// 2025. november 20., csütörtök // Jolán

„Használt autóként már nehezen értékesítenének”

// HIRDETÉS

A címben szereplő kijelentést Juhos Gábor maratonfutó arra a kérdésünkre válaszolta, hogy hány ezer kilométert tud maga mögött. A temesvári forradalom áldozatainak emlékére útnak indult „magányos hosszútávfutó” Nagyváradon válaszolt a Főtér kérdéseire.

– Amikor azon gondolkodtam, hogy mi legyen az első kérdés, melyet Önnek felteszek, eszembe jutott A hosszútávfutó magányossága című könyv és az ebből készült film. Adja magát a kérdés: mennyire magányos a maratonfutó élete?

 

– Nagyváradon ennek a kérdésnek túl sok létjogosultsága nincs, hiszen itt egészen szép társaságom volt. De egyébként magányosan telik ez a meglehetősen hosszú táv. Persze, mindig vannak események, melyek kizökkentenek a magányból. Például előfordul, hogy majdnem az árokban landolok egy-egy kamion miatt. Nem haragszom én emiatt, elvégre nekik is el kell férni valahol, sőt alapvetően az övék az út. Kalandok mindig vannak: elkap egy-egy zuhé, elhullott állatok sokasága az út szélén – ez mindig elgondolkodtat. Alapvetően magányos a hosszútávfutó élete, valóban.

 

– Negyedik napja van úton. Melyek az eddigi tapasztalatok? 

 

– Van egy viszonyítási alapom, lévén, hogy a tavaly a székely székeket futottam körbe. Marosvásárhelyi kiinduló- és érkezési ponttal egy ötszáz kilométeres távot tettem meg, és ott alig fordult elő olyan település, ahol tíznél kevesebben vártak volna. Ezen a területen sajnos nem volt ugyanilyen a létszám, kivéve Nagyváradon. Kísérőm felkészített arra, hogy a Bánság és a Partium más Székelyföldhöz képest. Tudomásul veszem, megértem, de sajnálom, mert úgy érzem, hogy egy jó ügyet szolgálok, és szerettem volna, ha egy kézfogás erejéig többen is kijönnek az utcára, esetleg még szóba is állnak velem.

 

– De azért nem csak negatív tapasztalatai vannak?

 

– Nem negatív tapasztalat ez, inkább csak elégedetlenség. Nagy munkát végzek azért, hogy sokan magukévá tegyék az ügyet, amit szolgálok. Nekem a Jóisten adott egy képességet, én ezt bírom csinálni. Aki bármilyen távon bekapcsolódik, vagy más formában részt vesz, az ugyanúgy részese lesz ennek az élménynek. Nem csak magyarokra gondolok. Ha a Via Revolutiae alapgondolatát veszem alapul, akkor el tudom képzelni azt, hogy román ajkú emberek is részt vesznek a távon, mert ezzel tartoznak az ősöknek, akik életüket adták a mi szebb jövőnkért. Ezzel a lehetőséggel sajnos nem élnek.    

 

– Bihar megyei születésűként, Budapesten élőként mi ösztönzi arra, hogy a székelyföldi önrendelkezésért szaladjon?

 

– A gyökereim itt maradtak, és nem tudtam gyökeret verni máshol. Igaz, Budapesten élek, magyar közegben, az enyéim között, mondhatnám. Mégis itt maradtak a gyökereim, s ha már fölvállalok egy ilyen távot, akkor csakis olyasmiért vállalom, amivel egyet tudok érteni. Saját szórakoztatásom érdekében én maratoni távnál nem futok hosszabbat (egy maratoni táv 42 kilométer, a Via Revoltiae keretében Juhos Gábor ennek több mint tízszeresét futja 12 nap alatt – szerk. megj.). Ha a futással valamire fel lehet hívni a figyelmet, akkor egy ilyen ügyért teszem. Ennek itt a helye, nekem, úgy érzem, ez a küldetésem: az enyéimért kell tennem, dolgoznom. 

 

– Hogyan készül fel ötszáz kilométerre egy maratonfutó? Mentálisan vagy fizikailag nehezebb a ráhangolódás?

 

– Fizikailag nem kell készülnöm, mert rendszeresen maratoni távokat futok – minimum egyszer egy hónapban. Ezen túlmenően edzek a versenyekre. Fizikailag nem készültem rá most sem, a tavaly sem. Mentálisan viszont fel kell készülnöm. Rendszerint úgy hangolódom, hogy betáplálom a „komputerembe”, hogy ezt meg kell csinálnom, senki nem fogja helyettem megcsinálni. Ehhez tudnának nagyon nagy segítséget adni, ha csatlakoznak hozzám emberek, akikkel közösen azt érezhetem, hogy egyek vagyunk, mint ahogy ez ma is megtörtént. A mai napom kifejezetten mélypont volt: nyirkos, vacak időnek indult reggel, keveset is aludtam az éjjel, elkezdtek izomfájdalmaim lenni. Nem volt benne a mai napban az a vitalitás, ami szükséges szokott lenni. Amikor megjelentünk Nagyvárad határában, és ismerős arcok jelentek meg, illetve biciklisek csatlakoztak hozzám, akkor kinőttek a szárnyaim és már az a „vád” ért, hogy túl gyorsan futok. Az emberek adják azt a pszichés löketet, amivel tovább lehet folytatni a megkezdett utat.

 

– Még hátra van nyolc nap…

 

– Igen, tizenkét nap alatt teljesítem az 540 kilométert. Ez kicsivel több, mint a székelyföldi maraton volt. Van olyan nap, amikor több mint 42 kilométert futok. Már első nap Temesvártól Aradig 55 kilométert tettem meg, és lesznek még hosszabbak, mint egy maratoni táv. Nem én akartam így, de úgy látszik, a Jóisten arra predesztinált, hogy 12 nap alatt több mint 12 maratoni távot teljesítsek.

 

– Hogyan tovább az 540 kilométer teljesítése után?

 

– Decemberben folytatni szeretném a Via Revolutiae-t, ugyanis úgy teljes a körmaraton, ha Temesvártól Temesvárig zajlik. Éppen ezért december 15. és 22. között, az úgynevezett forradalom tényleges időintervallumában zajló emlékeseményeknek én is a részese leszek. Kolozsvártól Temesvárig futok nyolc nap alatt. Már kaptam ígéreteket az út folyamán, hogy jönnek velem többen is rövidebb távokon.

 

– Decemberben várhatóan esni fog a hó, az nem tántorítja el a céloktól?  

 

– Reméljük, a természet nem szól közbe, de mint mondtam, én hiszek a sorsszerűségben. Hátha nem lesz olyan rossz idő. Csak az tántoríthat el a célkitűzéstől, ha méteres hótorlasz lesz az út szélén. A szándékom és az akaratom arra van beállítódva, hogy ez is meglesz.  

// HIRDETÉS
Különvélemény

Miért nem tudunk mit kezdeni sem rabsággal, sem szabadsággal?

Varga László Edgár

Gondolatok arról, hogy miért tudunk egyre kevésbé hátralépni, és távolabbról szemlélve tisztább képet alkotni a világról.

Adjonisten jó napot, itt a székely mesterséges intelligencia!

Fall Sándor

Mert miért ne lehetne székely MI? Lesz és kész! Pamflet.

// HIRDETÉS
Nagyítás

Rostás Zoltán: A lenti társadalom életrevalóbb, mint az értelmiség

Sólyom István

A román és magyar kultúra közötti hídépítés nem küldetés, hanem normális viselkedés kellene legyen – mondja a Bukaresti Egyetem nyugalmazott professzora.

Így vonatozunk Erdélyben

Sánta Miriám

Szubjektív lencse és költői merengések az elmúlt évtizedek alatt alig változó romániai vasúti viszontagságokról. Elöl ül a masiniszta, de ki igazítja ma a „gőzöst”?

// HIRDETÉS
// ez is érdekelheti
A DNA elkezdett nyomozni a kolozsvári városházán, Boc pedig versben mondja el bánatát
Főtér

A DNA elkezdett nyomozni a kolozsvári városházán, Boc pedig versben mondja el bánatát

Tudta, hogy Emil Boc kiválóan versel magyarul Petőfi Sándor, József Attila vagy éppen Kosztolányi Dezső modorában? Erre tessék! (Naná, hogy pamflet.)

Evakuálni kell két romániai falut, miután az oroszok felgyújtottak egy cseppfolyós földgázt szállító tartályhajót
Krónika

Evakuálni kell két romániai falut, miután az oroszok felgyújtottak egy cseppfolyós földgázt szállító tartályhajót

Ki kell menekíteni az ukrán határ menti Tulcea megyei Plauru falu lakóit az ukrán kikötői infrastruktúra elleni éjszakai orosz támadások után – derült ki hétfőn.

A bosnyák szurkolók lecigányozták a román válogatottat, de nem véletlenül…
Főtér

A bosnyák szurkolók lecigányozták a román válogatottat, de nem véletlenül…

… jóformán neki se fogtak egy vasúti felüljárónak, máris összedőlt, elakadt a vonatközlekedés… akad olyan település Romániában, ahol folyóvíz nincs, de karácsonyi vásár naná, hogy van!

Hangos zajra ébredtek Székelyföldön, olvasóink a vadászgépek zúgására panaszkodtak
Székelyhon

Hangos zajra ébredtek Székelyföldön, olvasóink a vadászgépek zúgására panaszkodtak

A ma éjjeli drónincidensről tájékoztató cikkünk posztja alatt több olvasónk is arról számolt be, hogy hangos zajra riadt fel szerdára virradóan. „Nagyon hangos volt, éjjel 2-kor arra ébredni, hogy gépek zúgnak a fejünk fölött!”

Románia bajban: másfél hónapba telne, míg a NATO-csapatok ideérnének orosz támadás esetén
Krónika

Románia bajban: másfél hónapba telne, míg a NATO-csapatok ideérnének orosz támadás esetén

Romániának körülbelül 45 napig kellene kitartania egy Oroszországgal való nagyobb fegyveres konfliktus esetén, amíg a NATO-csapatok el nem érik a területét.

Evakuálni kell egy Tulcea megyei falut, miután orosz dróntámadás ért egy tartályhajót – videóval
Székelyhon

Evakuálni kell egy Tulcea megyei falut, miután orosz dróntámadás ért egy tartályhajót – videóval

Eddig tizenöt embert evakuáltak a Tulcea megyei Plauru településről, miután az ukrán területeket ért orosz dróntámadások nyomán egy LPG-vel megrakott hajó kigyulladt hétfőn Izmajil ukrán város közelében.

// még több főtér.ro
Különvélemény

Miért nem tudunk mit kezdeni sem rabsággal, sem szabadsággal?

Varga László Edgár

Gondolatok arról, hogy miért tudunk egyre kevésbé hátralépni, és távolabbról szemlélve tisztább képet alkotni a világról.

Adjonisten jó napot, itt a székely mesterséges intelligencia!

Fall Sándor

Mert miért ne lehetne székely MI? Lesz és kész! Pamflet.

// HIRDETÉS
Nagyítás

Rostás Zoltán: A lenti társadalom életrevalóbb, mint az értelmiség

Sólyom István

A román és magyar kultúra közötti hídépítés nem küldetés, hanem normális viselkedés kellene legyen – mondja a Bukaresti Egyetem nyugalmazott professzora.

Így vonatozunk Erdélyben

Sánta Miriám

Szubjektív lencse és költői merengések az elmúlt évtizedek alatt alig változó romániai vasúti viszontagságokról. Elöl ül a masiniszta, de ki igazítja ma a „gőzöst”?

// HIRDETÉS