Bukaresti felhördülés a kisebbségi jogok kapcsán

 Jelentős felbolydulást okozott Bukarestben az Európa Tanács parlamenti közgyűlése által magyar kezdeményezésre elfogadott jelentés, amely a dokumentumban hagyományosnak nevezett őshonos kisebbségek fokozott védelmét irányozza elő. A KDNP-s Kalmár Ferenc által kidolgozott dokumentum többek között az önrendelkezés és az anyanyelv használatának biztosítására buzdítja a tagállamokat a területükön élő őshonos kisebbségek esetében, és a kollektív védelmet, a kollektív jogok fontosságát hangsúlyozza az egyéni jogokkal szemben.

A román politikum és média meglehetősen agresszívan reagált. Az Adevărul című lap Az Európa Tanács hadat üzen az egységes államnak címmel írt a javaslatról, és a szélsőségesen magyarellenes, soviniszta kirohanásairól hírhedt szociáldemokrata képviselő, Bogdan Diaconu véleményét idézte, aki szerint a területi autonómiát bátorító jelentés levegőbe röpíti Európát, és egy képzettársítás révén azt sugallja, hogy Erdélyben is hasonló helyzet állhat elő miatta, mint a Krímben. A képviselő szerint nem véletlen, hogy Magyarország kezdeményezte a jelentést, mivel így akar magyar enklávékat létrehozni a környező államokban, ami Trianon tagadását jelenti.

Nem marad el a magyar- és autonómiaellenes hangulatkeltésben Traian Băsescu államfő sem, aki szerint az ET-ajánlás mit sem ér, mivel Románia alkotmánya nem teszi lehetővé az autonómiát.

Mindez azt jelzi, hogy a jelentés bizonyos mértékig áttörést jelent az intézményes, európai szintű, számon kérhető kisebbségvédelem terén. A bukaresti felhördülés azt mutatja, hogy ezzel nagyon is tisztában vannak, és megpróbálnak mindent elkövetni, hogy a kezdeményezés hamvába haljon, megkísérlik befeketíteni, valamilyen káros, végzetes dologként feltüntetni az autonómiát.

Persze illúziókat egyelőre nem érdemes táplálni. Az Európa Tanács ajánlásai nem kötelező érvényűek, a tagállamok a diplomatikus üdvözlésen túlmenően azon ajánlásokat alkalmazzák, amelyeket akarják, és azokat ignorálják, amelyeket a maguk számára károsnak tartanak. Mégis, ennek az ajánlásnak az elfogadásával még egy olyan dokumentum létezik, amelyre a többségi románokkal minden tekintetben – tehát az anyanyelvhasználat, az anyanyelvi oktatás terén – egyenlő jogokért küzdő romániai magyar közösség bel- és külföldön egyaránt hivatkozhat.

A jelentés elfogadása, illetve az arra született román reakció azt mutatja: érdemes kivinni nemzetközi porondra a jogkövetelések ügyét. A mostani részsiker – a szintén a kisebbségi jogok bővítéséről szóló európai uniós, az Európai Bizottság elutasítása miatt perre vitt polgári kezdeményezésekkel együtt – még akkor is előrelépés, ha most, rövid- és középtávon még nem lesz konkrét hozadéka. Arra ugyanis mindenképpen jó, hogy ráirányítsa a nemzetközi figyelmet az őshonos kisebbségek ügyére, arra, hogy a nemzetállamiságra való hivatkozás, a merev elutasítás csak elmérgesíti a problémákat. Egyúttal egyre komolyabban cáfolja azokat a bukaresti érveket, miszerint a kisebbségek helyzete kizárólagos román belügy.