Jelen szöveg az Adevărul oldalon közölt cikk fordítása. Az alcímeket a szerkesztőség adta.
Ismerik a tősgyökeres kifejezést, mely hagyományos bölcsességünk számos vetületének egyikét fejezi ki, miszerint szándékosan, vagy sem, egy gesztussal, egy megjegyzéssel „belevered valakibe a frászt”. Országként újra közel állunk ahhoz, hogy nemzetközi hírnevűvé változtassuk zaklatott és furcsa, különös vagy egyszerűen nevetségesen ostoba ügyekkel teli történelmünk egyik excentrikusságát.
Olvasson még:
Ilyesmi történik most is.
Észbontó és tragikus lenne, ha nem volna tökéletesen román, balkáni, félszigeti és fanari kipárolgásoktól bűzlő valami.
Teljes szívemből remélem, hogy mindenki így fogja értelmezni, a politikai színpadra újonnan érkezetteknek, a meteorszerű jelenségeknek kijáró szánalommal, akiknek biztosan sikerül összetörniük néhány poharat a bálteremben, de a klub biztonsági szabályai túlságosan szigorúak és túlságosan régiek ahhoz, hogy ne lehessünk biztosak a kipenderítési akció gyorsaságában, melyet pontos mozdulatokkal hajtanak végre olyan úriemberek, akiknek az öltönye végtelenül elegánsabb, mint az izgága alaknak és – nyilvánvalóan – „márkás”, nem pedig a Romániába küldött, sokadjára újrahasznosított árukkal teli kínai „Europa” üzletcsarnokban vásárolt.
Ezzel a botrány – elvileg – véget ér és hozzáadódik a non grata-vá nyilvánított személyek rendkívül hosszú listájához, akikről – ha egyáltalán valaha is szóba kerülnek – csak suttogva, nagyon szégyenkezve és feszengve fognak beszélni, hogy felidézzék egy akármilyen sehonnai leckéjét.
Igen, így van, a botránynak vége, de az események alapját képező személy (vagy cég, vagy ország) számára a sötét történet még csak most kezdődik. De, hogy ne ragadjunk le feleslegesen az elméleti szinten, íme
a hihetetlen, óriási, Románia nemzetközi kapcsolataiban példátlan botrány,
mely a világ néhány nagy politikai kancelláriájában fog majd kirobbanni, miután Bukarestben őexcellenciája, a romániai palesztin nagykövet egy Liviu Dragneával folytatott találkozóról győzedelmesen és boldogságtól sugározva kilépve azt nyilatkozta, hogy a PSD vezetőjének döntése értelmében Románia mégsem helyezi át nagykövetségét Jeruzsálembe, ahogy azt éppen ő jelentette be nem sokkal korábban, majd a miniszterelnöki presztízsét kockára téve Viorica Vasilica Dăncilă asszony is megerősítette Washingtonban (Liviu Dragnea cáfolta, hogy ilyesmit mondott volna a nagykövetnek és a helyreigazítást követel Palesztina romániai képviseletétől – a szerk.).
Észbontó epizód. Az alábbi okok miatt, melyek mindegyike nagyon súlyos és a bejáratott diplomáciai megállapodások, a jogállami szabályok, a biztonsági és nemzeti jelentőségű döntéshozatali rendszerek, működési szabályozások, a hatalmi hierarchiák és a hatalmi ágak szétválasztásának megsértését jelentve.
1. A világ egyetlen demokratikus országában sem megengedett, hogy a Képviselőház elnöke úgy álljon elő és jelentsen be egy külpolitikai döntést, hogy azt nem igazolta vissza a külügyminisztérium és nem erősítette meg Románia elnökének döntése. Persze, ez csak annak jele volt, hogy
bármi történik Romániában, maga az ország sorsa is kizárólag Dragnea úr kezében van
és így az ő tollvonásától függ a nemzeti jövő, Románia stratégiai külpolitikai kapcsolatainak sorsa és hogy adott esetben – értik, ugye? – megmutathatjuk, hogy tudunk mi lapozni és szőnyeget kihúzni a lábuk alól és meglátjuk, mennyire tetszik majd nekik!
2. Az EU és a NATO egyetlen országában sem teheti meg egy nagykövet, hogy egy, a fentihez hasonló összejövetel után olyan sajtóközleménnyel álljon elő, melyben olyan doktrínai és stratégiai irányváltást jelent be, melyet nem a saját országa hajtott végre (de erre is csak rendkívüli esetben, saját fővárosa legmagasabb illetékes hatóságaitól – írásban – kapott mandátum alapján), hanem az az ország, ahova a külügyminisztériuma magas rangú tisztségviselőnek küldte. Miért Romániában tette ezt a diszkréció és visszafogottság által uralt diplomáciai játékokkal teljesen ellentétes gesztust? Üzenete világos és mélységesen meg kívánja alázni Izrael Államot, mely – ha még emlékeznek rá – hivatalosan üdvözölte a PSD-s vezetőség nyilatkozatait a nagykövetségre vonatkozó lépésről, a szinte már biztosnak tűnő Jeruzsálembe költözésről.
Izrael megalázása pedig hamisítatlan gyalázkodás az AEÁ, a stratégiai szövetséges irányába is,
mely számára Izrael biztonsága Jeruzsálem jogállásától függ, melyet a zsidó állam egyetlen és oszthatatlan fővárosaként ismert el.
3. Egy ilyenfajta stratégiai döntést egyetlen EU- vagy NATO-országban sem bíznak a Képviselőház elnökének önkényes lépésére, hanem – ahogy az normális is – az ország legmagasabb rangú politikai, katonai és biztonsági felelőseit magába foglaló szervben hozzák meg. Ez nálunk a Legfelsőbb Védelmi Tanács (CSAT) és amennyiben ez nem egy ordenáré hazugság, akkor a külügyminisztériumunkat felkérték azoknak a következményeknek a teljes körű elemzésére, amelyekkel a nagykövetség Jeruzsálembe költöztetése járhatna, hogy aztán e szöveg alapján hozzák meg a végső döntést. Normálisan most is így kellett volna történnie, főleg, amikor a döntés, ahogy az bebizonyosodott, jóval túllépi a szigorúan adminisztratív szintet és geopolitikai viszonyítási megfontolásokat is felvet. A mostani bejelentésre pedig akkor kerül sor, amikor
a palesztinok és izraeliek közötti feszültségek meghaladták a kritikus stádiumot
és mindenki egy jövendőbeli óriási összecsapásra vár a Közel-Keleten. A PSD vezetője most tartotta megfelelőnek személyesen fellépni a nagyok helyett és bejelenteni, hogy Románia állítólag meghozott egy döntést, mely szembeállítja az AEÁ-val.
4. Ez a döntés világosan azt jelzi, hogy ténylegesen megtörténik Románia külpolitikájának pártszintre való áthelyezése, amely nemcsak a kormányban okoz rövidzárlatot a külügyminisztériumával együtt, hanem – mindenekelőtt – a cotroceni-i ellenfélnél is. Technikai értelemben a második világháború óta Európában vagy az euro-atlanti térségben sehol sem került sor hasonló helyzetre, melyben a törvényhozás a kormányra tartozó döntéseket vesz át, jelent be és alkalmaz. Totális cirkusz, mondhatná valaki. És igaza lenne.
Végül mondunk még valamit.
Újra bebizonyítjuk, hogy a kiszámíthatatlanság az egyetlen dolog, amiben tökéletesen kiszámíthatók vagyunk.
Nem volt olyan szövetség, melyben kitartottunk volna, olyan barát, akinek ne esküdtünk volna hűséget, majd megdöbbentő sebességgel és tökéletes technikával fordítottuk meg a fegyvereket, kitörölhetetlen benyomást is hagyva azokban, akik ezt – egymás után – megszenvedték. Most újabbakat is felteszünk a listára.
Az „ez csak az én véleményem” történet, válságkezelési technikaként (amelyhez Dăncilă asszony is folyamodott Washingtonban), itt nem működik, mert a palesztin nagykövetséggel folytatott találkozó hivatalos volt, Liviu Dragnea pedig nem egy akárkiként vett rajta részt, aki az életről és a betakarítás helyzetéről okoskodik.