A keddi szent nap egyetlen esemény jegyében zajlott kis hazánkban. Valahol messze, délen, Románia fővárosában felavattak egy 7 kilométeres metrószakaszt (a kommunista korszak óta az elsőt). Az avatóünnepségen jelen volt Klaus Ionopotchivanoc Iohannis álkisebbségi államelnök, Ludovic Orban, a felelős román járványkormány miniszterelnöke, a szállításügyi miniszter (mindegy, hogy hívják), más országok nagykövetei és egyéb notabilitások. A román sajtó történelminek nevezte a pillanatot.

A hatalmas horderejű eseményt figyelve az ember kicsit eltöprengett azon, hogy a fenébe sikerül Romániában mindent ilyen lassan intézni, a csúcstechnológiák 21. századában, ugye. Az autópályák tangólépésben épülnek (tudjuk, egyet előre, kettőt hátra), a körgyűrűk eleje besüpped, mire felépül a vége, a falusi iskolákból sehogy sem lehet kicsapni az udvar végi budikat, és a sor nagyon hosszan folytatható lenne. Persze, vannak kivételek is: az ortodox templomok például varázslatos sebességgel szoktak felépülni.

Hát még akkor hogy elcsodálkozott a nép egyszerű gyermeke, amikor kedden este egy volt közmunkálati miniszter (Nicolae Noica, a filozófus Constantin Noica unokaöccse) beült egy tévéstúdióba és elmondta: persze, lehet örülni annak, hogy az a bizonyos metrószakasz végre elkészült, de azért kicsit kínos, hogy például másfél évszázada 100 kilométernyi vasútvonalat tudtak építeni az akkori Romániában, évente! (Ja, hát az a Románia nem ez a Románia volt, se területileg, se másképp.) I. Károly király uralkodása idején (nem a 21. századi csúcstechnológiával) összesen 4000 kilométernyi vasútvonalat sikerült megépíteni 40 év alatt.

De van még ennél is kínosabb: az 1918 utáni Románia legsötétebb korszakában, a Ceaușescu-rendszer idején is sokkal gyorsabban, hatékonyabban tudtak dolgozni, például a bukaresti metró építésekor. Egy metróállomást a Vezér utasítására röpke két hónap alatt meg lehetett építeni, nyilván a korabeli „csúcstechnológiával”. Ha ebből a szemszögből nézzük a dolgot, nos, elég sok kérdőjel merül fel a történelmi eseménnyel kapcsolatban.

Mit tehetnénk hozzá? Talán azt, hogy a legkorszerűbb gép is akkor működik hatékonyan, ha van valaki, aki okosan tudja használni. És ha vannak valakik (állami beruházásról van szó), akik az állami forrásokkal okosan tudnak sáfárkodni. Ilyen emberek (felelős államelnökök, miniszterelnökök, miniszterek, satöbbik) pedig jelen pillanatban, úgy tűnik, nemigen fordulnak elő a román csúcsvezetésben. Vagy ha igen, akkor nagyon titkolják.