Ízlések és magyarok. Avagy miért van az, hogy egy magyar sikerének sosem tud örülni egy másik magyar?

Előre leszögeznénk, hogy nem tudjuk a választ a címben föltett kérdésre, de azt egyre inkább tapasztaljuk, hogy a magyarok általában a többi magyar ellen vannak. Ilyen szempontból sajnos olyanok vagyunk, mint a rossz akciófilmek szereplői: amerre arccal állunk, arra lövünk, mindegy, kit találunk el.

A valamelyik megboldogult erdmagyar politikai kampányban annyit hangoztatott

„magyar összefogás” tehát csak üres frázis, utópia, jól jelképezi a politikai kampányok hazug jellegét.

A magyarok ugyanis szemmel láthatóan utálják egymást, meg tudnák fojtani egymást egy kanál vízben, kiveri őket a hideg veríték egymástól. Na persze nem mindenkit mindenkitől, minden magyar képes magának olyan részhalmazt találni, ahol viszonylag jól érzi magát, ám ezek a részhalmazok aztán úgy prüszkölnek egymásra, hogy a fal adja a másikat.

Itt van például egy apró, mondhatni jelentéktelen eset, ami azonban jól példázza a jelenséget: hétfőn nyilvánosságra hozták azokat a formaruhákat, amelyekben a román olimpikonok fognak felvonulni a párizsi olimpia megnyitóján.

A ruhákat a székelyföldi, közelebbről tusnádi származású, nemcsak divattervezőként, de szobrászművészként, sőt lakberendezőként is ismert és elismert Oláh Gyárfás tervezte, ráadásul nem is először, hiszen már a 2012-es olimpiai játékokra is ő álmodta meg a román sportolók ruháit.

Természetesen a közzététel pillanatában azonnal elkezdődött a fanyalgás,

hiszen nincs az az isten, hogy egy ilyen, alapvetően egyéni ízlésen alapuló dologban mindenki egyet tudjon érteni. Az elégedetlenek között van Novák Eduárd volt sportminiszter, aki paralimpikonként Párizsban is képviselni fogja Romániát. Novák többek között az amerikaiak, a olaszok és a magyarok ruháival példálózott, hogy azok bezzeg minőségi anyagokból készült, az egyszerűséget az eleganciával ötvöző ruhák. Hogy a román sportegyenruhák szerinte milyenek, azt nem részletezte, de szemmel láthatóan nem nyerték el a tetszését, meg is jegyzi, hogy Románia többet tehetett volna a sportolói képéért.

Az „igazi botrány” (lásd még: vihar a biliben) csak ezután jött: Novák azt is megosztotta a közösségi oldalán, hogy a kritikái után felhívta Mihai Covaliu, a Román Olimpiai- és Sportbizottság (COSR) elnöke, közölte vele, hogy Novák szerinte napszúrást kapott („megütötte a nap”), sőt burkoltan meg is fenyegette. Legalábbis Novák bejegyzése erre utal.

Novák nyilván belülről ismeri az egész hazai sportéletet, így nem a levegőbe beszél, amikor „korrupt rendszert, elavult gyakorlatokat” emleget. Az viszont szöget üt az ember fejébe, hogy miért nem tud egyszerűen örülni annak, hogy egy másik magyar ember, ráadásul a földije, Oláh Gyárfás kapta meg ezt a fontos feladatot,

ráadásul nem is „sablonruhákat” tervezett

(mint a Novák által említettek…), hanem el merte engedni a fantáziáját, egyediségre mert törekedni. Hogy kinek tetszik a végeredmény, és kinek nem, az egyéni ízlés dolga – ezt maga Novák is elismeri! –, de az biztos, hogy ezek a ruhák nem fognak beolvadni a szürke tömegbe.

Vagyis elérték a céljukat.

De valamiért a magyarok hagyományosan nem tudnak örülni más magyarok sikerének, nem tudják elismerni más magyarok munkáját, akármilyen nagy dolgot is érjen el az a másik magyar.

A románok például – minden ellentétük dacára – sokkal inkább össze tudnak zárni a kulcshelyzetekben, sokkal inkább örülni tudnak egymás sikereinek. Büszkék rá.

Mi nem és ez sajnos általános jelenség, nem elszigetelt eset.

Ha egy magyar sikert ér el, az csakis a korrupt rendszer visszásságai miatt lehet, rögtön beágyazottságot, haverbratyiságot, mismásolást kell kiáltani, vagy csak egyszerűen le kell nézni, le kell sajnálni azt a munkát.

Pedig más nemzetek büszkék lennének rá.

Még itt, Erdélyben, egy egymilliós közösségben sem tudunk örülni egymásnak, pedig nem titok, hogy kisebbségiként itt egy picit azért többet kell küszködni a sikerért. Inkább ott áskálódunk egymás ellen, ahol csak tehetjük. Pedig ezzel saját magunkkal tolunk ki, méghozzá alaposan.

Sok sikert kívánunk Novák Eduárd olimpiai szerepléséhez, Oláh Gyárfásnak pedig gratulálunk a román sportolók ruháihoz! Hátha egyszer egymásnak is gratulálnak majd.