Fotó forrása: Székelyhon.
Mintaállam
Szerző: Hans Hedrich
2019. június 20. csütörtök, 10:07
Ez van, amikor egy országban (nevezzük ezt az országot történetesen Romániának) nem rendezik a kisebbségi kérdést. Se mintaszerűen, se másképp.
A Főtér RoMánia rovatában a romániai román nyelvű média olyan véleményanyagait szemlézzük, amelyek vagy az itteni magyar közösséggel, a román-magyar kapcsolatokkal foglalkoznak, vagy a nyilvánosságot, a közbeszédet foglalkoztató forró témákat taglalnak.

Jelen szöveg a Neuer Weg oldalon közölt cikk fordítása. Az alcímeket a szerkesztőség adta.

Egy 1917-es osztrák-magyar hivatalos dokumentum szerint a törvénysértő módon elhelyezett ortodox keresztek alatt Magyarország katonáinak sírjai találhatók.

A 2019. június 6-án a Honvédelmi Minisztériumhoz (MApN), a Román Csendőrséghez, ultrák és klerikofasiszták csoportjaihoz tartozó személyek által kiötlött és végrehajtott úzvölgyi magyarellenes „keresztes hadjárat” gyászosan caragialés végkifejlet után, az éppenséggel a MApN-nak alárendelt Hősök Emlékezete Országos Hivatal (ONCE) a helyzet tisztázása érdekében,

a diverzió „megfelelő” lefolytatásához szükséges késlekedéssel méltóztatott nyilvánosságra hozni egy tájékoztatót

11 melléklet (= eredeti dokumentumok) kíséretében. Amit a média nem vett észre/nem említett meg, azok a következő aspektusok, melyek megkérdőjelezik a bemutatott információk egy részének pontosságát és igazságtartalmát. A dokumentum 1. nem tartalmaz dátumot, 2. nem vállalja senki a felelősséget érte és 3. szerkesztési hibákat tartalmaz (a fejezetek számozása négyszer tartalmazza a római I. sorszámot, I., II., III. és IV. helyett), valamint 4. a mellékletek hiányosak.

Ebben az anyagban egyrészt megerősítik a Dormánfalvi Polgármesteri Hivatal által (a MCIN [Művelődési és Nemzeti Identitási Minisztérium – a szerk.] és lehetséges módon a MApN finanszírozásával) állított betonkeresztek elhelyezésekor elkövetett törvénysértéseket – de részlegesen hiányoznak a bizonyító dokumentumok, mint amilyen a Bákó Megyei Kormánymegbízotti Hivatal 2019. június 4-i (a médiában viszont megjelent) feljegyzése, vagy az MCIN és az ISC (Állami Építésügyi Felügyelőség – a szerk.) feljegyzései a Dormánfalvi PH-nak. Az az információ, mely szerint csak 11/19 román katona van a temetőben, az addig manipulatív módon állított 149-cel szemben, hihető és megcáfolatlan, amire vannak bizonyító dokumentumok és melyek megjelennek a 3-9. mellékletekben. Másrészről viszont az ONCE egy olyan állítást csempészett be a jelentésbe, amelyre vonatkozóan nem mutatott be bizonyítékokat (hiányzó melléklet!) és amelynek legalább egy releváns, a mellékletekben nem közölt történelmi dokumentum ellentmond. Az ONCE a Jelen állapot fejezet 3. alpontjában azt állítja, hogy

az 50 betonkeresztet állítólag olyan területre helyezték „ahol a temetkezőhely eredeti vázlataiban nem szerepeltek hadisírok”.

Márpedig a temetkezőhely egyik nagyon is eredeti vázlatából, melyet az osztrák-magyar hatóságok 1917-ben készítettek „Sírok vázlata” (Skizze über Grabstätten) címen, és amely a bécsi Kriegsarchiv/Háborús Levéltár birtokában van, pont az ellenkezője derül ki (lásd lentebb a dokumentum másolatát).

Ezen a vázlaton látható, hogy a temető bejáratától jobbra, már a határvonaltól/kerítéstől kezdődően egy négy sorból álló, soronként tizennégy sírt tartalmazó parcella található, melyben a Magyar Királyi Hadsereg 10. Honvéd Gyalogezred katonái vannak eltemetve. A szóban forgó vázlatot, magyarázó jegyzetekkel együtt, már 2019. május 7-én közzétette a Facebook-on Maria Roşu neves középkor-történész. (Maria Roşu, sajnos, nem sokkal a közzététel után elhunyt.) A dokumentum és a magyarázó jegyzetek szerint az 50 betonkeresztet a honvédsírok III. és IV. sorára telepítették. Tehát eddig ez a legrégebbi nyilvánosságra került eredeti dokumentum – és ez cáfolja az ONCE állításait. Megismételjük,

az ONCE nem tette közzé a vázlatot és semmilyen módon nem utalt ennek létezésére és/vagy tartalmára,

annak ellenére, hogy már egy hónapja „kering” az interneten, a betonkeresztek ellen tiltakozók gyakran utalnak is rá. Ugyanakkor eddig nem említették/dokumentálták bizonyos próbaásatások – múltban történt – elvégzését a szóban forgó parcellákon – és az ONCE magyar társszervéhez tartozók, szerintem nem véletlenül, éppen ezt javasolták az igazság kiderítése érdekében. Ebből egyetlen dologra lehet következtetni: helyszínen begyűjtött tárgyi bizonyítékok hiányában a vitatott parcellára vonatkozó egyetlen forrás az 1917-es vázlat – márpedig ezen magyarszági katonák sírjai szerepelnek („magyarországit” írok és nem „magyart”, ugyanis ebben az esetben a „magyarországi” „Magyarországhoz” tartozót jelent és nem magyar etnikumút – közismert lévő a 100 évvel ezelőtti Magyarország nyilvánvaló többetnikumú összetétele).

Következtetés: Az ONCE – elhallgatással vagy tudatos hamisítással – hazudott a jelentésében, továbbá azt is elmulasztotta, hogy bármiféle utalást tegyen az úzvölgyi katonatemető bonyolult helyzetének tisztázása szempontjából legrelevánsabb dokumentumokra. A média nagyrészt, sietve és látszólag gondosabb ellenőrzés vagy a valósággal való összevetés nélkül az ONCE által közzétett anyagot vette át. Ezzel elterelte a román nacionalista körök által büntetőjogi természetű törvénysértések elkövetésével végrehajtott magyarellenes provokációra vonatkozó eredeti vitát egy olyan narratíva felé, mely tévesen mindkét fél,

a magyar és a román fél nagyjából egyenlő és közös vétkét sugallja a 2019 májusi-júniusi botrány kapcsán,

azt a hamis benyomást keltve, hogy a dormánfalvi hatóságok törvénysértő akciója egy csíkszentmártoni hatóságok által korábban elkövetett törvénysértés/igazságtalanság helyrehozására irányuló („jogos”) próbálkozás volt, és azzal, hogy a magyar fél tévesen (és felelőtlenül) állította azt, hogy a betonkeresztek alatt magyar sírok voltak, a román fél által elkövetett törvénysértések kevésbé súlyosak lennének. Véleményem szerint, ez a szándékosan hamis narratíva ugyanabba a szélesebb körű narratívába illeszkedik, mely szerint az erdélyi „magyar kérdés” lényegében mindkét fél „szélsőségességének” tulajdonítható, mely nagyjából egyforma mértékű (ha nem éppen inkább a magyarokra jellemző) – figyelmen kívül hagyva a túlságosan… nyilvánvaló tényt, hogy

egyértelmű és nyomasztó etnodemográfiai és főleg hatalmi aszimmetriával van dolgunk a románok javára –

egy alkotmányos-politikai-közigazgatási-igazságügyi, nyelvi, közbeszéd-meghatározási és tömegmanipulálási kvázi monopóliummal.

Befejezésképpen újra emlékeztetek az ONCE magyarországi társszervezete, a magyarországi Honvédelmi Minisztérium Katonai Intézete és Múzeuma vezetője által kiadott állásfoglalásra, ahogy az egy idén június 4-i cikkemben olvasható, melyben ő, újra, felkérte a román kollégákat, hogy egy román–magyar vegyes bizottság keretében végezzenek próbaásatásokat a betonkeresztek környékén, hogy pontosan megállapítható legyen, temettek-e oda katonákat és ha igen, akkor milyeneket.

Addig is, amíg nem bizonyítják az ellenkezőjét, minden úgy van, ahogy állítottam.

comments powered by Disqus
Bár ünnepelni talán még korai lenne, az ítélet ugyanis még nem jogerős, és mindez Romániában történik.
Hol szálljanak meg az idesereglő turisták, ha nincs elég férőhely?
A parlament rábólintott a módosításra, így most jöhetnek a már megszokott, hónapokig tartó viták.
Igazán furcsa, hogy egy olyan ország államelnöke pózol kultúremberként, amely országban az olvasást nagyjából száműzték a közéletből. Van viszont állandó politikai hisztéria.
sőt, vissza kellene térnie oda, ahonnan elindult. Bukarestbe. Cristian Tudor Popescu írása.
De van egy rossz hírünk is: nem tudni, mennyire tojnak majd az illetékesek a szigorú törvényre.
Knónikus nemtörődömségben szenved szinte minden mioritikus vízió.
Emberiesség elleni bűncselekményekkel gyanúsítják. Ismét.
A fiatal építészeknek sikerült maguk mellé állítani pár tehetősebb vállalkozót, és az önkormányzattal is megegyeztek.
A hórukkpolitika és a villámreform legalább olyan veszélyes lehet, mint a balkáni halogatás.
A rácsok mögül ujjal mutogat a bukott kormányfőre EU-s pénzekkel kapcsolatos csalással vádolva őt.
Három napja keresik a rendőrök, a csendőrök és a hegyimentők.
A kincses város egyelőre utolérhetetlen Romániában a tömegközlekedés fejlesztésében.