Méghozzá természetesen! És ez nem vicc! És, mint a végén kiderül, nem is vicces.
Kedves Olvasó, a nagybetűs Élet abszurditása nagyhéten sem pihen. A hírek szerint a szerdai szent napon egy derék nagyváradi polgár, bizonyos Szabó Attila feldobott egy igen keresztény (vagy -tyén) és emberbaráti hirdetést az olx.ro hirdetési oldalra.
A hirdetésben mindenek előtt bemutatkozik, hogy ő sportos testalkatú, egészséges, tiszta, 177 centi magas, 77 kilós, 50 éves férfi, barna hajú, kék szemű, középfokú végzettséggel rendelkezik, káros szenvedélye nincs, nem dohányzik és nem is alkoholista (!).
És akkor most jön a lényeg: a derék polgár azt állítja magáról, hogy potens, továbbá termékeny, hiszen lám, van egy remek, 14 éves fia. (Na, itt már kicsit meredezett a szőrünk a hátunkon.)
És akkor most jön a leglényeg!
(pénzért, persze, mert másképp mi a fenének tette volna fel a szövegét épp egy hirdetési oldalra), hanem segítséget szeretne nyújtni olyan hölgyeknek, akik gyermeket szeretnének, ám valamilyen okból kifolyólag nem kívánnak in vitro megtermékenyítéshez, sem egy spermabankhoz folyamodni.
A potens(ciális) megtermékenyítő szerint az ajánlat erkölcsileg nem aggályos (hehe), minden oké, tehát ha a hölgy termékeny (de nem csak úgy, bemondásra, hanem hivatalos papírral igazolva), tiszta, diszkrét és nagyvonalú (nyihaha), akkor neki semmilyen más igénye nincs. Az úr ígéri, hogy csak egyszer borulnak össze (tehát a beondózás természetes úton valósul meg… dugnak, na), mindenféle komplikáció nélkül. (Elnézést kérünk már most, hogy ha valami hiba marad a szövegben, de a röhöögésől röhögéstől alig bírunk írni.)
Ha esetleg valamelyik jövendőbeli anyuka szeretné, hogy a jövendőbeli baba megismerkedjen a jövendőbeli biológiai apukával, részéről okés a dolog, de állj, állj, állj, nem akárhogyan. Ismerkedni lehet majd, ha eljön az ideje, de további, a felmenő rokonsági kapcsolatból esetleg származtatható anyagi követelések nuku! És ezt szépen rögzítik is, egy szerződés formájában.
Na, valaki, esetleg? Persze, kicsit elkésik az illető hölgy, ha pénteken kattint az olx.ro-ra. Ugyanis az történt, hogy a szemfüles váradi sajtó is felfigyelt a hirdetésre, és felkereste Szabó urat. Nyilván nem inszeminációs céllal. A Megtermékenyítőt persze kellemetlenül érintette a nem kívánt nyilvánosság, hiszen ő épp az ellenkezőjét kívánta volna (diszkréció, ki is írta). Így aztán morgott egyet, és leszedte a hirdetést, azzal, hogy ha már ilyen felhajtás van körülötte, akkor átvonul egy diszkrétebb hirdetési oldalra.
Na de: a sajtó már csak ilyen, szaglászik, intim ügyekben turkál.
Amikor nem ondózik, akkor taxisként keresi a kenyerét. Eddig semmi baj. De korábban elcsábított egy serdülőkorú lányt, mégpedig azzal, hogy mihelyst az ifjú hölgy nagykorúvá válik, elveszi feleségül, és huss, máris költöznek a Kanári-szigetekre. De nem ő fog ott taxizni, hanem a hölgy az utcasarkon állni. Na, itt fagyott rá a mi ajkunkra is a vigyor.
Sőt, Szabó úr arra is rávette a hiszékeny leányzót, hogy szobára menjen vele, és hagyja, hogy különböző pajzán pózokban lefotózza. A fotókat aztán egy telefonszám kíséretében kitette különböző „szakirányú” hirdetési oldalakra (nem az olx.ro-ra, persze), talán nem kell külön magyarázzuk, milyen céllal. Röviden: Szabó úr prostitúcióra vette rá a lányt. Amíg a rendőrség el nem kapta, és utána el nem ítélték, három év nyolc hónap letöltendőre.
Tehát: a dolog irtó röhejes, ám mögötte sötét múlt, és – nos, némi okkal feltételezhetően – sötét szándékok rejlenek. Hogy mi lesz most? Azt egyelőre csak az illetékes hatóságok tudják.
Meddig terjedhet az állam beleszólása a magánéletbe és hol lesz büntetőjogi kérdés az, hogy egy ember mit fogyaszt?
Gondolatkísérletek, amelyekből kiderül, hogy nincs is annyi félnivalónk, mint amennyire félünk.
A két világháború közötti erdélyi magyar eugenika védekező jellegű volt, míg a román expanzív, terjeszkedő – mondja az Oxford Brookes Egyetem professzora, akivel a Transilvania Nemzetközi Könyvfesztiválon beszélgettünk.
A mi tájainkon ritkán fordul elő, hogy a kortárs vízió ne brutálisan, vagyis együgyűen tolakodjon be a (rég)múlt szövetébe. A kolozsvári Bogdánffy-ház egyike e ritka kivételeknek. És egyben a kincses város legszebb művészeti tere.
Kolozsvár történelmi legközpontját szépen felújították. Viszont van az a por, az a sár a Farkas utcában, meg az, hogy a mi végeinken irtó nehéz valamit jól megcsinálni. Vagy befejezni. Jóvanazúgy! Pedig nincs.
Nem vehet már részt az egyszerűsített honosításban az Eurotrans Alapítvány a Krónika értesülései szerint. Az RMDSZ szervezete a jövő évi működési költségek támogatásához szükséges kérelmet benyújtotta a magyar kormánynak, választ egyelőre nem kapott.
Nálunk nincsenek megoldhatatlan helyzetek, valahogy mindent el lehet intézni, hiszen holnap is nap van.
Harminc napra rács mögé került az a környezetvédelmi alapnál dolgozó felügyelő, aki egy Maros megyei cégtől 45 ezer lejes csúszópénzt kért. Amint átvette az összeget, őrizetbe is vették.
Évtizedeken át a kalotaszegi kézművesség legismertebb központja volt Körösfő, ahol a főút mentén szinte minden ház előtt népművészeti termékeket kínáltak. A rendszerváltás után virágzásnak indult kiskereskedelem azonban napjainkra hanyatlani kezdett.
Eltűnt egy 87 éves férfi, aki vasárnap délelőtt távozott gyergyóalfalvi hétvégi házából, azóta nem tért vissza. A Hargita megyei rendőrség a lakosság segítségét kéri a felkutatásában.
Meddig terjedhet az állam beleszólása a magánéletbe és hol lesz büntetőjogi kérdés az, hogy egy ember mit fogyaszt?
Gondolatkísérletek, amelyekből kiderül, hogy nincs is annyi félnivalónk, mint amennyire félünk.
A két világháború közötti erdélyi magyar eugenika védekező jellegű volt, míg a román expanzív, terjeszkedő – mondja az Oxford Brookes Egyetem professzora, akivel a Transilvania Nemzetközi Könyvfesztiválon beszélgettünk.
A mi tájainkon ritkán fordul elő, hogy a kortárs vízió ne brutálisan, vagyis együgyűen tolakodjon be a (rég)múlt szövetébe. A kolozsvári Bogdánffy-ház egyike e ritka kivételeknek. És egyben a kincses város legszebb művészeti tere.