Hol volt, hol nem volt, a görögkeleti húsvét másnapján, a Nagy Járvány kellős közepén történt, hogy egy jól sikerült vadászat után Ravaszdy, a nagybányai róka hazafelé indult, szájában egy akkora tyúkkal, melyből egy négyszemélyes embercsalád is jól lakott volna az ünnepi ebéd alkalmával.

Ment, mendegélt, cipelte valaki anyukájának a tyúkját, amikor teljesen váratlanul egy benzinkúthoz ért, ami nem nagyon hozta őt izgalmi állapotba, csak hát a nagyon ravasz hősünk akkor jött rá, hogy épp ott kell néki átkelnie az országúton. Talán arra lakott, ezt nem tudjuk biztosra.

Igen ám, de Ravaszdy nem értesült arról, hogy a simabőrüek világában elrendelt szigorítások ellenére az országúton néha autók is járnak arrafelé, s amikor már a kis puha lábaival megpróbált átsurranni az aszfalton, épp ott termett egy akkora négykerekű, amilyenek mifelénk csak borzasztóan fontoson embereket hordoznak. Ezért gondolt egyet, s mivel nagyon ravasz volt, ravaszul ledobta a zsákmányt, és a csattanást épp megúszva átszaladt az út túloldalára.

De nem rohant ám messzire, mert mondom, hogy ravasz volt: amikor a hatalmas négykerekű elillant, visszaosont a zsákmányért, átcipelte az úton, ahogy a nagy könyvben van megírva. Aztán nagyjából-körülbelül azóta is azt a szegény jószágot lakmározza egy csendes zugban.

A nagy jelenet egyébként két szolgálatot teljesítő rendőr szeme láttára zajlott le, akik épp meg akarták állítani az arra járó négykerekűt, de a róka beleszólt a projektbe. Az emiatt kissé elkeseredett rendőrök később elpanaszolták egy helyi firkásznak, hogy amúgy Ravaszdyt meg lehetett volna bírságolni a kijárási tilalom megszegése miatt, sőt, sikkasztásért bűnvádi eljárás is indulhatott volna ellene, de minden olyan hirtelen történt, hogy még a sapkájukat sem volt idejük föltenni.