Nem tud büntetni a székely himnusz miatt a hokiszövetség, de nagyon szeretne

A nagy dérrel-dúrral, előbb szabálytalanul, majd végre szabályosan összehívott elnökség rájött arra, hogy egyrészt nincs kompetenciája ítélkezni a hokisok felett, ezért a Fegyelmi Bizottság elé utalta az ügyet, másrészt még azt is képtelen volt megállapítani, hogy miféle dal is a székely himnusz: himnusz vagy egyházi ének?

Az viszont már nagy baj a FRHG szerint, hogy

a román csapat játékosai a meccs után az ellenfél táborával együtt énekelték a székely himnuszt, azaz a vereséget ünnepelték.

És ez már szerintük nem a hokiszövetség, hanem az állami intézmények problémája, mivel két miniszter (nem mondják ki, de Tánczos Barnára és Novák Eduárdra utalnak) beavatkozása szült ellentmondásokat és kommentárokat az ügyben.

És bár a hokisok megbüntetésére nem talált jogalapot a szövetség vezetése, gyorsan megpróbál kreálni egyet, hátha a jövőben is akarnak majd székely himnuszt énekelni a válogatott tagjai. Másképp nehéz értelmezni azt a szándékot, hogy a FRHG belső szabályzatait olyan előírásokkal egészítsék ki, amelyek a jövőben biztosítsák, hogy

Csak a térdre ereszkedve letett hűségeskü maradt ki a szövegből…

A FRHG tovább követeli a Novák Eduárd vezette sportminisztérium álláspontját az ügyben, sőt, javaslatokat is vár a válogatott tagjainak magatartásával kapcsolatban. De a miniszterelnökhöz is fordulnak, hogy foglaljon állást Tánczos és Novák nyilatkozatai kapcsán, utóbbi minisztériumát egyenesen azzal vádolják, hogy uszítja a játékosokat.

Szintén a kormánytól várja a hokiszövetség vezetése, hogy biztosítsa a sportág egyenletesebb fejlődését, és építsen jégpályákat „hokihagyományokkal, demográfiai és gazdasági potenciállal rendelkező megyékben”. Mintha ez nem pont a FRHG feladata volna.

A javasolt helyszínek között véletlenül sincs erdélyi – errefelé ugyanis épültek és most is épülnek jégpályák. Ami nagyon zavarja az elnökséget, be is szólnak miatta a kormánynak:

Arra viszont már nem térnek ki, hogy ha lenne is jégpálya az említett városokban, vajon ki tanítaná ott hokizni a gyerekeket, miután harminc év alatt Galacot leszámítva a teljes regáti hokit sikerült a nullára leépíteni?

A jogi határozat helyett terjedelmes manifesztumot összehozó FRHG-elnökség keserűen állapítja meg, hogy az utóbbi években

„etnikumközi konfliktusok destabilizálták a válogatottak tevékenységét”.

Meg kell azonban jegyezni: olyan sikeres volt ez a destabilizáció, hogy 2018-ban és 2019-ben is osztályt lépett felfelé a román felnőtt válogatott, a világbajnokság negyedosztályától a másodikig – ahol a koronavírusnak köszönhetően egy év helyett hármat is maradhatott. Az etnikumközi konflitusról pedig csak annyit, hogy épp a hokiszövetség rakta tele honosított szlovák, cseh, orosz és ukrán játékosokkal a válogatottat, csak hogy a székelyek arányát csökkentse.