A Times New Roman pihent agyai 10 dolgot is felsorolnak, amelyeket Kolozsvár lakói szerintük nem tennének ki az ablakba. A magyarokat viszont nem szívatják. Vajon miért?
1. Polgármesterré választották Gheorghe Funart. És nem egyszer. Háromszor egymás után! Nem tudták?
2. Kolozsváron áll a világ talán legrondább szobra: Avram Iancué. És annak ellenére, hogy elképesztően visszataszító, egyetlen kolozsvári sem robbantotta még fel. Szégyen, gyalázat!
3. Sok évig piros-sárga-kékre festették a városi kukákat és a kolozsváriak büszkének és hazafinak érezték magukat, nem röhejesnek és idiótának, ahogy illett volna.
4. Ha a magyarok megfognák az általuk felhúzott épületeket és elmennének, Kolozsvár úgy nézne ki, mint Mizil.
5. Tolják a hipszter dumát a toleranciáról és integrációról, de nem érdekli őket a város szeméttelepén, a Pataréten élők helyzete. Képmutatók!
6. Noha a Kolozsvárra érkező legtöbb turista magyar, a Boc polgármesteri hivatala által készíttetett turisztikai brosúrák minden nyelven íródnak, kivéve magyarul.
7. A városi közlekedés pokoli, különösen azért, mert sok kolozsvári túl szegény, hogy megengedjen magának egy albérletet, ezért az autójában lakik.
8. Ismerik a vicceket a moldvaiakkal, akik megostromolják Bukarestet? Na, most azok a moldvaiak mind elmennek Kolozsvárra.
9. Azért olyan büszkék a kolozsváriak, mert olyan fos városokkal mérik össze magukat, mint Bukarest vagy Ploiești. Ha Budapesthez hasonlítanák Kolozsvárt, rögtön elolvadna a büszkeségük.
10. A kolozsváriak még azzal a fesztivállal is nagyra vannak, ahova eljön egy csávó egy pendrive-val és laptopról tesz nekik zenét.
Meddig terjedhet az állam beleszólása a magánéletbe és hol lesz büntetőjogi kérdés az, hogy egy ember mit fogyaszt?
Gondolatkísérletek, amelyekből kiderül, hogy nincs is annyi félnivalónk, mint amennyire félünk.
A két világháború közötti erdélyi magyar eugenika védekező jellegű volt, míg a román expanzív, terjeszkedő – mondja az Oxford Brookes Egyetem professzora, akivel a Transilvania Nemzetközi Könyvfesztiválon beszélgettünk.
A mi tájainkon ritkán fordul elő, hogy a kortárs vízió ne brutálisan, vagyis együgyűen tolakodjon be a (rég)múlt szövetébe. A kolozsvári Bogdánffy-ház egyike e ritka kivételeknek. És egyben a kincses város legszebb művészeti tere.
A Csaba-mítosz végső formájának kialakulásában a tanult elit játszotta a döntő szerepet. Kolozsváron mutatták be Hermann Gusztáv Mihály történész A székely eredetmítosz című könyvét.
Medve támadt péntek este egy 25 év körüli pásztorra, aki a Maros megyei Csatófalva (Viișoara) térségében legeltette a juhait – tájékoztatott a Maros megyei katasztrófavédelem.
Kolozsvár történelmi legközpontját szépen felújították. Viszont van az a por, az a sár a Farkas utcában, meg az, hogy a mi végeinken irtó nehéz valamit jól megcsinálni. Vagy befejezni. Jóvanazúgy! Pedig nincs.
Harminc napra rács mögé került az a környezetvédelmi alapnál dolgozó felügyelő, aki egy Maros megyei cégtől 45 ezer lejes csúszópénzt kért. Amint átvette az összeget, őrizetbe is vették.
Évtizedeken át a kalotaszegi kézművesség legismertebb központja volt Körösfő, ahol a főút mentén szinte minden ház előtt népművészeti termékeket kínáltak. A rendszerváltás után virágzásnak indult kiskereskedelem azonban napjainkra hanyatlani kezdett.
A helyszínen szörnyethalt az az 54 éves férfi, akit Gyimesfelsőlok területén ütött el egy személygépkocsi – tájékoztatott a Hargita megyei rendőrség.
Meddig terjedhet az állam beleszólása a magánéletbe és hol lesz büntetőjogi kérdés az, hogy egy ember mit fogyaszt?
Gondolatkísérletek, amelyekből kiderül, hogy nincs is annyi félnivalónk, mint amennyire félünk.
A két világháború közötti erdélyi magyar eugenika védekező jellegű volt, míg a román expanzív, terjeszkedő – mondja az Oxford Brookes Egyetem professzora, akivel a Transilvania Nemzetközi Könyvfesztiválon beszélgettünk.
A mi tájainkon ritkán fordul elő, hogy a kortárs vízió ne brutálisan, vagyis együgyűen tolakodjon be a (rég)múlt szövetébe. A kolozsvári Bogdánffy-ház egyike e ritka kivételeknek. És egyben a kincses város legszebb művészeti tere.