A katasztrófavédelem most megtanítja önt, hogyan ne haljon bele a háztáji borkészítésbe

Itt van az ősz, itt van újra, ahogy megírta már Sándor is. Mondjuk ez nem az az ősz, amiről ő írt, hanem egy másik. Ám hasonlatos ahhoz.

Itt van például a szüret. És ezzel együtt ezer és ezer maszek pincében indul be a háztáji borkészítés alkimista laboratóriuma, amelyből azonban vajmi ritkán születik arany, annál többször valami ecetes-savas izé, ami jó esetben nem oldja fel a poharat, amibe töltik, meg az embert, aki megissza.

Ám ebben az időszakban nem a születendő házi borok elfogyasztása jelenti a legnagyobb veszélyt a háztáji borkészítőkre, hanem az a nagy mennyiségű szén-dioxid, ami a must forrása során felszabadul, és amely minden évben rengeteg szén-dioxid-mérgezést okoz, és bizony halálos áldozatokat is szed. Az óvatlan szőlősgazda ugyanis lemegy a pincébe, hogy megnézze, hogy áll a must, megszédül a felgyülemlett szén-dioxidtól, eszméletét veszti, majd mire a háznép rátalál, sok esetben már késő.

A katasztrófavédelem (IGSU) emberei hétfőn például egy 80 éves öregurat mentettek ki a saját pincéjéből, és szén-dioxid-mérgezéssel szállították kórházba.

Ennek apropóján három pontban összegezték, milyen óvintézkedéseket kell megtenniük a gazdáknak, hogy elkerüljék a hasonló eseteket:

• először is a mustot az erjedés első szakaszában érdemes nyitott, jól szellőző helyen tartani
• gondoskodni kell a pince megfelelő szellőztetéséről, amikor a bor forr (ehhez nyilván szellőztetőrendszer kellene, amire a gazdák nem fognak költeni)
• ami viszont a legfontosabb: mindig figyelmeztessünk valakit a környezetünkből, mielőtt lemegyünk a mustunkhoz, hogy baj esetén időben érkezzen a segítség

Jól jegyezze meg ezeket a tanácsokat, mert a szén-dioxid nagyon alattomos tud lenni. Se színe, se szaga, de néhány perc alatt észrevétlenül az életére törhet.