Vége az egy hónapos focimaratonnak, épp itt az ideje, hogy alaposan kiértékeljük
Gyorsan elszaladt ez az izgalmakkal teli pár hét, Európa focikirályának koronáztatott Itália, mi pedig számot vetünk az elmúlt 51 meccs tanulságaival és szembenézünk saját jóslatainkkal.
Jó ötlet volt szétszórni egész Európában az Európa-bajnokságot?
Nem derült ki egyértelműen, elsősorban az országonként jelentésen eltérő járványügyi korlátozások miatt. Az biztos, hogy az a két város produkálta a legrosszabb nézettségi adatokat, amelynek a csapata nem jutott ki a tornára: Baku és Bukarest.
A legjobb csapat nyert?
Egyértelműen igen. Az olasz klubfutball, elsősorban az elavult infrastruktúra és a tőkehiány miatt válságban van, a szakmai tudás azonban megvan egy jó csapat összerakásához, ráadásul Roberto Mancini kapott három évet a fokozatos építkezéshez. Az olaszoknak nincsenek világklasszisaik (Donnarumma még, a nyugdíj előtt álló Chiellini-Bonucci védőpáros már nem az), de szervezettségben, csapatjátékban, taktikában messze a legjobbak voltak.
Tényleg Donnarumma volt az Eb legjobb játékosa?
Látványosan kimagasló egyéni teljesítmény nem volt ezen az En-n, főként azért, mert a legtöbb edző igyekezett sokat cserélgetni a játékosait. A sok nagyon jó játékos között a fiatal milánói kapus is ott volt, esetében az UEFA főleg az elődöntő és a finálé 11-eseinél játszott főszerepet díjazta. A csapattársai közül Chiellini (személy szerint neki adtam volna) vagy Jorginho, a spanyol Dani Olmo vagy a dán Maehle ugyanúgy megérdemelte volna, jó pont az UEFA-nak, hogy ezúttal nem fogott látványosan mellé ezzel a díjjal.
Melyik volt az Eb legjobb meccse?
A nyolcgólos Horvátország–Spanyolország (3-5, hosszabbítás után) nyolcaddöntő. Bár akadt benne bőven nevetséges védelmi hibák után született gól, fordulatos és szórakoztató foci volt, egy letűnt korszak visszakacsintása a 21. század realista profizmusára.
Melyik volt a legszebb gól?
" target="_blank" rel="noopener">Patrik Schick csodatalálatát szerintünk nem sikerült felülmúlni.
Tényleg ilyen jók a dánok?
Az Eb meglepetéscsapatai közül a csehek, a svájcial és némi szerencsével az ukránok is a legjobb nyolcig jutottak, a dánok viszont a döntő kapujába. Az angolok elleni hosszabbításra már kifulladtak, de Christian Eriksen drámája után a fél világ nekik drukkolt. Dinamikus, direkt és gyors focit toltak, és ami leginkább a nagycsapatok szintjére emelte őket, hogy vesztes helyzetből, rossz kezdés után is talpra tudtak állni.
Kik a legrosszabb tippelők?
Naná, hogy a Főtér szerzői. Az olaszok győzelmét nem láttuk előre, a legjobb négy közé jutó olasz-spanyol-angol triótól inkább leszereplést vártunk, bajnokjelöltjeink, a németek és a franciák is hamar elvéreztek, a dánok menetelését sem láttuk előre. Egyedül Balogh kolléga lehet büszke Cristiano Ronaldo gólkirályi címének megjóslására.
...és a legjobbak?
Naná, hogy az olvasók! A szavazógépünk végeredménye azt mutatja, Olaszország fölényesen nyerte a tippversenyt megelőzve Magyarországot (a magyar lélek, ugye) és Angliát.
Az Eb válogatottja (a Főtér szerint): Donnarumma (olasz) – Maehle (dán), Chiellini (olasz), Bonucci (olasz), Shaw (angol) – Ferran Torres (spanyol), Olmo (spanyol), Damsgaard (dán) – Chiesa (olasz), Kane (angol), Schick (cseh).
A kiskutya jó dolgában, a választópolgár rossz dolgában vész meg
Varga László Edgár
Három és fél évtizeddel a diktatúra bukása után a romániai polgárok közel fele ismét rábólintana egy „kevésbé demokratikus” rendszerre.
Kataszter-katasztrófa: milyen tanulságai lehetnek a földhivatal-rendszer összeomlásának?
Sánta Miriám
Romániában szinte mindenkinek saját ingatlanja van – ennek történelmi okai vannak. Romániának azonban fokozott digitális sérülékenysége is van – ennek pedig jelenkori okai vannak.
Mi marad az Odüsszeia hollywoodi feldolgozásából, ha a hitet kilúgozzák belőle?
Szántai János
Egy tökéletes marketinghadjárattal megtámogatott korrekt szuperprodukció, szeretem-utálom táborokkal, no meg egy fontos pozitív eredmény: egy időre lehull a por az irodalmi műről.
A rendszerváltás után sem volt menekvés a történelem öleléséből
Sólyom István
Ideje lecserélni a korábbi évtizedek szenvedéseire reflektáló román–magyar megbékélés fogalmát a pragmatikus együttélés kifejezésére, a tisztességes Európáért folytatott közös román–magyar párbeszédre. Vége az MCC-történészkerekasztalnak.
