Üdv az emberi húspiacon! Romániában sokan a neten kínálják eladásra a szerveiket

Sokak embernek talán Afrika jut eszébe, ha illegális szervkereskedelemről hall, pedig Romániában valósággal virágzik az üzletág. Az illetékes szervek ugyanis semmit sem tesznek ellene, az emberek életösztöne pedig erősebb, mint bármilyen jogszabály. A Digi24 megrázó riportja félelmetesen közeli képet ad a jelenségről. A szerző egy online hirdetési portálon fedezte fel a „vesék” kategóriát, ahol több mint hatszázan kínálják a „portékájukat” jellemzően 15 és 50 ezer euró közötti összegért.

Az anyagban megszólal a 24 éves Maria, aki igen ambiciózus lány, 80 ezer eurót kér egy fiatal veséért, hogy legyen miből beindítania saját vállalkozását. Elmeséli, mennyire belefáradt aprópénzért gürizni a bossnak, és hogyan határozta el, hogy változtat ezen bármi áron. Közben persze azzal nyugtatgatja magát, hogy manapság a magánklinikákon nagyon jók az orvosok, és ez már csak rutinműtétnek számít.

A 30 esztendős Mihai csak a lakásrészleteit akarja rendezni, és a kisgyerekét tisztességesen felnevelni, így jóval olcsóbban, 15 ezer euróért kínálja a testének egy darabját. Már négy átültetésre váró beteggel is összevetették a mutatóit, de egyikkel sem volt kellő egyezés. A hatályos törvények értelmében, Romániában csak egy rokon ajánlhatja fel egy szervét egy másiknak, de Mihai veséjének egy másik potenciális vevőjétől megtudjuk, hogy az orvosok nem foglalkoznak ezzel. Pontosan tisztában vannak ugyanis vele, hogy a szervkereskedelemnek köszönhetik praxisuk (és a kenőpénzek) jó részét.

Ioana egy helyi lapban tett fel hirdetést, amelyben donort keresett magának. Meg is találta, és azóta el is végezték a transzplantációt, már jól van, de ma is elevenen él benne a kép, hogyan alázta meg az egyik orvos, amiért túl kicsi címletekben akarta odaadni neki a kenőpénzt. Szerinte a hivatalos várólistában ostobaság lenne bízni, ő ugyanis látta, milyen fejetlenség, és pénzhajhászás folyik ott. Moldvában viszont rengetegen hajlandók némi pénzre váltani a fél veséjüket.

Ioana eladta a házát, hogy ki tudja fizetni az életét. A történetét viszont azért mesélte el, mert kiderült, hogy a kislánya is ugyanabban a betegségben szenved, amiben az édesanyja, így eljön a nap, amikor ő is veseátültetésre szorul majd.

Neki is ilyen megaláztatáson kell majd keresztülmennie?