// 2026. október 11., vasárnap // Brigitta

Amikor a képhez bejön a zene

// HIRDETÉS

A legjobb koncerteket a fesztiválok hozzák Kolozsvárra. De nem a zenei fesztiválok. Négykezes az Interferenciák muzikális oldaláról.

Az Interferenciák egyik legizgalmasabb produkciója a Paper Music című, animációt, filmet, élő zenét és színházat ötvöző előadás. Philip Miller zeneszerző és William Kentridge, a filmek készítője filmkoncertként határozza meg a sajátos műfajt. Ehhez hasonlót a TIFF-en láthatunk, egykori némafilmek alá kevernek zenét népszerű lemezlovasok, és ettől új életre kelnek a száz éves opuszok.

A filmkoncert attól más, hogy a zene is élő: zongora, hang, zörej. Az énekesnők az animációs film vonalait követik. Ha három egymás melletti rizspapírra róják az ákombákomokat és vonalakat test nélküli kezek, akkor a zongoráé az első szólam, az alté a második, a szopráné a harmadik. 

 

Sok-sok humor is iktatható a jelenetekbe. Képi, zenei, színházi. S bár több filmetűd pörög a színpad hátterében kifeszített vásznon, és az élő zene koncertként is megállná a helyét, színházról beszélünk: egymásra figyelő szereplők – a film és a zene is az – párbeszédbe elegyednek, szembenállnak vagy kiegészítik egymást. 

 

Ha valahol a nagyvilágban, egy másik fesztiválon halljátok ezt a két nevet, nézzétek meg, mit tudnak. 

 

 

Nagyobb eséllyel találkozhatunk még a prágai Bucinatores Orchestrával. (Ha a cseh kulturális központ például őket hozza jövőre a Soundczech fesztiválra, akkor nem is a Bucinatores lenne az első cseh zenekar, amely az utóbbi években duplázna Kolozsváron.) Nemcsak azért, mert közelebb laknak hozzánk, hanem mert tisztára őrültek.

 

Bigband a felállás, láttuk, amikor beléptünk az Ecsetgyár Stúdiótermébe, aztán a zenészek jól rácáfoltak az összes előítéletünkre. Először amikor ők is beléptek: pólóban, farmerben, pulcsiban a szokásos bigbandes jelmez, a nyakkendővel súlyosbított egyenöltöny helyett. Másodjára és sokadjára akkor, amikor alaposan megrezegtették a rezeket: a kellemes, kiegyensúlyozott, mondjuk a huszadik század első felében keletkezett, feelgood sztenderdek helyett olyan freejazzt fújtak, hogy rendesen szétállt a fülünk tőle.

 

De nehogy azt gondoljuk, hogy a freejazz önmegvalósító komorságával játszottak: ott poénkodtak, ahol érték, és nem csak a zenében. Nem rutinból vagy kötelességből figyeltek egymás szólóira, az is érdekelte őket, mennyire élvezi a játékot a zenekar éppen szólózó tagja. 

 

Vagy épp eljátszották, mennyire unják: megdobigálták a trombitást, amiért túl hosszan egyeduralkodott rögtön az első számban, „dühösen” lobogtatták az arcába a kottát, hogy aztán mindenki hibátlanul csatlakozzon vissza az összhangba. Ebbe a teatralitásba az is belefért, hogy a szőke, kölyökképű és -alkatú harsonásfiú egyszercsak mikrofont ragadott, és meglepően mély hangján előadott egy lassú, érzelmes, talán táncdalfesztiválos cseh dalt.

 

 

Persze rengeteg verbális vagy táncszínházi előadásban is zenéltek a színpadon, ettől (is) Interferenciák az Interferenciák. Volt, ahol zenész és táncos egyenrangú partnere volt egymásnak, és olyan is, hogy a világhírű zenész mentette meg az előadást a totális nevetségességtől. 

 

A legegzotikusabb kétségkívül A szecsuáni jólélek koreai feldolgozása, a Sacheon-Ga volt. Egyrészt fejest ugrottunk az éneklő színház számunkra teljesen ismeretlen hagyományába, a phanszoriba. Ahol egyetlen színésznő énekelte el az összes szerepet, miközben a vélhetően hagyományos koreai ütőshangszereken a nyugati fül számára ritmustalan ritmusokat vertek.

 

Másrészt ez tuti nem vegytiszta phanszori volt, nevezzük talán fúziós phanszori zenének, ahogy bekeverték a basszusgitárt és a rockritmusokat. Jaram Lee, az énekes-zeneszerző-narrátor ráadásul szétviccelte az egészet. Zeneileg is, amikor gőgösen beszólt a basszusgitár, vagy épp lágyan pengették rajta a nászindulót.

 

Pontosan azért, mert semmi sem olyan fekete és fehér már, ahogy Bertold Brecht darabjában, és ahogy azt Jaram Lee sarkítva végigénekelte. Úgyhogy a végszóban nemcsak a főszereplő fehér jólelket, hanem magát Brechtet is elküldte hidegebb éghajlatra. Hogy aztán a közönség felszabadultan és felállva tapsoljon és bravózzon percekig.

 

 

Fotó: Biró István

 

// HIRDETÉS
Különvélemény

Game over vagy új játék betöltése – van-e még biztonsági mentés a romániai klasszikus politikában?

Fall Sándor

A játék már a 2024 végi elnökválasztással véget ért, azóta a korábbi mentésből betöltött verzió fut.

„Nem alázlak meg, de ezt viszont meg kell csinálnod, fiam”

Sánta Miriám

Merengés az iskolai és otthoni felelősségvállalásról és a jelenlegi oktatási miniszterről.

// HIRDETÉS
Nagyítás

Betekintés a tudománymetria működésébe – mit is akar most a Román Akadémia?

Sánta Miriám

A cikkgyárosoktól a peer review-ig elmagyarázzuk, min megy keresztül egy mai romániai kutató.

„A magunkkal folytatott belső küzdelem időnként mellékvágányokra visz”

Sólyom István

Senkinek sincs kőbe vésett szerződése a sorstól arra, hogy képes megbirkózni a szabadsággal – mondja Pálfy Zoltán történész, a BBTE adjunktusa. Nagyinterjú, I. rész.

// HIRDETÉS
// ez is érdekelheti
Marius Turda: Az eugenika közvetlenül integrálódott Nagy-Románia nacionalista és biopolitikai programjába
Főtér

Marius Turda: Az eugenika közvetlenül integrálódott Nagy-Románia nacionalista és biopolitikai programjába

A két világháború közötti erdélyi magyar eugenika védekező jellegű volt, míg a román expanzív, terjeszkedő – mondja az Oxford Brookes Egyetem professzora, akivel a Transilvania Nemzetközi Könyvfesztiválon beszélgettünk.

Trump újabb váratlan húzással lepte meg a világot: Putyintól kért olajtermékeket Amerika és a világpiac számára
Krónika

Trump újabb váratlan húzással lepte meg a világot: Putyintól kért olajtermékeket Amerika és a világpiac számára

Váratlan húzással lepte meg a világot Donald Trump amerikai elnök: bejelentette, hogy megállapodott Vlagyimir Putyin orosz elnökkel, hogy Oroszország jelentős mennyiségű dízelüzemanyagot szállít országa és a világpiac számára.

Legyen Călin Georgescu az elnök, és legyen végre kormányon az AUR!
Főtér

Legyen Călin Georgescu az elnök, és legyen végre kormányon az AUR!

Gondolatkísérletek, amelyekből kiderül, hogy nincs is annyi félnivalónk, mint amennyire félünk.

Luxusfehérneműre és parfümökre szórták a közpénzt az Országos Meteorológiai Szolgálatnál, meg lett a következménye
Székelyhon

Luxusfehérneműre és parfümökre szórták a közpénzt az Országos Meteorológiai Szolgálatnál, meg lett a következménye

Luxusfehérneműre, parfümökre, kozmetikumokra és több ezer lejes díszcserepekre költötték a közpénzt az Országos Meteorológiai Szolgálatnál. Diana Buzoianu ügyvivő környezetvédelmi miniszter lemondásra szólította fel az intézmény vezetőségét.

„Win-win játék”: soha nem szerette még ennyire Bukarest a romániai magyar színjátszást
Krónika

„Win-win játék”: soha nem szerette még ennyire Bukarest a romániai magyar színjátszást

Soha nem volt még ennyire elfogadott és kedvelt a romániai magyar színjátszás a román szakma és közönség körében, mint most – ez derül ki az ötödik BukFeszt mérlegéből.

Kiderült, mit állapított meg a rendőrség a csíkverebesi vonatbalesetről
Székelyhon

Kiderült, mit állapított meg a rendőrség a csíkverebesi vonatbalesetről

Egy 16 és egy 17 éves fiatal vesztette életét a csütörtök délutáni csíkverebesi vonatbalesetben, mindketten Tusnád községből származtak.

// még több főtér.ro
Különvélemény

Game over vagy új játék betöltése – van-e még biztonsági mentés a romániai klasszikus politikában?

Fall Sándor

A játék már a 2024 végi elnökválasztással véget ért, azóta a korábbi mentésből betöltött verzió fut.

„Nem alázlak meg, de ezt viszont meg kell csinálnod, fiam”

Sánta Miriám

Merengés az iskolai és otthoni felelősségvállalásról és a jelenlegi oktatási miniszterről.

// HIRDETÉS
Nagyítás

Betekintés a tudománymetria működésébe – mit is akar most a Román Akadémia?

Sánta Miriám

A cikkgyárosoktól a peer review-ig elmagyarázzuk, min megy keresztül egy mai romániai kutató.

„A magunkkal folytatott belső küzdelem időnként mellékvágányokra visz”

Sólyom István

Senkinek sincs kőbe vésett szerződése a sorstól arra, hogy képes megbirkózni a szabadsággal – mondja Pálfy Zoltán történész, a BBTE adjunktusa. Nagyinterjú, I. rész.

// HIRDETÉS