A budapesti Petőfi Irodalmi Múzeum főigazgatója régi jó barátunk, szinte még az ántivilágból. Annyi hosszú interjú készült vele az elmúlt fél évben, hogy legutóbbi kolozsvári látogatásán, amikor a Planetáriumban beszélgettek vele, megkérdeztük, hajlandó-e leülni kameránk elé egy ultrarövid villámakcióra. Hajlandó volt. Így készült el az eddigi legrövidebb, de legtöbb témát érintő interjú Demeter Szilárddal.
DEMETER SZILÁRD — A határontúlimagyarozás a ballibek mocskoszsidózása – írta ki a barátom a választások után a legnagyobb közösségi portálra, és elnézve a politikusi, „szakértői”, illetve kommenthuszári véleményeket az elmúlt két hétből, igazat kell adnom neki.
DEMETER SZILÁRD — A külhoni magyaroknak ráadásul az az ország, amelyben élnek, nem a hazájuk. Közvélemény-kutatások szerint többségünk Magyarországot szereti hazájaként.
DEMETER SZILÁRD — Mi Erdélyben gyakorlatilag 1996 óta élünk ebben a pozitív történetben, azóta kisebb megszakításokkal vagy kormányon van az RMDSZ, vagy kívülről támogatja az aktuális hatalmat, bárki is gyakorolja éppen, hiszen az érdekvédelem nem ideológiai kérdés.
DEMETER SZILÁRD — Hát, képzeljük el, mi történne, ha az ukrajnai események vagy a szerbiai állapotok miatt Magyarország bármelyik kormányzati tisztségviselője vagy akár csak egy kormánypárti véleményvezér felvetné Kárpátalja, illetve Vajdaság Magyarországgal való egyesülését...
DEMETER SZILÁRD — Az EMNP választmánya kapott egy levelet Tőkés Lászlótól, amiben jelzi, hogy nem szívesen tenné kockára az erdélyi magyarság EP-képviseletét (márpedig mind a független indulással, mind a néppárti listával kettős kiütést valószínűsít).
