Amikor a polgármester fokhagymát ajánl pandémia ellen

Románia lassan orvosi tanulmányok tárgyává válik, amelyek azt vizsgálják, hogyan nem szabad egy járványt kezelni. Nap mint nap rekordot döntenek a járványszámok, a kórházak dugig megteltek, ami nem is csoda, mert a felelőtlen járványkormány tulajdonképpen nem is létezik (a vírus viszont sajnos igen), az oltakozási hajlandóság pedig alig-alig nő.

Ilyen körülmények közt az ember azt várná, például egy polgármestertől, hogy

az adott esetben életmentő oltás felvételére buzdítsa a lakosságot.

Ehhez képest a Máramaros megyei Szakállasfalva PSD-s polgármestere egészen megdöbbentő szöveget tett közzé a falu Facebook-oldalán.

A polgármester úr némi pátosszal indít, mondván, hogy ezt a népet (a románt, nyilván) sokkal nagyobb megpróbáltatások sújtották, mint ez a mostani, de az Istenbe vetett hit, a szeretet és az egység győzelemre visz. Ezzel nem érdemes vitatkozni.

Ám aztán rátér a konkrétumokra, mégpedig igen ravaszul, vagyis kerüli a pandémia, járvány, koronavírus kifejezéseket (nehogy meghúzzák a fülét, hogy akadályozza a járvány elleni küzdelmet), helyette a hűlés kifejezést használja. És ha ez nem lenne elég, a polgármester hirtelen természetgyógyásszá válik és

népi gyógymódokat ajánl a „hűlés” leküzdésére:

sós vizes gargarizálást és propolisz tinktúrát a torokfájás ellen, sós vizes inhalációt a légzés megkönnyítésére, házi savanyú tejet vitamin- és tápanyagbombaként, mézet és mézből készült termékeket, mint antibiotikumot, továbbá almát, egyéb gyümölcsöket, zöldséget, csipkebogyóteát, citromot, fokhagymát, tormát, gyömbért, az egészség megőrzésére úgy általában.

Nos, ezzel sem érdemes vitatkozni: kétségtelen, hogy a fent felsorolt dolgok egészségesek, hasznosak, ahogy tetszik. De hogy

a koronavírus-fertőzést önmagukban nem gyógyítják, az hétszentség!

A sajtó meg is kérdezte a polgármester urat, hogy is gondolja a fenti receptet. Mire a ravasz „doktor” azt válaszolta, hogy amikor az emberek aggódnak, zaklatottak, gyógyírt kell ajánlani ahelyett, hogy az ember a képükbe vágja a rosszat. Ő csak jót akart: arra buzdítani az embereket, hogy ne igyanak, ne egyenek olyan ételeket, amelyek megbetegítik őket. Ez csak nem bűn.

És itt bújt ki a szög a zsákból. Ugyanis a derék ember így folytatta:

„Amúgy meg mi az, hogy pandémia?

Az is pandémia volt, amikor gyerekkoromban hárman voltunk az iskolában, a többi meg otthon taknyolt.” Tényleg, polgármester úr? Az is pandémia volt? Hát ez egyes, bocs!

Ja, arra is rákérdeztek, hogy vajon a polgármester úr beoltatta-e magát. A válasz: tartózkodom. Nos, ha már a ravasz megfogalmazásoknál tartunk: vajon a választól tartózkodik a jóember, vagy az oltástól?