tanulni, tanulni...
Szerző: Alex Vesa
2019. július 18. csütörtök, 15:43
Romániában egyértelmű az oktatási szocializmus katasztrófája.
A Főtér RoMánia rovatában a romániai román nyelvű média olyan véleményanyagait szemlézzük, amelyek vagy az itteni magyar közösséggel, a román-magyar kapcsolatokkal foglalkoznak, vagy a nyilvánosságot, a közbeszédet foglalkoztató forró témákat taglalnak.

Jelen szöveg az Adevărul oldalon közölt cikk fordítása. Az alcímeket a szerkesztőség adta.

Egy központosított oktatási rendszer (a Marx ellenpontjaként a címben említett Ludwig von Misesről itt olvashatók alapvető adatok – a szerk.) – melyben az állam dönti el, hogy mit (tanterv), kivel (a pedagógusok mozgatása), mikor tanulnak a diákok (a tanév struktúrája) és ezen kívül arról is dönt, hogy mennyit és miként fektet be az oktatásba –

a következő eredményekhez vezetett:

* 10 gyermekből hármat veréssel vagy bántalmazással fenyegetnek a társai;

* a PISA 2012 felmérés szerint (melyben 65 országot értékeltek), a kutatásban részt vett gyermekek közül a román diákoknál a legalacsonyabb a motivációs szint;

* 39% azoknak a 15 éves fiataloknak az aránya, akiknek olvasási, matematikai és tudományos ismereteik alacsony szintűek (összehasonlításképpen az EU-ban 21% az átlag)[3];

* a pedagógusok kevesebb mint 30 százaléka vet fel gyakran egy mindennapi kérdést az új ismeretek hasznosságának bizonyítására[4];

* a falusi iskolák nagyjából 40 százalékában udvari WC van[5];

* az iskolák több mint 25 százaléka, különösen falun, kályhát használ fő hőforrásként[6].

Ahhoz, hogy minden romániai gyermek minőségi oktatáshoz juthasson hozzá,

a következő fő irányvonalakat kellene követnünk:

* Esélyegyenlőség: hozzáférés minőségi oktatáshoz minden romániai gyermek számára;

* Diákközpontú oktatás: az oktatásnak a gyermekek felnevelése, nem pedig a bürokratikus apparátus fenntartása és finanszírozása a célja;

* Gondolkodási szabadság: a diákok véleményalkotási jogának tiszteletben tartása;

* Decentralizálás: át kell térni a központosított oktatási rendszerről a decentralizáltra, melyben a folyamatban közvetlenül érintett szereplők hozzák meg a döntéseket (a szülőket is beleértve);

* Demonopolizálás: a minőség stagnálásához vezető állami monopólium megszüntetése az oktatásszervezésben.

Ehhez a következő lépések szükségesek:

1. Nagyobb óraszám az IDT-ben (az iskola által eldöntött tanterv)

Az IDT-órák nagyobb aránya lehetővé teszi majd az oktatás gyorsabb hozzáigazítását a munkapiaci változásokhoz, összekapcsolná az iskolát a közösség igényeivel és csökkentené az iskolai egyenlőtlenségeket.

2. Nagyobb óraszámról döntsenek a diákok

A diákok autonómiájának növelése a tanórák kiválasztásában – kompetenciáktól, képességektől és törekvésektől függően. Évről évre növelni kell autonómiájukat az iskolai pálya kiválasztásában, amint előrehaladnak az iskolázottságban.

3. A kinevezési rendszer megszüntetése

Ez a lépés hozzájárul majd a legalkalmasabb emberi erőforrások folyamatos bevonásához az oktatásba.

4. A magánoktatás de facto liberalizálása

A magániskolákat és -óvodákat többé ne kötelezzék az állam által előírt feltételek teljesítésére (különösen a tantervet illetően).

5. A tanúsítások liberalizálása

Az oktatási intézmények és tanulmányi programok kötelező állami akkreditálásának megszüntetése az oktatás sokszínűségének növekedéséhez és az iskoláknak az állami intézmények képére és hasonlatosságára történő alakításának megszüntetéséhez fog vezetni. Így

megszűnik az állami monopóliumra jellemző kommunista központosított tervezési rendszer.

6. A finanszírozás a diákot követi iskolai voucherek formájában

A szülők gyakorlatilag bármelyik – állami vagy magán- – iskolába beírathatják a gyermeküket, a gyermek utáni fix összeget pedig a Nemzeti Oktatási Minisztérium számolja el.

7. Adócsökkentés azoknak a cégeknek, melyek: a) hátrányos környezetben építenek magániskolákat, vagy b) hátrányos helyzetű iskolákba fektetnek be

Ez a lépés elősegíti majd a minőségi oktatás eljuttatását minden romániai gyermekhez.

8. A szociális szolgáltatások kihelyezése

Mivel az állam ezen a területen sem hatékony, magánszervezeteknek (pl.: Teach for Romania, OvidiuRo) kell kihelyezni a szociális szolgáltatások biztosítását.

9. A homeschooling törvényesítése

Nem a politikusok, hanem a szülők rendelkeznek a legjobb serkentőkkel a gyermekeknek nyújtott minőségi oktatáshoz. Így a szülőknek meg kell adni ezt a szabadságot a saját gyermekeik oktatásában.

10. A díjak és adók megszüntetése ezen a területen

Ezzel kisebb költségeket biztosítanak a szülőknek (vagy teljesen el is törlik azokat!) és nagyobb minőséget a gyermekeknek (a növekvő verseny miatt).

Kinek kellene végrehajtania a reformot?

A minisztériumi, tanfelügyelőségi, szakszervezeti, polgármesteri hivatali, megyei és helyi tanácsi embereknek semmi érdekük sem fűződik a dolgok megváltoztatásához – ezek az emberek a központosított és túlzottan bürokratikus rendszerből húznak hasznot.

A reformot nekünk kell végrehajtanunk – a szülőknek, diákoknak és mindazoknak, akiket tényleg érdekel az oktatás. Csak szervezetteknek kell lennünk.

Könyvészet

Ludwig von Mises – Emberi cselekvés
Milton Friedman – Kapitalizmus és szabadság
Mancur Olson – A kollektív cselekvés logikája
Daron Acemoglu, James A. Robinson – Miért buknak el a nemzetek?
Adam Smith – A nemzetek gazdagsága
Bogdan Glăvan – A nekem tetsző liberalizmus
Vladimir Topan – A civilizált ember gazdasági bibliája. Kommentár az Emberi cselekvéshez
Niskanen – A költségvetés-maximálás modellje
Brennan, Buchanan – A jövedelemmaximálás modellje
Alex Vesa – Kudarcosak a magánegyetemek? A magánszektor „oklevélgyárai” az állami intézmények óriási „oklevéligényét” szolgálták ki
Bogdan Glăvan – Mivel kellene kezdeni az oktatás reformját?
David Friedman – Az oktatás liberális megközelítése
David Greenwald – Szabad oktatás (Laissez-Faire)
EdChoice – How does school choice work in other countries?
EdChoice – What are School Vouchers?
Ionuţ Sterpan és Laurenţiu Ciurea – Az közszektorok feletti állami monopólium ára. Az oktatás esete
Learn Liberty – What You Should Know About School Choise
Marcel Capraru – Senki sem született felnőttnek. A kötelező oktatásról
Milton Friedman – Educational Vouchers
Pakistan’s lessons in school reform. What the world’s sixth most populous state can teach other developing countries
Vlad Topan – A szülők vagy az állam?

comments powered by Disqus
És ez csak a jéghegy csúcsa. Az frissen odatett igazgató véget vet a munkahelyi divatbemutatóknak.
Diszkriminációt kiált a határon túli románok ügyeiért felelős minisztérium.
A 91 éves Szabó Gyuri bácsi hasznos népgyógyászati tanácsokkal látta el a kolozsváriakat. Ezek közül jegyeztünk le jópárat.
Ezekről (is) mind szó volt a keddi Iohannis-Trump találkozón a Fehér Házban.
És nagyjából az egész társadalom. Többek közt ez is elhangzott azon a vitát sem nélkülöző kolozsvári rendezvényen, amelynek résztvevői az erdélyi magyar történelmi egyházak és az államhatalom viszonyát vizsgálták a kommunizmus időszakában.
Haáz Sándor karnaggyal a közösségkovácsolás tudományáról, a zenekar sikerének a titkáról beszélgettünk a Fili kolozsvári fellépésén.
Itthon kapott ki a CFR a Slavia Prágától az utolsó selejtezőkör első mérkőzésén.
A hanyagság ha fájna, sokan üvöltenének a közlekedési minisztériumnál.
A 21. Szent István-napi Néptánctalálkozó alkalmából. Az üvegolvasztó melegben. Minden tiszteletet és tapsot megérdemelnek.
Megrázó családi, személyes történetekkel indult a Kolozsvári Magyar Napok rendszerváltásról, kommunizmusról, diktatúráról szóló sorozata.
Érdekes megoldást talált ki a kolozsvári önkormányzat a kritikus bölcsődehiány enyhítésére.
Huszonnégy művész mutatta meg, mi jut eszébe a generációkon átívelő családi mintákról.
Ugye senki nem lepődött meg? Beszédes számsorok következnek.
Bár ne kellett volna.