Amikor 2013 tavaszán a Szervezett Bűnözés és Terrorizmus Elleni Igazgatóság (DIICOT) ügyészei házkutatást tartottak a Ropharma gyógyszerforgalmazó vállalat munkapontjain, már szinte egy éve nyomoztak a vállalat gyanús támogatási szerződései miatt, a cég ugyanis feltűnő keresztényi buzgósággal támogatott egy Bihar megyei női rendházat, a Nagyvárad mellett található Szent Kereszt Kolostort.

Ahogy gyűltek a bizonyítékok, egyre világosabbá vált, hogy

egy meglehetősen sajátosan működő bűnszövetkezetet és pénzmosási gépezetet sikerült felszámolni,

melynek a kolostoron kívül egy Maros megyei sportklub is tagja volt.

A Libertatea cikke szerint a bűnszervezet a Ropharma hat alkalmazottjából és a kolostor apátnőjéből állt, akik két év leforgása alatt 914 000 lejt mostak tisztára, ráadásul 17 alkalmazottat (Maros, Bákó, Iași és Vaslui megyéből) úgy vontak bele a bűncselekménybe, hogy azok eleinte mit sem sejtettek arról, hogy bankszámláikat pénzmosásra használják.

A menet következő volt: a Ropharma támogatás címszó alatt átutálta a pénzt a kolostornak (összesen 914 ezer lejt), majd a kolostor apátnője – természetesen miután lecsípte belőle a saját részét, azaz 14%-ot – továbbította az összeget a Ropharma által megadott számlaszámokra. Ezek a számlaszámok a cég alkalmazottaihoz tartoztak,

akik arra eszméltek, hogy minden előzmény nélkül óriási pénzösszeg jelent meg a számláikon.

A cég könyvelősége ekkor tájékoztatta őket, hogy tévedés történt, és vigyék be az összeget a pénztárba.

Nem minden alkalmazott vette be a mesét, egyikük tájékoztatást kért a banktól az utalás részleteiről, így kiderült, hogy egy kolostortól érkezett a pénz, hivatalosan fűrészáru, illetve palánták kifizetése gyanánt. Ebből rájött, hogy bűncselekmény állhat a gyanús utalások mögött, ezért kérte a főnökét, hogy ne használják többet ilyesmire a bankszámláját.

A bírósági tárgyalások során az alkalmazottak tanúvallomásaiból világossá vált, hogy

a pénzt azért kellett tisztára mosni, mert azzal vesztegették meg az orvosokat,

hogy a Ropharma termékeit írják fel a pácienseiknek. Három alkalmazott, köztük a marosvásárhelyi igazgató beismerő vallomást tett, az apátnő viszont tagadta a vádakat, annak ellenére, hogy a bizonyítékok egyértelműen ellene szóltak, és a tanúk is állították, hogy nyakig benne volt a pénzmosásban. Azt állította, hogy egy közeli gyógyszerész-barátja segített neki a kolostor pénzügyeinek könyvelésében, aki másolatot készített a kolostor bélyegzőjéről. Az apátnő viszont minden banki átutalást aláírt, és

minden bizonyíték arra mutat, hogy tudta, mi zajlik a háttérben.

Végül két év felfüggesztett börtönbüntetésre ítélték.

Egyébként mind a hét vádlottat bűnösnek találták, a legnagyobb büntetést a marosvásárhelyi igazgató kapta: három év felfüggesztett börtönbüntetést. A vádlottak fellebbezést nyújtottak be, így az ügy a marosvásárhelyi fellebbviteli bírósághoz került, mely március végére tűzte ki az első határidőt.

Az ügy egyik fontos hozadéka, hogy a tanúk eskü alatt a bíróság tudomására hozták, amit mindenki tud: teljesen bevett gyakorlat, hogy a gyógyszerforgalmazók lefizetik az orvosokat annak érdekében, hogy pácienseik az ő termékeiket válasszák.