Bukaresti támadás a könnyített honosítás ellen

Ismét a legfelsőbb szintekig jutott Bukarestben a magyarok és a románok közötti viszony kérdése, miután múlt hétfőn Marosvásárhelyen a székely szabadság napján megszervezett autonómia-megmozduláson a szélsőséges Hatvannégy Vármegye Ifjúsági Mozgalom (HVIM) több tagjai is dulakodni kezdett a kivezényelt rendfenntartókkal.
Az ügyben Traian Băsescu államfő és Victor Ponta miniszterelnök is megszólalt. Az elnök a tüntetésen részt vevő Vona Gábor Jobbik-elnök Romániából való kitiltását és a Jobbik romániai tevékenységének korlátozását javasolta, amit Ponta is támogatott. Majd megszólalt Titus Corlățean külügyminiszter is, aki más dimenzióba helyezte az ügyet azáltal, hogy a magyar állampolgársági törvényt tette felelőssé az incidensért, mondván: az nem ugyanolyan, mint a román, mivel sokkal hangsúlyosabb benne az etnikai elem. Szerinte a rendbontás azért követhetett be, mert az elmúlt években több százezer erdélyi kapott magyar állampolgárságot, így Budapest ide exportálta a választási kampányt. A külügyminiszter úgy véli, mindez azért történhetett meg, mert a 2010-ben hatalom levő kormány szemet hunyt a magyar honosítási törvény bevezetése fölött.

Mindamellett, hogy a HVIM tevékenysége és tagjainak magatartása rendkívül káros az önrendelkezési törekvések szempontjából, érdemes megjegyezni, hogy a román politikum és média kizárólag a botrányos elemekről emlékezik meg az autonómiatüntetés kapcsán, és azt is elfelejtik, hogy a feszültséget épp a marosvásárhelyi önkormányzat gerjesztette azáltal, hogy mondvacsinált okokból betiltotta a tervezett felvonulást.

Ugyanakkor a jelek szerint a májusi európai parlamenti és a novemberi államfőválasztások előtti kampányban a román politikum számára pártállástól függetlenül ismét csak kapóra jön a magyarkérdés. Az alaphangot Traian Băsescu államfő adta meg, aki a kormányválság kapcsán, amikor kiderült, hogy az RMDSZ kormányra kerül, elfogadhatatlannak nevezte az anyanyelv- és jelképhasználatra vonatkozó magyar követeléseket, és a román nemzetállam szimbólumaival szembeni tiszteletlenséggel vádolta meg a magyarokat.

Az államfő kijelentései egyértelműen kampányérdekeket szolgálnak, tavaly nyár óta nyilvánvalónak tűnik, hogy a maga számára a politikai túlélés, új pártja, a Népi Mozgalom Párt (PMP) számára pedig a politikai életben való megkapaszkodás esélyét a sovinizmusra fogékony román választópolgárokat megszólító magyarellenes retorikában látja.

A kormány fő erejét adó Szociáldemokrata Párt (PSD) úgy érezte, a „Ki üssön nagyobbat a magyarokon?” vetélkedőbe neki is be kell szállnia, ha nem akar szavazatokat veszíteni a kampányban. Ez bizonyára már csak azért sem esik nehezére, mert a MOGYE magyar karai vagy a székely zászlók ügyében eddig is a szigorú, államnacionalista, nemzetállami hozzáállást képviselte.

A jelenlegi helyzet azonban már pikánsabb, mivel az RMDSZ koalíciós partner a kormányban, éppen azt bizonyítandó, hogy a PSD toleráns a magyarokkal szemben. Mégis, a kiélezett kampányhelyzetben valamilyen módon reagálni kellett Băsescu magyarokkal kapcsolatos megnyilvánulásaira, és Corlățean nem habozott.

Az sejthető volt eddig is, hogy Bukarest szemében szálka a könnyített honosításról szóló magyar törvény, hiszen azáltal Magyarország hivatalosan is közjogi viszonyt épít ki a mindenkori bukaresti hatalom által lassú asszimilációra szánt romániai magyarokkal, gyengítve azon román erőfeszítéseket, hogy „belügyként” kezeljék a kisebbségi kérdést. Csakhogy a magyar törvény mintájául bevallottan a román állampolgársági jogszabály szolgált, amelynek 2009-es módosítása lehetővé teszi, hogy azon egykori román állampolgárok, akik rajtuk kívül álló okok miatt veszítették el állampolgárságukat, illetve harmadfokú leszármazottaik saját kérésre, könnyített eljárással ismét Románia polgárai lehetnek, jelenlegi lakhelyük elhagyása nélkül.

Corlățean most kampánycélból, egyrészt Budapest, másrészt a magyar jogszabály elfogadásakor kormányon levő jelenlegi jobboldali ellenzék bírálatával próbál politikai tőkét kovácsolni magának és pártjának a választások előtt. Ugyanakkor nem kizárt, hogy a román kormány előbb-utóbb megkísérel támadást intézni a magyar honosítási jogszabály ellen, azt próbálva különböző jogi csűrés-csavarással bebizonyítani, hogy hiába készült szinte száz százalékban a román jogszabály alapján, mégis másképp működik, és etnikai alapon épít ki közjogi viszonyt a határon túli magyarokkal. (Miközben nem kicsit ellentmondásos módon román oldalról már azért is bírálták a jogszabályt, mert az épp hogy nem etnikai alapon működik, és – állítólag – sok, magyarul nem vagy alig tudó román is megkapta a magyar állampolgárságot a könnyített honosítás révén).

A magyar autonómiatörekvések miatti román idegesség és a kiélezett választási kampány miatt nem kizárt, hogy a közeljövőben egyre hangsúlyosabban jelen lesz a magyarkérdés a romániai belpolitikában, ami nem sok jóval kecsegtet, hiszen a román pártok ilyenkor rendszerint egymásra licitálnak a magyarellenes hangulatkeltésben.

Mindeközben érdemes megjegyezni, hogy épp Bukarestben merült fel annak a lehetősége, hogy immár etnikai alapon kapjon román állampolgárságot mindenki, akinek felmenői ugyan nem voltak román állampolgárok, de románnak vallják magukat: az erre vonatkozó törvénymódosítás kezdeményezését a PMP elnöke, Eugen Tomac jelentette be, mondván, a javaslatot minden román párt támogatja.

A marosvásárhelyi események nyomán kialakult helyzetben jelentős felelősség hárul a frissen kormányra került RMDSZ-re. Most kiderülhet, milyen valós befolyással bír. Hogy képes lesz-e villámhárítóként működni, az önrendelkezési törekvések és a honosítási törvény elleni román támadások élét elvenni, illetve azokat megakadályozni, vagy a kampány során úgy használhatja mindegyik fél a magyar kártyát, hogy közben ehhez egy magyar párt kormányszerepből asszisztál.