A CFR cseréi ellen még kihúzott egy döntetlent az U, de amikor Dan Petrescu másodszorra már a legerősebb kezdősorát küldte fel a sétatéri stadionban, akkor kijött, hogy melyik a jobb csapat.

Eugen Neagoénak nem voltak tartalékai, csak kapusposzton tudott erősíteni a második városi rangadóra, de

a tizenegyesek ellen a korábbi bolgár válogatott Plamen Iliev is tehetetlen volt.

A CFR most is gyilkos pontrúgásaival büntetett, bár ezúttal közvetve: egy-egy szöglet és beívelt szabadrúgás után, a belső védők, Yuri Matias, illetve Denis Kolinger elleni szabálytalanságok után kapott büntetőket.

Dan Petrescu pedig biztosra ment, két különböző játékosra bízva a 11-esek rúgását, és sem Deac, sem Malele nem hibázott. Az U csak 0-2 után mert kockáztatni és kitámadni, így csak az utolsó fél órában volt igazán izgalmas a meccs, és jöttek a komolyabb helyzetek.

Végül Kolinger összehozott egy büntetőt a hazaiaknak is, így

a hosszabbítás-percek váratlanul izgalmasak lettek – de győzött a nagyobb rutin és tudás.

A szurkolás hozta a szokásos minőséget, provokatív beszólásból egyik oldalon sem volt hiány, és ha kódolva, de a magyarellenesség is előkerült az U-tábor egyik feliratán, amely szerint Erdélyben csak a bevándorlók szurkolnak a fellegvári csapatnak.

A csütörtökhöz képest megduplázódott vendégtábor viszont cigányozott a végén – a Slavia elleni antiszemita üzenet a jelek szerint nem egyedülálló eset.

Viszont amikor 24 500 néző van egy meccsen, a túlbiztosított, túltaktikázott célfutball is sokkal, de sokkal élvezhetőbb produkció.