A futball hazatért Angliába, körülnézett, majd továbbment Olaszországba

Az Eb feltámadója: Olaszország. A 2018-as világbajnokságra ki sem jutó válogatott immár három éve és 34 mérkőzés óta veretlen, egyértelműen az Eb legjobb csapata volt.  

A döntő kulcshelyzetei: az olasz szögletek. Az elsőt pazarul kontrázták meg az angolok, ebből lett Luke Shaw gólja, de az egyenlítő gól is egy sarokrúgás után jött, szintén egy védő, Leonardo Bonucci révén.

A döntő kabalája: Gianluigi Donnarumma. A 22 éves olasz kapus rövid karrierje ötödik szétlövését is megnyerte, Jaden Sancho és Bukayo Saka lövését is védte.

A döntői duplázói: Emerson és Jorginho. Az olaszok két honosított brazilja idén májusban Bajnokok Ligáját nyert a Chelseaval, most pedig válogatott szinten is a kontinens csúcsára értek.

A döntő eltaktikázója: Gareth Southgate. A gyors gól után csak az előnyt akarta konzerválni, a hosszabbításban pedig a legvégére hagyta a cseréit. A szinte csak a 11-esekre beküldött fiatal, az Eb-n eddig epizódszerepet játszó fiatal játékosainak pedig mind megremegett a lába: Rashford, Sancho és Saka is kihagyta.

A döntő ünneprontói: a Wembley-t megrohamozó, jegy nélküli, verekedő angol szurkolók. London utcáin teljesen megvadultak a belépő nélkül maradt angol szurkolók, két órával a meccs előtt le is kellett zárni miattuk a stadiont. Hivatalosan nem volt jegy nélküli néző a meccsen, de ezt nehéz elhinni.

Az Eb-döntők átka: a hazai pálya. Utoljára 1984-ben tudott győzni a hazai csapat, a Platini vezérelte francia válogatott. Az utolsó öt Eb-n háromszor is döntőbe jutott a rendező, de 2004-ben Portugália, 2016-ban pedig Franciaország is elbukta a finálét.