Jelen szöveg a Reporter Global oldalon megjelent cikk fordítása. Az alcímeket a szerkesztőség adta.

A kárpótló fellebbezésen, a 114. sz. sürgősségi kormányrendeleten vagy a költségvetési törvényen túlmenően a politikai színpadot átalakító két nagy projekt képezte az Orban-kormányt beiktató és támogató koalíció alapját: az előrehozott választás és a kétfordulós polgármester-választás. Jó néhány hónap eltelte után egyelőre ezen célok megvalósítása még csak közelinek sem tűnik.

A liberálisok minden adódó alkalommal kifejezik támogatásukat a kétfordulós helyhatósági választás mellett. Erre nagyjából öt hónapon belül sort kell keríteni, tehát minél hamarabb dönteni kellene. Mégis

senki sem adja jelét annak, hogy sietne.

Miután megpróbálták keresztülvinni a parlamentben az ezzel kapcsolatosan benyújtott három törvénytervezet valamelyikét, a liberálisok mintha feladták volna ezt az utat. „Semmit sem zárok ki”, mondta nemrég Ludovic Orban, amikor arról kérdezték, hogy kormányzati felelősségvállalással fogadják-e el a polgármester megválasztási módjának módosítását. Mivel a felelősségvállalás a liberálisok megbízható és egyes esetekben csalhatatlan törvényalkotási módjává vált, ez a lehetőség továbbra is nyitva áll. Ezt némiképp Iohannis elnök is sugallta, aki nyilatkozatai alapján szintén a kétfordulós helyhatósági választás híve: „Ezek a tárgyalások folynak. Biztos forrásokból tudom, hogy a kormányban is, a Nemzeti Liberális Pártban (PNL) is folynak tárgyalások. Az ő döntésük, ha módosított törvényeket akarnak majd alkalmazni. A kormány döntése, hogy elfogad egy sürgősségi kormányrendeletet vagy felelősséget vállal. Én csak a saját, személyes opciómat ismételhetem meg, ami a polgármesterek kétfordulós és a megyei tanácsi elnököknek a megyei tanácsosok közül történő megválasztása.”

Az RMDSZ és a PSD ellenállása hidegfejű számítás

Csakhogy a dolgok ezúttal egy kicsit bonyolultabbá válnak. Az RMDSZ már a legelején, a kormányalakítással kapcsolatos konzultálások idején megmondta, hogy nem adja beleegyezését a polgármesterek kétfordulós megválasztásához. Sőt, az RMDSZ egyértelműen kijelentette, hogy ebben az esetben támogatna egy bizalmatlansági indítványt. Ez a fajta választás nyilvánvalóan hátrányos az RMDSZ számára, mert elveszítheti helyi választottai jelentős részét. Másrészről a Szociáldemokrata Pártot (PSD) a kormányzati helyzet elvesztése után a kétfordulós választás azzal fenyegetné, hogy fontos hídfőállásokon a helyi hatalmat is elveszíti. Mint például Bukarestben. A PSD 2016-ban bankot robbantott a fővárosban, egyetlen fordulóban semmisített meg minden ellenfelet, nemcsak a főpolgármesteri cím esetében, de mind a hat kerületben is. Meglepő győzelem volt, amihez a hiúságok és csalóka illúziók miatt szétforgácsolódott Jobboldal teljes mértékben hozzájárult. Az biztos, hogy a kétfordulós választás valódi gondokat okozna e siker megismétlésében, hogy ne mondjuk azt, hogy – a mostani előrejelzések szerint – lehetetlenné is tenné. És

Bukarest esete nem egyedi.

A PSD bejelentette, hogy ha felelősségvállalás lesz, bizalmatlansági indítványt kezdeményez. Végső soron ez egy első lépés lehetne az előrehozott választás felé, ami azt jelentené, hogy a szociáldemokraták szívességet tennének a liberálisoknak, ebből következően utóbbiaknak nem lenne mitől félniük. Akkor miért habozik a PNL? A pártban mindenféle felmérések és kutatások zajlanak, mindenki egyetért abban, hogy Bukarestet, a fő trófeát, kétfordulós választás nélkül nem nagyon lehet megszerezni. Mégis a liberálisok esetében nehéz kiszámítani az egy forduló/két forduló előnyeit és hátrányait. Ráadásul most a legkevésbé sem hiányozna nekik, hogy ellenségükké változtassák az RMDSZ-t. Másrészről a szociáldemokraták sem akarnak előrehozott választást, így aztán az egész mind a PSD, mind a PNL részéről kötéltáncnak látszik.

Az USR–PLUS feltételei

Mentsétek meg Romániát Szövetség – Szabadság, Egység és Szolidaritás Pártja kalíció (USR-PLUS) az első helyhatósági választására készül. Az elnökválasztási teljesítmény miatt jelentősen megroggyant, egymás ellen harcoló potenciális jelöltekkel rendelkező Szövetségnek valós reprezentációs gondjai vannak a helyhatóságin. Ettől függetlenül mindenki egyetért egy kölcsönös előnyökből fakadó elvvel: a polgármesterek kétfordulós választásával. Különben ez volt az egyik feltétele annak, hogy az Orban-kormány megkapja a Szövetség támogatását. A két vezető, Dacian Cioloş és Dan Barna a törvény módosítását szorgalmazza a kormányfőnél. Dan Barna az egyik internetes bejegyzésében szinte fel is szólítja Ludovic Orbant: „A polgármesterek kétfordulós megválasztása a polgárok által várt erkölcsös, tisztességes mechanizmus, mellyel igazán reprezentatív polgármestereket választhatnak meg maguknak. A mostani egyfordulós választás csak megerősíti tisztségükben a PSD-s polgármestereket. Azt kérem Orban kormányfőtől, hogy vállaljon felelősséget a kétfordulós polgármester-választásért, mert nem számíthatunk arra, hogy a Képviselőház vezetését birtokoló PSD belemegy majd a tervezet parlamenti megszavazásába.”

Egyelőre csak szándéknyilatkozatokat kap.

A végkifejletig a PLUS-os Vlad Voiculescu és az USR által támogatott Nicuşor Dan elegáns fogcsikorgatás közepette küzd a Szövetség főpolgármester-jelöltségéért. És mivel Ludovic Orban nem zárja ki, hogy a liberálisok akár egy párton kívüli közös jobboldali jelöltet is támogathatnak majd, a tét még nagyobb. Vlad Voiculescu nemrég hozott nyilvánosságra egy felmérést, amiből az derült ki, hogy ő és Nicuşor Dan egyenlő aránnyal állnak az első helyen a bukarestiek szavazási preferenciáját tekintve, 7 százalék távolságra Gabriela Fireától. Sőt, Vlad Voiculescu egy megállapodás aláírását kérte Nicuşor Dantól, mely szerint ígéretet tesz arra, hogy ha nem őt indítják a Jobboldal jelöltjeként, nem indul el függetlenként. Nicuşor Dan ezt azzal utasította el, hogy ő ezt már megígérte és szavatartó ember. Tény, hogy a Szövetségnek március 15-ig tisztáznia kell a bukaresti jelöltek helyzetét, a liberálisok pedig ezt már március 1-ére ígérték. Orban egyetlen dolgot tartott fontosnak tisztázni, nevezetesen azt, hogy bizonyos pletykák dacára nem kíván indulni.

A pálya szélén Victor Ponta az egyre vékonyabb jelölti garnitúráját melegíti be és elemezget. A Pro Románia vezetőjének

meggyőződése, hogy a helyhatósági választás továbbra is egy fordulóban zajlik majd:

„Most a PNL-nél a ’hatalom’ és ezt a választási rendszert fogja előnyben részesíteni, mert ez előnyös számára (így a polgármestereik rendelkeznek a fő eséllyel és sok polgármestert fognak ’átigazolni’ a PSD-től/ a miniszterek, a kormánymegbízottak és az állam összes többi képviselője nekik fognak dolgozni); már semmi érdekük sem fűződik más rendszer alkalmazásához (ahogy azt ellenzékben mondták)/ a törvény parlamenti módosításával kapcsolatos mese csak átverés a klasszikus ürüggyel, ’mi akarjuk, de nem lehet’ – mindnyájan tudjuk, hogy nincs már idő a helyhatósági választási rendszer parlamenti képviselők szavazatával történő módosításához, mert a PSD, az RMDSZ és a kisebbségek elegendő módszerekkel rendelkeznek az akadályozáshoz és hogy nagyon is esélyes azAlkotmánybíróság megkeresése, ugyanis már hat hónapnál kevesebb van a szavazásig.” Majd elválik, igaza van-e Pontának, vagy sem. Az biztos, hogy a dolgok szinte egyáltalán nem mozdulnak előre, néhány szándéknyilatkozattól eltekintve.

Az 1989 utáni Romániában, különben, a polgármester-választás módját mindig

az adott pillanatban létező többség számításai szerint alakították.

Egyszerűbben mondva, a legkedvezőbb törvény elvét alkalmazták. Az első, 1992-es helyhatósági választás kétfordulós volt és évekig ezt a szabályt alkalmazták. 2012-ben a Traian Băsescu által ellenőrzött Demokrata-Liberális Párt (PDL) állt elő az egyfordulós választás trükkjével, többek között megtakarításra hivatkozva. Igaz, akkor a liberálisok és a PSD-sek ellenezték. Időközben a demokrata-liberálisok a PNL-be kerültek és – elméletileg – a két fordulóért küzdenek. A szociáldemokraták alapos számítgatások után meggondolták magukat, most már az egy forduló a kedvezőbb.

Végső soron naiv dolog reprezentációs ügyekre vagy elvekre gondolnunk. Most minden attól függ, hogy miként számolják ki előnyeiket a pártok.