A helyzet látszólag nagyon egyszerű: egy nagyváradi egyszülős család (anyuka és kislánya) otthoni elszigetelésbe kényszerült, koronafertőzés okán. Adott pillanatban az egyébként asztmás gyermeknek felment a láza 39 fok fölé. Az anyuka péntek reggel kihívta a mentőket. Az illetékesek jelezték, hogy a nap folyamán odamennek. Aztán nem történt semmi, az anyuka újra telefonált, majd megint, mire olyan válaszokat kapott, hogy egyesek három napig is várnak egy-egy mentőautóra, de ha nem tud várni, nyugodtan teszteltesse a gyermeket saját kérésre, nyilván fizetős módszerrel.

A bizarr helyzet szombat reggel oldódott meg, amikor egy mentőalakulat végre eljutott a helyszínre. A Bihar megyei mentőszolgálat vezetője az esettel kapcsolatban némi fényt vetett a mögöttes részletekre. Mindenek előtt sajnálatos hibának nevezte a mentőszolgálat telefonközpontjából érkező egyes, türelmetlen válaszokat. Viszont az is tény, hogy Bihar megyében kábé egy hete alkalmazzák a szabályt, miszerint a helyszínre érkező mentők tesztelnek is. És azóta ugrásszerűen (tízszeresére) megnőtt a csak tesztelésért telefonálók száma. Az elmúlófélben levő héten több mint 230, kizárólag tesztelésre vonatkozó hívás futott be. E terhelésnek márpedig a mentőegységek egyszerűen képtelenek megfelelni. Ezért aztán prioriáslistát határoznak meg. Az említett esetben a szakember szerint egy nyolc éves kislányról van szó, aki eleve otthon tartózkodott az édesanyjával, tehát a további fertőzés kockázata nem állt fenn, továbbá a fertőzés tünetei sem voltak súlyosak, tehát lehetőség szerint szolgáltatták ellátásban.

Hát így állunk. Félreértés ne essék: súlyos dolog, hogy egy mentőegység ilyen hosszú várakozási idő után jut el a beteghez. Ugyanakkor a helyzet is súlyos: ha a tesztelésre vonatkozó sürgősségi hívások száma ennyire megugrik, a mentőszolgálat reakciós sebessége értelemszerűen lelassul.