Megkérdezték Iohannist, akar-e miniszterelnök lenni. És Iohannis válaszolt…

Klaus Ionopotchivanoc Iohannis álkisebbségi államelnök augusztus 31-én, szombaton a Moldovai Köztársaságba utazott, mégpedig Maia Sandu köztársasági elnök asszony meghívására. Az utazás egyik célja metaforikus és demonstratív (érdekes, ha ilyet a romániai és nem romániai magyarok csinálnak, akkor nagyon kiverik a trikolór biztosítékot): augusztus 31. a román nyelv hivatalos ünnepnapja és a két ország elnöke jelezni kívánta, hogy egy nyelvet beszélnek a népeik. Nincs is ezzel semmi baj, csak akkor lehessen ezt másoknak is megtenni, hiszti nélkül.

No, a dolgok szépen lezajlottak és Ionopot úr meg Sandu asszony egy adott pillanatban kiállt a mikrofonok elé. Mindketten elmondták, amit akartak, aztán jöttek az újságírói kérdések. És belénk fagyott a vér, mert az egyik újságíró váratlanul megkérdezte Ionopot urat, akar-e Románia miniszterelnöke lenni, hiszen hamarosan véget ér az államelnöki mandátuma. A megszokott européer közhelyhalmazon kívül voltak a jóembernek ilyen enigmatikus, ha tetszik, látnoki mondatai:

Vagy (ez nagy kedvencünk):

Mindent értünk, elnök úr! De azért lehet egy kérésünk? Ha egy mód van rá, kérjük tisztelettel, sőt, könyörgünk, ne legyen miniszterelnök, a Jóisten megfizeti! Nem annak való.

Nem vicc. Maga a külügyminisztérium tájékoztatta a tisztelt polgárokat: amennyiben a vasárnapra virradó éjszakán, konkrétan 03:00 és 04:00 óra között (helyi idő szerint) szándékozik bárki Magyarországra belépni, Magyarországon áthaladni vagy épp Magyarország területét elhagyni, gondolja meg, vagy ha másképp nem tehet, akkor ott fog állni a határon egy órán keresztül.

A román külügyminisztérium a magyar határrendészeti szervektől kapta az információt: vasárnap éjjel 03:00 és 04:00 óra között ugyanis karbantartási műveleteket végeznek a határokon működő regisztrációs rendszerben. Ezért aztán a jelzett időszakban senki (se ember, se gépjármű) nem mehet ki, illetve be Magyarország területére, egyetlen határátkelőhelyen sem. Pont.

Aki megélte a kilencvenes éveket, tudja: Románia (ezen belül Erdély) településein hemzsegtek a kóbor kutyák. És biza, voltak súlyos, esetenként halálos ebtámadások is. Aztán 2001-ben a román kormány hadat üzent a kóbor kutyáknak, lett sürgősségi kormányrendelet, jó pár módosítás… csak éppen az van, amit mindig ismételgetünk: hiába a legszigorúbb törvény, ha az érintettek nem tartják be.

Ezért fordulhattak elő újra meg újra ebtámadások, egy nagyon súlyos éppen a minap, a Kárpátokon túl, a Vâlcea megyei Olanu községben. Egy idős hölgyre fényes nappal támadt rá egy kóbor kutyákból álló kisebb falka. A hölgyet sokkos állapotban, súlyos, harapás okozta sebekkel szállították a városi kórházba.

És ezúttal (hála Istennek, egyre gyakrabban egyébként) az történt, hogy a rendőrség lépett, pedig nem történt feljelentés, kivizsgálta az ügyet és tekintettel arra, hogy a kóbor kutyák a település felelőssége, 10 000 lejes bírságot szabott ki a polgármesteri hivatalra.

Ha minden törvényt és szabályt így tartana vagy tartatna be az illetékes hatóság, Románia mage lenne a tejjel-mézzel folyó Kánaán. Na de addig sajnos még van egy kicsi.