Ismerős? Állami (elfekvő) vállalat, ahol minden alkalmazottra jut egy főnök

Kis hazánkban parttalan közbeszéd folyik arról, hogyan vész el az adófizetők pénze az állami vállalatok labirintusában. Miniszterelnökök, miniszterek, felelős honatyák szórják az értékesebbnél értékesebb szógyöngyöket a nép elé, hogy mik a problémák és hogyan lehet őket megoldani. Közben pedig odakint,

a híres-hírhedt terepen minden csordogál a megszokott medrében.

Tessék, egy szép példa.

Valószínűleg sok nyájas Olvasónk járt már a Hunyad megyei Feredőgyógyon (Geoagiu Băi). Már a rómaiak rájöttek, milyen egészségesek az ott bugyogó vasas-kénes hévforrások, létesítettek is egy Germisara nevű fürdőt. (Valószínűleg jobban odafigyeltek a költségekre, mint a derék leszármazottak.) Szapolyai János özvegye, Izabella királyné felújíttatta, erdélyi fejedelmek jártak oda, később Kazinczy Ferenc, még később kommunista fejesek, újabban meg aki bírja.

Na és most tessék figyelni: van egy állami vállalat Feredőgyógyon, amelynek persze az a neve (a római elődökre való tekintettel), hogy Germisara. Ez a vállalat azzal foglalkozik, hogy hat szálloda és három medencetulajdonos magánszemély hévízfogyasztását méri és számlázza.

A vállalatnak van három alkalmazottja és három főnöke.

Jó, mi? Az alkalmazottak: egy mindenes (sofőr, túravezető, szerelő, munkás és takarító), egy könyvelő (mert az kell) és egy közgazdász (ő csak részmunkaidős). A vállalat működéséhez szükséges egyéb munkákat külsősök végzik.

Na és van három főnök, mert ha van egy vállalat, annak három tagú vezető tanács dukál, ezt mondja a törvény. Az egyik maga a vállalat vezérigazgatója, a másik a gazdasági minisztérium alkalmazottja, a harmadik meg a mérlegképes könyvelő. Ja, mindegyik főnök havi 3150 lejt kap kézbe. Mit mondjunk… állig felfegyverzett egy vállalat.

Na de mégis, milyen munkát kell végezniük ezeknek az embereknek,

ami olyan fontos, hogy egy egész állami vállalatot (tehát nem fiókot, nem kirendeltséget, nem helyi munkatelepet) kellett létrehozni? Nos, valóban gigászi a meló: havonta egyszer le kell olvasni kilenc darab vízórát (ugye, ahány ügyfele van a vállalatnak), aztán szépen szólni kell a kedves ügyfélnek, aki rendezi a számlát, és kábé ennyi. Egy hónapig lehet menni, például fürdőzni.

A sajtó rákérdezett a vállalat főnökeinél, na és persze a gazdasági miniszternél, hogy is van ez, rendjén van-e ez. Maga a vállalat vezérigazgatója is a fejét csóválta: hát, nincs rendben, de mit csináljanak ők is,

a vállalatot 1990-ben alapították és azóta valahogy úgy maradt. Jóvanazúgy!

A gazdasági miniszter nagyon örült, hogy végre nyilvánosságra került az állami elfekvő ügye, és természetesen megígérte, hogy megoldást talál. Addig azonban minden marad az abszurd régiben.

Ja, 2020-ban a híres vállalat költségvetése 600 000 lej volt. Ebből 266 000 lej ment a főnököknek, 183 000 lej meg az alkalmazottaknak. Jó, mi?

Nos, ha véletlenül Feredőgyógyra mennének vakációzni a nyáron, gondoljanak arra is, hogy egy egész állami vállalat felügyel a remek hévizek mögött megbúvó ügymenetre. Gyöngyélet, nem?