Javaslat: magyar zsidó sportolóról nevezzenek el utcát Kolozsváron, ne román fasiszta tudósról
Egy román újságíró szerint Paneth Farkas sokkal inkább megérdemelné ezt a kitüntetést, mint Nicolae Paulescu.
– teszi fel a nem is annyira költői kérdést Andrea Ghiță a Republica portál egyik, a Baabel folyóiratból átvett cikkében.
Mint arról beszámoltunk, a kolozsvári városháza utcát szándékszik elnevezni – a Tetarom I ipari park területén – arról a Nicolae Paulescuról (1869-1931), aki ugyan munkásságával hozzájárult az inzulin felfedezéséhez, politikusként, közíróként viszont korának egyik legkeményebb fasiszta és antiszemita figurája volt, és írásaiban kiirtandó férgekként hivatkozott a zsidókra.
A szerző emlékeztet rá, hogy Paulescu 1922-ben megalapította a Nemzeti Keresztény Szövetséget, az első olyan pártot Európában, amelynek a horogkereszt volt a szimbóluma. 1923-ban a Nemzeti Keresztény Védelmi Liga alelnöke lett, ennek a szervezetnek a jelképe a román trikolór volt, közepén a szvasztikával. Továbbá durván antiszemita cikkeket és röpiratokat közölt, és komoly hatást gyakorolt Corneliu Zelea Codreanura, a legionárius mozgalom későbbi vezérére és annak híveire.
Minderről a kolozsvári önkormányzat nem igazán vesz tudomást, a tiltakozásokra adott válaszuk szerint „a Nicolae Paulescuhoz hasonló emberek örökségét egyetlen érett civilizáció sem szűkítheti a politikai nézeteikre, hiszen tudósként szerzett érdemeiket nemzetközi szinten is elismerik”; és azt is leszögezik, hogy az utcanévadási tervezet nem sérti a fasiszta, rasszista, xenofób szervezeteket, szimbólumokat és cselekedeteket, valamint a háborús bűnösök kultuszát tiltó törvényt.
A kolozsvári származású szerző utal arra, hogy Kolozsvár polgármesteri hivatala szereti a várost a multikulturalizmus és békés etnikumközi együttélés modelljeként hirdetni – ezzel azonban nehezen fér össze egy ilyen ellentmondásos személyiség kultusza. Ez az elismerés szerinte inkább egy olyan figurát illetne meg, mint Paneth Farkas, a kincses város sporttörténelmének egyik kiemelkedő alakja.
Ki volt Paneth Farkas?
A zsidó származású, magyar, világbajnoki ezüstérmes asztaliteniszező és -edző 1917-ben született Kolozsváron, ott is halt meg 2009-ben. 1936-ban a prágai asztalitenisz-világbajnokságon a román válogatottal ezüstérmet szerzett. (Megjegyzendő, hogy előtte felvetették neki: változtassa meg a nevét Lupu Panaitra, de ezt, édesapjával egyetértésben, visszautasította.)
Legendássá vált a lengyel Aloys Ehrlich elleni mérkőzése, amelyen az egyik labdamenet két óra tizenkét percig tartott, ezzel bekerültek a Guinness Rekordok Könyvébe.
Az 1939-es kairói világbajnokságon már nem vehetett részt, mert a zsidótörvények miatt kizárták a román válogatottból.
Paneth Farkas rendkívül kalandos körülmények közt túlélte a holokausztot, de szinte teljes családja odaveszett Auschwitzban.
A háború után nagy szerepet vállalt a román asztalitenisz nemzetközi rangra emelésében. A román válogatott, majd a kolozsvári CSM edzőjeként számos országos, európai és nemzetközi bajnoki cím megszerzéséhez járult hozzá.
Élete vége felé megkapta a Kolozsvár díszpolgára címet. Tisztes kort ért meg: 92 évesen hunyt el szülővárosában. 2010 óta emlékére évente megrendezik Kolozsváron a Paneth Farkas Emlékversenyt.
2013 júniusában Kolozsvár polgármestere méltatta Paneth Farkas életművét, egykori házán pedig
">emléktáblát helyeztek el – idézi fel Andrea Ghiță, majd így zárja írását:
Nem akarom elhinni, hogy most egyetértene azzal, hogy a kincses város egyik utcája Nicolae Paulescu nevét viselje.”
Kovács Ioan panaszai homokvárakról, politikáról, Bolojanról és a vízről, ami nincs ingyen
Varga László Edgár
Kovács Ioan 65 éves kolozsvári, Monostor negyedi lakos. Szerkesztőségünkhöz eljuttatott olvasói levelét teljes terjedelmében közöljük. (PAMFLET)
Mire megoldás az, ha letiltjuk egymást a Facebookon?
Fall Sándor
Amikor a másik elképzelései nem illeszkednek a narratívánkba, onnantól kezdve nem ismerjük meg az utcán.
„Ne tapogasson engem, Groza úr!”
Sólyom István
Tudták, hogy 2Petru Groza egyszer a szőnyegen csúszva, Joszif Sztálint simogatva esedezett kegyelemért? Kun Miklós történész KMN-es előadásán jártunk.
„Nincsen rózsa Teiuș nélkül” – történetek az egykori cenzúráról az erdélyi magyar nyilvánosságban
Sánta Miriám
Rezsimek jöttek-mentek Romániában a huszadik század alatt, és mindegyikben az volt a közös, hogy működött alatta valamilyen cenzúra.
