Képzeljék el: egy híd, két avatás, két szalag, két párt a híd két végén!

Ugye, sokszor látunk olyat, hogy elkészül egy épület, út, híd, bármi egyéb közhasznú objektum, és akkor mintegy varázsütésre feltűnnek a politikusok, papok, egyéb notabilitások, kezükben csattogó ollóval, és rászállnak a szalagra, mint pacsirták a drótra, tülekednek, néha hosszabb sort alkotva, mint maga a szalag, aztán végül, ügyelve, hogy minden kameraszem rajtuk legyen, jön a megható nyissz, majd mindenki megy a dolgára, remek, ez is megvolt.

Na, hát itt van egy olyan eset, amikor a fent leírt szalagnyesős objektumavatás egészen másképp zajlott.

Tessék figyelni, politikai szatírába illő a jelenet.

Van valahol Buzău megyében egy híd, amely éppen Buzău városát kötötte össze a folyó túlpartján fekvő Vadu Pașii községgel. Ám az történt, hogy a 2005-ös áradások annyira megrongálták, hogy le kellett zárni. És míg a város oldalán elvégezték a javítást, a községén sajnos nem akadt rá pénz. 16 kerek évig. De aztán végül mégis összejött valahogy.

És akkor következett a hídavatás felemelő momentuma, épp a minap. Az ünnepség észkombájnjai azt találták ki, hogy nem egy, hanem két szalagot vágnak át a pártos és egyéb notabilitások, a híd két főjénél. És így is történt. A híd egyik végén a PSD-s megyei tanács és köre csattogtatta az ollókat, a másikon a község liberális polgármestere és társasága tette ugyanazt. Utána (mit is csináljon az ember egy hídon) mindkét fél elindult a másik oldal felé, középen találkoztak és ott történt meg a papi áldás és egyéb istenes aktusok.

Hogy miért? Hát mert

a PSD-s csapat nem volt hajlandó a PNL-s csapattal együtt szalagot nyesni.

Ja, a 26 milliós felújítást még nem fizették ki teljesen. A PSD-s városi tanács még négy millával tartozik a kivitelezőnek.

Ha egy kicsit eltávolodunk a nevetséges esettől, ország méretű jelképre bukkanunk: ez a hídavatás tulajdonképpen a jelen Romániájának egyik legfájdalmasabb szimbóluma. Hiszen így működik az egész mioritikus haza: minden párt, vezér, fejes a saját szakállára csattogtatja az ollóját, vágja, szabja, ahol éri, közben pedig a pandémia által térdre kényszerített Románia a szemük láttára hull szét. Mint egy avatószalag.