Az USL kudarca az alkotmány-módosítás

Nem csupán a magyar közösség vesztett azáltal, hogy az alkotmánybíróság számos elemét elvetette a tervezett alkotmánymódosításnak. A taláros testület a kormányzó Szociálliberális Uniót (USL) is ugyanúgy megakadályozta saját terveinek megvalósításában, mint a kisebbségeket.

Ismeretes, hogy az alkotmánybírák az alaptörvény-módosítások normakontrollja során huszonhat olyan cikkelyt találtak, amelyet később alkotmányellenssé nyilvánítottak. Magyar szempontból a leglényegesebb a kulturális autonómiatestületek működését, a kisebbségi jelképek használatát és a közigazgatási hatáskörökkel rendelkező alrégiók kialakítását lehetővé tevő RMDSZ-es javaslatok elkaszálása, amely gyakorlatilag alkotmányosan rögzíti, hogy a jelenlegi körülmények között lehetetlen a kisebbségi jogok érdemi bővítése Romániában.

Ugyanakkor az USL is hasonló csapásokat szenvedett.

Az alkotmánymódosítás elsődleges célja tulajdonképpen napi, rövid, illetve középtávú politikai érdekek érvényesítéséről szólt. A kormánykoalíció első számú ellenfele Traian Băsescu államfő volt, akit képtelenek voltak megkerülni vagy elmozdítani a helyéből. Ezért úgy döntöttek, az elmúlt évek politikai csatározásainak tapasztalataiból merítve átszabják az alkotmányt, mégpedig úgy, hogy jelentősen beszűkítik az államfő hatásköreit, és megerősítik a parlament hatalmát, hogy az elnök ne tudjon alkotmányos alapon akadályokat gördíteni a kormányoldal azon elképzelései útjába, amelyeket elhibázottnak tart.

A terv tulajdonképpen arra irányult, hogy a jelenlegi félelnöki rendszert gyengítsék, és eltolják a parlamentáris rendszer irányába.

Ennek egyik elemeként oly módon kívánták módosítani az alkotmányt, hogy kötelezővé tették volna az államfő számára, hogy a legtöbb szavazatot kapó párt vagy pártszövetség jelöltjét bízza meg kormányalakítással. Ez egyértelműen Băsescunak szólt, aki saját preferenciája szerint választotta ki, mely pártokat kéri fel kormányalakításra, később pedig az alkotmányra hivatkozva leszögezte: az alaptörvény nem tartalmaz olyasmit, hogy köteles lenne egy pártszövetséget automatikusan kormányalakításra felkérni, ha az kapja a legtöbb voksot.

A taláros testület nem értékelte az USL „erőfeszítéseit”, és az alaptörvénnyel ellentétesnek minősítette a kormányoldal tervezetét, amellyel korlátozták volna az államfő mérlegelési lehetőségeit.

Hasonlóan jártak el azzal a javaslattal is, amely kivonta volna a szenátorokat és képviselőket a legfőbb ügyészség és a legfelsőbb bíróság kizárólagos joghatósága alól, miután számos vezető kormánypárti politikus ügyében született jogerős elmarasztaló ítélet az utóbbi időben.

Mindezek alapján tulajdonképpen igazat lehet adni Traian Băsescu államfőnek, aki – nem kevés kárörömmel – úgy nyilatkozott: az alkotmánymódosítás kudarccal végződött az USL számára. Hiszen számukra stratégiai fontosságú elemeket semmisített meg a taláros testület, amelyektől azt remélték, hogy megkönnyíti hatalmuk gyakorlását a későbbiekben. A mintegy másfél éves folyamat végén a koalíció gyakorlatilag ugyanott áll, ahol a kezdetén.