Sok hűhó egy futballmagyarért, avagy még egyszer a Rus-ügyről

Ha valaki az elmúlt hónapban rendszeresen követte a Román Labdarúgó-szövetség (FRF) kommunikációját, azt gondolhatja, hogy Adrian Rus minimum az új Gică Popescu. Pedig csak egy 23 éves, több védőposzton is bevethető szatmári román focista, akiről tavaly nyárig csak néhány ember tudta, hogy Magyarországon focizik.

Adrian Rus ugyanis futballmagyar.

Nem azért lett magyar állampolgár a Fehérgyarmat, majd a Balassagyarmat játékosaként, mert ez neki olyan fontos volt,

hanem mert a klubjainak volt fontos. A magyar szövetség ugyanis anyagilag honorálja a magyar játékosok szerepeltetését, a klubok pedig – ha már létezik a könnyített honosítás – kihasználják a kiskaput. Így aztán – főleg a kelet-magyarországi csapatokban – egy egész sor ukrán, román és szerb játékos magyarként focizik.

Rust csak akkor ismerték meg Romániában, amikor tavaly kölcsönjátékosként a Sepsi OSK-hoz került, bár tény, hogy Daniel Isăilă, az U21-es válogatott korábbi edzője már korábban felfigyelt rá. A válogatott-meghívóhoz még ez is kevés volt, ám az ificsapat sikeres júniusi Európa-bajnoksága és Rus átigazolása a MOL Fehérvár FC-hez már kényszerhelyzetbe hozta Cosmin Contra szövetségi kapitányt.

Romániában első perctől kezdve úgy értelmezték, hogy a magyar topcsapatba szerződés a játékos magyar válogatottságát készíti elő

– ugyanez a narratíva jellemezte egyébként a Botoșani-ból Felcsútra szerződő Fülöp Loránd klubváltását is.

Innen kezdve a FRF hiúsági kérdést csinált abból, hogy Rus román, és ne magyar felnőtt válogatott legyen. Ezért került be az első adandó alkalommal a válogatott keretbe, annak ellenére, hogy a teljesítménye ezt nem indokolta. A kommunikációs hadjáratot beindító Contra szerint ugyan a Fehérvár büntette a tartalékcsapatba száműzéssel Rust, amikor meghívta őt a román nemzeti együttesbe – csakhogy a játékost azt megelőzően is csak egy meccset játszott új csapatában, az Európa Ligában például egyszer sem küldték pályára.

A FRF önfényező kommunikációs hadjáratának része a válogatott edzőtáborában készített interjú is, amely szinte teljes egészében a szövetség narratíváját erősítő kérdésekről szól. Ugyanakkor

egy percig sem vetődik fel az igazi kérdés: szüksége van-e Adrian Rusra akár a román, akár a magyar válogatottnak?

Ha a jelent nézzük, a válasz egyértelműen nem, mindkét csapatban akadnak tapasztaltabb, klubjukban rendszeresen játszó és jól teljesítő belső védők. Főleg a magyarban, ahol a – szintén honosított – lipcsei Orbán Willi (20 millió eurós becsült vételár) és a kijevi Kádár Tamás (4,5 millió) az alapember.

A román válogatottnál már jogosabb a kérdés, ugyanis a poszton elmúlt években szereplő játékosok, Dragoș Grigore, Vlad Chiricheș, Cosmin Moți és Cristian Săpunaru mind harmincas éveikben, karrierjük vége felé járnak – utóbbi éppen most jelentette be visszavonulását a válogatottból. Az U21-es sikercsapatból pedig felnőtt szinten egyedül Ionuț Nedelcearu (FC Ufa) bizonyított, miközben a múlt héten a Leicester utánpótlásából a Kolozsvári CFR-hez szerződő Alex Pașcanu még egyetlen felnőtt meccset sem játszott karrierje során.

A FRF egy olyan játékos megszerzését/megtartását próbálja most hatalmas sportdiplomáciai sikerként feltüntetni,

aki félmillió eurós vételárával (ennyit fizetett érte a Fehérvár a Puskás Akadémiának) nincs a nyári átigazolási időszak ezer legdrágább játékosa között. Rusnak 23 éves korában mindössze 45 felnőtt első osztályú mérkőzés van a lábában – a szintén először kerettag, csupán egy évvel idősebb Adrian Păun (CFR) például 158 tétmeccs és 21 gól után érdemelte ki a behívót.

Viszont a nemzetközi transzferpiac egyre inkább a potenciált, mint a pillanatnyi tudást értékeli. A nyár legdrágább játékosa a 19 éves portugál Joao Félix volt, aki 126 millióért ment a Benficától az Atlético Madridba, de a Top20-ban szerepel a 20 éves Matthijs de Ligt (85,5 millió, Ajaxból a Juventusba) a 22 éves, szintén holland Frenkie de Jong (75 millió, Ajaxból a Barcelonába), a 21 éves szerb Luka Jovics (60 millió, az Eintracht Frankfurttól a Real Madridba), a 22 éves francia Tanguy Ndombélé (60 millió, Lyonból a Tottenhamhez), a 21 éves angol Aron Van Bissaka (55 millió, a Crystal Palace-tól a Manchester Unitedhez), a 21 éves brazil Éder Militao (50 millió, a Portótól a Realhoz) és a 18 éves brazil Rodrygo Silva (45 millió, a Santostól a Realhoz) is.

És ha a klubok igyekeznek időben magukhoz láncolni a jövő embereit, miért ne tegye ezt meg egy válogatott is? Rus pontosan ilyen prospect-játékos a fizikális, többposztos védőkben nagy hiányt szenvedő román futball számára, akit csak azért fognak majd pár percre becserélni néhány percre vasárnap Málta ellen, hogy az esetleges jövőbeni szolgálatait bebiztosítsák.

Közben pedig szavakban sikerrel megvívtak egy nem létező háborút is,

pedig a sok beszéd között teljesen elsikkadt a lényeg: Adrian Rust nem hívták meg a magyar válogatottba. A FRF a jelek szerint nem a magyar szövetséggel, hanem saját félelmei ellen harcol egy olyan játékosért, akiről még nem is tudja pontosan, hogy szüksége lesz-e rá. 

(Fotók: Adrian Rus Facebook-oldala)