert de Bruce és Mel Gibson William Wallace, a Rettenthetetlen ivadékainak: egyáltalán nem biztos, hogy a függetlenedés esetén automatikusan EU-tagok maradnának. Sőt.

Előretörtek a függetlenség hívei

Ehhez képest múlt vasárnap jókora pofonba futottak bele az uniópártiak. Míg ugyanis eddig a felmérések azt mutatták, hogy azok vannak többségben, akik jobban érzik magukat Nagy-Britanniában, most kiderült: többségbe kerültek a függetlenség támogatói.

A YouGov közvélemény-kutató cég, amely a The Sunday Times című tekintélyes konzervatív vasárnapi brit lap megbízásából végezte el a legújabb felmérést, kimutatta, hogy - a bizonytalan, illetve a szavazni nem kívánó választók kiszűrésével számolva - jelenleg 51 százaléknyian voksolnának Skócia függetlenné válására, és 49 százalékos a brit unió fennmaradását támogatók aránya.

Ez az első olyan közvélemény-kutatási adat, amely azt jelzi, hogy a függetlenséget pártolók többségben vannak. A YouGov kimutatása szerint a függetlenség támogatói egyetlen hónap alatt 22 százalékpontnyi hátrányt dolgoztak le, ugyanis augusztus 7-én még 61 százaléknyian ellenezték Skócia függetlenségét, és 39 százalék mondta azt, hogy az elszakadásra kíván szavazni.

Egy másik kimutatás ugyanakkor biztatóbb az uniópártiak számára, de csak egy kicsit. A TNS-BMRB, az egyik legrégebbi, regionális felmérésekre szakosodott brit közvélemény-kutató cég vizsgálata szerint a teljes lakossági mintán belül jelenleg 39 százalék voksolna arra, hogy Skócia maradjon a brit unió tagja; 38 százalék a függetlenségre adná szavazatát a jövő csütörtöki népszavazáson, 23 százalék viszont egyelőre nem döntött. A függetlenséget elvetők aránya egy hónapja még 45 százalék volt, az elszakadást pártolóké 32 százalék.

Egy harmadik felmérés már ismét az uniópártiak számára lehet kedves: a Survation piac- és közvélemény-kutató intézet által a Daily Record című lap számára készített kutatás szerint a szavazásra jogosultak 53 százaléka az unió mellett voksolna, és csak 47 százaléka szavazna a skót függetlenségre. A legutóbbi, hétvégi felmérések viszont megint a függetlenségpártiak enyhe előnyét mutatják.
Mindebből mi szűrhető le?
Nos, biztosan csak annyi, hogy a verseny nagyon szoros. És akkor még enyhén fogalmaztunk.

Aggódik az udvar

A The Sunday Times udvari forrásai szerint a függetlenségpártiak előretörése rendkívüli módon aggasztja II. Erzsébet királynőt, annak ellenére is, hogy a skót kormány már jó ideje jelezte: szeretné, ha a függetlenség elnyerése esetén is a brit uralkodó maradna Skócia alkotmányos államfője.

A királynő a brit lapnak nyilatkozó források szerint most már napi rendszerességgel kér tájékoztatást a népszavazási kampány fejleményeiről. A Buckingham-palota - az első számú londoni királyi rezidencia - egyik magas rangú illetékese a The Sunday Timesnak név nélkül nyilatkozva kijelentette, hogy jóllehet a királynő hivatalosan semleges állásponton van a referendummal kapcsolatban, valójában azonban uniópárti, és emiatt szemléli komoly aggodalommal a skóciai folyamatokat.  A lap értesülései szerint ha valóban az elszakadást pártolók győznek a népszavazáson, szervezkedés indulhat a kormányzó Konzervatív Párt alsóházi frakciójában David Cameron kormányfő menesztésére.

A brit kormányfő már többször kijelentette, hogy Skócia függetlenné válása esetén sem kíván lemondani, a YouGov felmérése szerint azonban a brit választók 22 százaléka úgy gondolja, hogy Cameronnak ebben az esetben távoznia kellene a miniszterelnöki tisztségből.

Alistair Darling, a Better Together (Jobb együtt) nevű skót függetlenségellenes kampány vezetője - a Munkáspárt vezette előző brit kormány volt pénzügyminisztere - az új felmérés adatainak közzététele után kijelentette: a közvélemény-kutatás eredményének „fel kell ráznia álmából" az elszakadást elvetők táborát. Darling szerint a népszavazás „nem lefutott játszma, és soha nem is volt az".

A politikus hangsúlyozta: a skót szavazóknak nem szabad elfelejteniük, hogy ha megszavazzák az elszakadást Nagy-Britanniától, onnan nincs visszaút, az a döntés „örökre szól". Brit alkotmányjogi szakértők ebben mindazonáltal nem ennyire biztosak.
Robert Hazell professzor, a tekintélyes University College London (UCL) egyetem alkotmányjogi tanszékének vezetője a népszavazás utáni lehetséges fejleményekről újságíróknak tartott minapi londoni elődadásában kijelentette: nem kizárható az a forgatókönyv, hogy a függetlenségpártiak győznek ugyan, de csak nagyon csekély többséggel, és a skót lakosság a referendum utáni tárgyalásokon összeálló szétválási feltételrendszer láttán később meggondolja magát. A UCL professzora szerint ebben az esetben reális lehetőségként merülhetne fel egy újabb népszavazás megtartása 2-3 éven belül. 

Yes Scotland versus No Thanks

A függetlenségpárti kampányt irányító Yes Scotland szervezet az egyik legmegbecsültebb brit nemzeti intézménynek tekintett állami egészségügyi szolgálat, az NHS csaknem azonos kiejtésű nevével játszik az „NHyeS" feliratú plakátokon, amelyek arra intik a skótokat, hogy csak akkor hiúsíthatják meg az ingyenes NHS állítólagos - bár Londonban rendre cáfolt - privatizációs terveit, ha igennel szavaznak Skócia elszakadására, és így megszabadulnak a Konzervatív Párt vezette brit kormánytól is.

A No Thanks jelmondatot használó függetlenségellenes kampány irányítói ugyanakkor arra figyelmeztetik Skócia lakóit, hogy nemcsak az angoloktól, de a jelenlegi akadálytalan belső utazás lehetőségétől is „megszabadulnának", ha az elszakadásra voksolnak szeptember 18-án. Ed Miliband, az ellenzéki brit Munkáspárt vezetője és miniszterelnök-jelöltje Glasgowban rendezett kampánygyűlésén egyenesen őrposztokkal és határkerítéssel ellátott jövőbeni skót-angol határ lehetőségéről beszélt, felidézve, hogy ha Skócia önálló országként csatlakozik az EU-hoz, akkor kötelező lesz számára a belépés a belső uniós határokat lebontó schengeni övezetbe is. Ennek Nagy-Britannia nem tagja, és a brit határátkelőknél az EU-társállamokból érkezők útlevelét is alaposan ellenőrzik. Ebből tehát - Miliband érvelése szerint - logikusan következik, hogy Skócia függetlenné válása esetén a skót-angol határ is ellenőrzött, tényleges országhatárrá válik.

Ez mindazonáltal távoli és teoretikus jövőkép, hiszen sokan még azt is megkérdőjelezik, hogy Skóciát egyáltalán felvennék-e az Európai Unióba önálló tagállamként. Elhangzottak viszont olyan figyelmeztetések is, amelyek a függetlenség rövid távú, tényleges és komoly pénzügyi költségeire intik a skót választókat.
Douglas McWilliams professzor, az egyik legtekintélyesebb londoni gazdasági-üzleti elemzőcég, a Centre for Economics and Business Research (CEBR) elnöke - aki maga is skót – egy tanulmányában közölte: a ház becslése szerint a független skót állam megteremtésének közvetlen és azonnali induló költsége 2,4 milliárd font lenne, ami jelentős költségvetési terhet róna az alig 5 milliós ország kormányára.
Mindemellett a CEBR számításai szerint a skót kormánynak 9 milliárd font névértékben új kötvényeket is ki kellene bocsátania kötelezettségei refinanszírozására, és nyilvánvaló, hogy a skót függetlenség gondolatával nemigen rokonszenvező adósságpiaci befektetők jókora kockázati felárra tartanának igényt - abban az esetben, ha egyáltalán megvennék az új ország állampapírjait.

McWilliams professzor szerint mindezek figyelembe vételével előállhat az a „mélyen ironikus" helyzet, hogy Skócia már függetlensége első napján a Nemzetközi Valutaalap (IMF) segítségére szorulhat.

A tudós közgazdász arra hívja fel a No thanks kampányjelszót üres riogatásnak tartók figyelmét, hogy függetlenné válása esetén Skóciára legalább öt olyan kemény év vár gazdasági szempontból, amilyent az ország a két világháború közötti időszak óta nem élt át.

Már csak azért is, mert a skóciai központú bankok és pénzügyi szolgáltatók máris egymás után jelentik be, hogy áthelyeznék székhelyüket Londonba, ha Skócia a függetlenségre szavaz jövő csütörtökön. Eddig öt skót nagybank jelezte, hogy Skócia elszakadása esetén áttelepülne Angliába. A pénzintézetek elsődleges aggálya az, hogy ha a független Skóciában maradnak, elveszítik hozzáférésüket a Bank of England - a brit jegybank - likviditásforrásaihoz, emellett tartanak a hitelminősítők reakcióitól is.

Nem lefutott játszma a népszavazás

A függetlenségpártiak minden esetre a kedvező felmérések ellenére várnak még az ünnepi whisky felbontásával. (Ami, valljuk be, igencsak tiszteletre méltó önuralomról tesz tanúbizonyságot.) „Lendületben vagyunk, de nem tekintjük lefutottnak a jövő csütörtöki népszavazást” - így reagált a skót függetlenségi kampányt irányító Yes Scotland szervezet szóvivője az MTI-nek nyilatkozva Glasgowban azokra az új közvélemény-kutatási eredményekre, amelyek szerint immár többségben vannak a Skócia elszakadását pártoló választók.

A skót kormányt irányító Skót Nemzti Párt a múlt heti skóciai sajtó értesülései szerint azonban elvégeztetett egy „belső" felmérést is, amely állítólag a függetlenségpártiak 8 százalékpontos előnyét mutatta ki.

Stuart McDonald, a Yes Scotland szóvivője a kampányszervezet glasgowi központjában mindazonáltal kijelentette: a YouGov vizsgálata csak az egyik közvélemény-kutatás a sok közül, és a többi változatlanul a függetlenségpártiak támogatottsági hátrányát jelzi. Éppen ezért - bár a világszerte komoly feltűnést keltő YouGov-felmérés „biztatást ad" a függetlenségi kampány aktivistáinak - semmi nem dőlt még el.

Az elszakadást pártolók felzárkózásának elsődleges tényezője McDonald szerint az, hogy a választók „elkezdtek utánanézni" a függetlenségellenes kampány, a Better together (Jobb együtt) érveinek. „Az újságírók állandóan azt kérdezik, hogy mi lesz az a nagy dobás, amely átfordítja a játszmát (...) mi azonban mindig azt mondtuk, hogy ilyesmi nincs, ez egy lassú folyamat, amely lépésről lépésre, beszélgetésről beszélgetésre halad, esetenként két-három-négy emberrel" - fogalmazott a szóvivő.

Stuart McDonald a gazdasági problémákat jósoló érvekre reagálva az MTI-nek kijelentette: pontosan ugyanannyi közgazdász jósol „ragyogó jövőt" a független Skóciának, mint ahányan arra figyelmeztetik a skótokat, hogy országuk csak nagy küszködés árán lenne képes talpon maradni. Skócia azonban egyike a leggazdagabb országoknak a világon, az egy főre jutó hazai össztermék (GDP) alapján az első húsz között szerepel, élelmiszeripara, gépipara világszínvonalú - mondta a Yes Scotland szóvivője. Nyilvánvalóan akadnának „nehézségek", de „ki tudná ezeket jobban megoldani, mint Skócia népe" - tette hozzá.

Mivel fog azonban fizetni Skócia függetlensége első napján? Hiszen a brit kormány a kampány első pillanatától folyamatosan és mereven elzárkózik attól, hogy hivatalosan valutaunióra lépjen a független Skóciával, vagyis megossza vele a fontot. „Válás esetén nem szokás osztozkodni a bankszámlán és a hitelkártyán" - mondta a minap David Cameron brit miniszterelnök. Van-e az elszakadást pártolóknak B-tervük arra az esetre, ha nem tudják megnyerni Londont a hivatalos valutauniónak, és ezzel Skócia elveszíti a Bank of England - a brit jegybank - likviditási garanciáit, ami meredeken emelhetné a skót államadósság kockázati felárait?

Stuart McDonald e felvetésre így válaszolt: „egy sor B-terv létezik", a Yes Scotland azonban „teljesen bizonyos abban", hogy Skócia továbbra is használhatja majd a fontot, akár hivatalos valutauniós megállapodás alapján, mivel ez ugyanúgy érdeke lenne az Egyesült Királyság fennmaradó részének, mint Skóciának.

Ha azonban ez nem sikerül, vannak-e tervek önálló skót jegybank létrehozására? A Yes Scotland szóvivője erre a kérdésre kitérően válaszolt, mondván: ő nem a skót kormány szóvivője, ezért nem tud ebben állást foglalni. Az alapállás azonban az, hogy függetlenné válás esetén a skót kormány tárgyalásokat kíván kezdeni Londonnal a hivatalos valutaunió kialakításáról - hangsúlyozta Stuart McDonald. 

Nem tartható a függetlenségi menetrend?

Amúgy tekintélyes brit alkotmányjogi szakértők úgy vélik, aligha lenne tartható az az elszakadási menetrend, amelyet a skót kormány vázolt fel Skócia függetlenné válása esetére, tekintettel arra, hogy a rendezendő kérdések igen bonyolultak. A skót kormány 2016. március 24-ére tűzte ki Skócia függetlenségének hivatalos kikiáltását arra az esetre, ha a népszavazáson a függetlenségpártiak győznek.

Robert Hazell professzor, a University College London (UCL) egyetem alkotmányjogi tanszékének vezetője a népszavazás utáni lehetséges menetrendekről újságíróknak tartott csütörtöki londoni elemzésében kijelentette: ő 2017 tavasza előtt nem tudja elképzelni az elszakadási folyamat befejeződését.

Hazell professzor szerint a skót kormány által kidolgozott menetrend nem veszi például kellőképpen figyelembe azt a várható késedelmet, amelyet a jövő májusban esedékes brit parlamenti választások okoznak majd a szétválási tárgyalásokban. Robert Hazell szerint a választási kampány miatt legalább két hónapra leállna a skót-brit tárgyalási folyamat. Ráadásul ha a nagy-britanniai választásokon a jelenlegi konzervatív-liberális koalíciót új kormány váltja fel, akkor teljesen újjáalakulnának a brit tárgyalóküldöttségek, és az illetékes új kormánytagoknak is időre lenne szükségük ahhoz, hogy „felvegyék a tempót".

Ennél is nagyobb gondot jelentene az, hogy a skót függetlenség érvénybe lépéséhez szükséges alapvető törvények sem készülnének el időben a londoni és az edinburghi parlamentben. A professzor felidézte, hogy Csehszlovákia szétválásához 31 államközi szerződést és kétezer jogi megállapodást kellett kidolgozni, és az ország felbomlása után tíz évvel is voltak még rendezetlen kérdések.

Robert Hazell minden lehetséges körülményt egybevetve azt jósolta, hogy legkorábban 2016 januárjában kerülhet a londoni parlament elé a skót függetlenségről intézkedő törvénycsomag, amelynek jóváhagyási folyamata legalább egy évig eltart. Ennek alapján csak 2016 decemberében lépnének életbe a szükséges jogszabályok, és a végrehajtás időszakát is figyelembe véve 2017 áprilisában válna lehetségessé a skót függetlenség kikiáltása, több mint egy évvel a skót kormány jelenlegi menetrendjében szereplő időpont után - jósolta a UCL professzora.

Hazell szerint az Egyesült Királyság fennmaradó részének kormányát még ezután is legalább 3-5 évig szinte teljesen lekötné a skót elszakadással kapcsolatos kérdések rendezése, és így Londonnak a jelenleginél jóval kevesebb kapacitása maradna egyéb kül- és belpolitikai ügyekre.

Ráadásul a közvélemény-kutatási adatok alapján valószínűsíthető, hogy a jövő májusi brit választások után olyan parlament alakul, amelyben a jelenleg ellenzéki Munkáspártnak lesz a legnagyobb frakciója, de nem lesz elégséges többsége ahhoz, hogy a skót képviselőket nélkülözni tudná. Ha azonban a skót függetlenségi népszavazáson az elszakadást pártolók győznek, akkor a londoni parlament skóciai képviselői a következő brit kormány mandátumának félidejében távoznának, mivel független országként Skóciának már nem lenne törvényhozási képviselete a brit parlamentben.
Ebben a helyzetben a Munkáspárt vezette új brit kormányt megalakulásának pillanatától „béna kacsának" tekintenék, hiszen mindenki tudná, hogy a skót függetlenség kikiáltása után elveszítené kormányzóképes többségét. 

Londoni ígéretek

London közben látható módon aggódik, és az ígérgetések terén egyáltalán nem „skót”: George Osbourne brit pénzügyminiszter a napokban ígéretet tett arra, hogy amennyiben a „nem” szavazatok győznek, London még több hatáskört ad át a skót kormánynak. Az akcióterv keretében a beszedett adók megtartása, a költségvetési prioritások meghatározása és a jóléti állam kiépítése terén kaphat több hatáskört a skót vezetés.

A folyamatot amúgy világszerte figyelemmel követik, és pró, illetve kontra érvekkel állnak elő. A BBC honlapján folyamatosan frissülő üzenőfalon tehetik közzé álláspontjukat a függetlenség pártolói és az ellendrukkerek. Egy új-zélandi levélíró például azzal érvel: Alex Salmondnak eddig nem sikerült meggyőző indokot mondani a függetlenség mellett. „Csupán annyit mond: mennyire nagyszerű Skócia, és mennyire nagyszerűbb lesz függetlenként. De ez nem elég, egy ország nem támaszkodhat a nagyszerűségre” – áll a hozzászólásban. „Kérem, szavazzanak nemmel a referendumon. Az Egyesült Királyság tagjaként sikerült befolyást gyakorolniuk a világra. Legyenek rá büszkék” – zárja sorait az uniópárti kívülálló.

Egy másik hozzászóló azonban nem így látja. „Erősen hiszek abban, hogy a függetlenség a legnagyobb dolog egy egyén vagy egy nemzet életében. Eljött az idő, itt a lehetőség. Ne féljenek a változásokkal együtt járó kihívásoktól, legyűrjük az olyan problémákat, mint a saját fizetőeszköz vagy az EU-csatlakozás” – áll a derűlátó hozzászólásban.

(felső kép: theveiledsun.blogspot.com)