Gyuri, az 52 éves betegnyugdíjas kisegítőmunkás és a világ, avagy mit írtak ma a Fércgúkon

Gyuri vagyok, 52 éves betegnyugdíjas kisegítőmunkás. A napjaim, most, hogy már nem kell melózni, kiegyensúlyozottan telnek.

Reggel fél 11-kor energikusan pattanok ki az ágyból, elfogyasztok egy könnyű reggelit (neszkávé, cigi), majd leülök a gép elé tanulmányozni a híreket. A gépet a fiamtól örököltem, valami modern dolog, laktok vagy micsoda, igaz, lecsukni már nem lehet, mert akkor kiveri a biztosítékot. Pedig azt nehéz, mert megpatkoltam már két éve, mert a hűtő is kiverte, ha kinyitottam az ajtaját.

A fiam mind cseszeget, hogy cseréljem már le, ad inkább rá pénzt, de nem bízok én ezekben a modern hűtőkben, azbeszt is van bennök azt mondják, az meg radioaktív. Jó ez az enyém, ez még orosz gyártmány – azok még tudtak hűtőt csinálni! – a nagyapám hozta volt a háborúból. Igaz, hogy a stekkert néha megolvasztja, de hát azt kicserélem könnyen, értek én mindenhez. Legalább nincsen benne azbeszt.

A hírek ma megint csupa hazugságból állnak.

Elég ha csak a cím felét elolvassa az ember, már tudja, hogy az nem igaz. Oda is kommentelek pár cikk alá ezen a Fércgúkon, hogy mi az anyjokat hazudnak itten összevissza. Azt hiszik tiszta hülye az ember, vagy mi van? Vagy olyasmiket írnak, amiket én eleve nem hiszek el, vagy olyanokról, amik nem is érdekelnek. Össze kéne fogdosni ezeket az újságírókat mindet, oszt elverni a talpokat forró vascsővel. Meggondolnák akkor, hogy mit hazudoznak a szegény embereknek. A vagcinnal is mit leműveltek, oszt’ mennyien meghaltak belé. Józsi is bevette a felszegről, és egy hétre rá elütötte az autó. Nekem ne mondja senki, hogy az véletlen…

Mikor kidühöngtem magam a sok hazugságon, belépek inkább a kedvenc csoportomba a Fércgúkon. Az a neve, hogy Éberedő Magyarok Világ Szövetsége (Veszen Trianon!).

Már a neve is tetszik, az is olyan igaz.

De meg ott nem a sok hazugságot osszák, hanem csakis igaz dolgokat tesznek oda be az emberek. Mert nem lehet ám mindenkit összehülyíteni, van aki látja ám a farbától az erdőt! Ott olvastam a múltkor egy érdekes cikket arról, hogy a Föld valójában lapos, csak éppen a globalisták terjesztették el, hogy kerek, mert ugye a globalizmus aztat jelenti, hogy gömb, és hát mit szólnának hozzá az emberek, ha kiderülne, hogy valójában lapos az a gömb, hogy már a nevük is hazugság.

Ma is találok a csoportban egy érdekes cikket, arról szól, hogy a céklás pálinka a rák legjobb ellenszere.

Mondjuk a céklát nem szeretem, de a pálinkát igen, az akkor már fél egészség.

A világról való tájékozódás után hódolok egy kicsit a gasztronómiának. Mióta az asszony elhagyott, végre van terem a konyhában, kísérletezhetek kedvemre. Ma is pillanatok alatt kitalálom az ebédet: egy paszulykonzervet felmelegítek, dobok hozzá egy kis szalonnát, hogy legyen benne valami tápláló is, csípős paprika, kenyér, és meg is van a menü. Nem kell túlgondolni az evést, ez az alapelvem.

Ebéd után kibontok egy sört, mert ebéd után csak jólesik az embernek. Na nem mintha sokat innék, amióta az orvos eltiltott, hatnál többet nem iszok estig. Este aztán nem fogom már vissza magam annyira, de így is sokkal szelídebb vagyok, mint hajdanában, amikor még bírta a lábam.

Szerintem a vérnyomásgyógyszertől nem megy már annyira,

ez is az orvosok hibája, de hát a kovid óta tudjuk, hogy azokat is ki pénzeli. Csak azért írják fel azt a sok vacak gyógyszert, hogy megbetegítsék az embert – megírták az Éberedők… csoportban is.

Délután felhív a fiam, hogy cseréljem már ki a hűtőt, mert egyszer leég miatta a ház. Hiába, tacskó még, nem ért semmit a világból, isten tudja mi lesz velünk, ha majd az ő generációjuk fog irányítani mindent. Áram se lesz akkor, nemhogy hűtő! Elkezdem neki magyarázni századjára, hátha végre okosodik egy kicsit, hogy az új hűtőkben azbeszt van, de erre ideges lesz, lerakja.

Hiába, az anyjára ütött, a vagcint is bevette.

Délután átnézek a csehóba, itt van a sarkon, az ember csak társas lény, kell egy kicsit tereferélni a haverekkel. Az a neve, hogy Hilton alszeg, és egy kis terasza is van. Gazsi, meg Laji már ott vannak, politizálnak nagyba’, osztják épp, hogy hogy s mint van a világrenddel. Le se ülök, mondom, hogy a globalisták mind hülyék, erre röhögnek, hogy épp ez volt a téma, meg hogy a Bidon milyen zagyvaságokat beszél. Mutatok nekik vagy két cikket az Éberedők… csoportból, na erre a Laji bólogat is, hogy milyen igaz, kár, hogy ő nem tud fellépni a Fércgúkra, mert a lánya letiltotta. Na még jól néznék ki, ha a gyerekem mondaná meg mit csináljak…

Még egy kicsit eldiskurálunk, pár sör, max. két feles, este tízre otthon is vagyok. Bekapcsolom a tévét, igaz, kicsit szalad a kép, a hangot meg zavarja a rádiófrekvencia, de ez még jó kis orosz gyártmány, azok még tudtak tévét csinálni. Az újak mennek tönkre két év alatt, ez még most is tökéletesen működik, ha nagyon füstöl, max. kiteszem egy kicsit a teraszra, amíg lehűl. A tévébe is csak a sületlen hazugságokat osztják egyvégbe, most épp erről a mesterséges intelligenciákról, hogy az nem is olyan veszélyes. Pedig láttuk mi pontosan, mit csinált a Svárcenegger azzal a szerencsétlen Szárákonorral. Ki az a sok hülye, aki ezt megeszi, hogy az nem olyan veszélyes…

Jobb lenne ha az embereket nem lehetne ennyire elhülyíteni.

De na, nem mindenkinek van elég gógyija az Éberedők… csoporthoz, nem hiába tiltják le minden két hétbe’, fáj nekik az igazság.

Elszunyókálok egy kicsit a kanapén, és álmomban minden jó. Minden pont olyan, amilyet szeretnék. Aztán felébredek, és rájövök, hogy semmi nem olyan. Pedig milyen szép lehetne minden, gondolom, amíg kikapcsolom a tévét (mert már füstöl egy kicsit), aztán elbattyogok lefeküdni. Elalvás előtt is mind ez jár az eszembe’: milyen jó lehetne minden, ha az embereket nem lehetne ennyire elhülyíteni.

De na, énrajtam nem múlik…