Egy gazdától a saját alkoholos befolyásoltsága lopta el a szénát, majd magára hívta a rendőröket, akik meg is büntették

Egyszer volt, hol nem volt, volt egyszer egy Suceava megyei gazda (még mindig van). Ez a gazda réges-régen (múlt pénteken) kiment összegyűjteni a szénabáláit a földjére. Össze is gyűjtötte őket, megszámolta, látta, hogy 46 darab van. Elégedett volt a gazda a 46 darab szénabálájával, és – bár már azelőtt is jócskán kortyolgatott – a jól végzett munka örömére húzott még egy jó pofával a butykosból. Majd elment, hogy kerítsen valami járművet, hogy hazavigye a szénáját.

Ám, amire visszatért, az a széna szőrén-szálán eltűnt.

Nézett jobbra, nézett balra, meresztgette a szemét, hunyorított, de az az ő 46 darab szénabálája csak nem volt sehol. Teringettét, gondolta a gazda, fel is hívta nagy búsan az 112-őt, hogy elmesélje jó, meghitt embereknek, milyen nagy kár érte.

Azok (a rendőrök) ki is szálltak a helyszínre, és látták, hogy az a 46 darab szénabála tényleg nincs ott. Sőt egy darab bála sincs ott, nemhogy 46. Megveregették a szomorú gazda vállát, és mondták is neki: „Egyet se búsulj, komám, mert mi olyan kacifántos képzést kaptunk a rendőriskolában, hogy menten megtaláljuk az ellopott szénádat”.

Neki is fogtak a keresésnek abban a szent minutában (még aznap este). De olyan ügyesen keresték azt a kámforrá vált szénát, hogy már reggelre mind a 46 darab bála előkerült, méghozzá 500 méterrel arrébb.

Na, erre hívták is örvendezve a bús gazdát, aki időközben lepihent. Az meg is jött, vakargatta egy kicsit a fejét, majd elismerte, hogy bizony az is az ő földje, ahol megtalálták azt a sok szénát, csak éppen előző nap annyira felöntött a garatra, hogy összekeverte ezt a földjét, amin van széna, azzal a másikkal, amin nincs.

Na de erre már a rendőrök lettek igen búsak, meg is bírságolták annak rendje és módja szerint a kelekótya gazdát a téves riasztásért, mintha annak nem lett volna még elég fejfájása.

Ha a gazda be nem rúgott volna, az én mesém nem is lett volna. Itt a vége, de isznak még…