Az anyai lét áldott és áldatlan állapotai

Vida Ágnes pszichológust nem kell bemutatni az édesanyáknak, hiszen az egyik legismertebb babalélektannal foglalkozó szakértő ma Magyarországon. Rendszeresen láthattuk őt a televízióban, olvashattuk írásait a szaklapokban. Könyvei, 12 éve működő blogja, illetve Facebook-oldala révén több százezres közösséget épített. Többször is felkerült az ötven legbefolyásosabb magyar nő listájára. Erdélyben is sokan figyelemmel követik munkásságát, illetve hallgatnak a tanácsaira, mi sem bizonyítja ezt jobban, mint az, hogy Szatmárnémetiben, Nagyváradon és Kolozsváron is telt ház fogadta az elmúlt napokban.

Anyapszichológia című előadásában az anyaság lélektani vetületeit villantotta fel a kislánykortól az anya- és nagymamatípusokig, de a gyermekneveléssel kapcsolatosan felmerülő kérdésekre is igyekezett válaszolni. Rengeteg bizonytalanság fogalmazódik meg a legtöbb anyában, mert mindenki igyekszik megfelelni a tökéletesnek vélt szülő képének. Vida Ágnes hitvallása szerint kár túlbonyolítani ezt a kérdést, mint ahogy a gyermekneveléssel kapcsolatosan felmerülő legtöbb problémát, hiszen

az anyaság ösztönös dolog.

De mi tesz valakit anyává? Tévhitek és félreértések övezik ezt a kérdést, véli a szakértő, aki szerint a biológiai vonatkozás mellett fontos, hogy mit gondolunk az anyák szerepéről. A kislányok már másfél éves korban elkezdenek erre a szerepre készülni, amint tudatosul bennük, hogy „csajból vannak”. A fiúk azonban csak hatévesen realizálják, hogy egyszer apukák lesznek, ezért van az, hogy az óvodában általában a lányok kezdeményezik a papás-mamás játékot – ami huszonöt évvel később is így lesz, jegyezte meg félig komolyan az előadó.

Vida Ágnes pszichológus Kolozsváron

A lelki fejlődéshez hozzátartozik, hogy óvodáskorban minden gyermek az anyukájába „szerelmes”, míg a kislányok később apásak lesznek, a kisfiúk a párválasztás időszakáig ragaszkodni fognak az anyjukhoz. Sőt, még azután is. A szülőktől ellesett nevelési minták úgy beépülnek a gyermekek tudatába, hogy szülővé válásukkor ösztönösen a felszínre kerülnek. Ilyen szempontból olyanok vagyunk, mint a mesében az ogrék: a hagymához hasonló rétegekből állunk, és minden egykori tapasztalat egy-egy réteget képvisel. A kamaszkor a titkok időszaka a lányok életében, amit egy anyának mindig érdemes tiszteletben tartania. Ilyenkor már kialakul egy kép a tinédzserlányok fejében arról, hogy milyen szülők akarnak lenni, és rendszerint az az alapja, hogy ők biztosan nem úgy nevelik majd a gyereküket, mint az anyjuk.

A fogantatás három ember döntése:

akarnia kell az anyának, az apának és a magzatnak is. A szakértő szerint fontos lelki folyamatok előzik meg a babaprojektet. Ha valamelyik fél legbelül nincs felkészülve arra, hogy szülővé váljon, akkor meglehet, hogy nem is jön össze olyan könnyen a megtermékenyülés. Ugyanakkor a magzat is „dönthet” úgy, hogy nem akar megszületni. Az orvostudomány fejlődése révén ma már tudjuk, hogy az első pár hétben 21 százalékos a magzatvesztés, míg régebben az asszonyok még azt sem tudták ilyen rövid időn belül, hogy teherbe estek. Egy magzat elvesztése után, mindig komolyan kell venni a gyászfolyamatot, figyelmeztetett Vida Ágnes.

A fogantatás után jelentkező első tünetekkel kapcsolatosan az egyik tévhit az, hogy amiatt alakulnak ki, mert az anya teste idegenként érzékeli a magzatot, de ez nem egészen így van, hiszen a magzat az anya sejtjeiből (is) áll, tehát nem lehet idegen. A tünetek között a szagérzékenység, az émelygés, a hányás a legjellemzőbb, de ezekre konkrét biológiai magyarázat nincs. Erősebbek a szimptómák, ha valakinek rossz nőgyógyászati tapasztalata, kórházélménye, esetleg koraszülése volt, mert a tudatalatti ezekkel tiltakozik a terhesség ellen. A jó hír az, hogy képesek vagyunk pszichésen befolyásolni az állapotot, vannak kifejezetten erre szakosodott relaxációs terápiák, melyekkel teljesen megszüntethetők vagy csökkenthetők a kellemetlen tünetek. Ha nem jön össze, csak a huszadik hétig kell kibírni, ezután maguktól is elmúlnak.

A várandóság érzelmi utazássá válik azáltal, hogy kialakul az érzelmi kötődés a magzat iránt,

az anya elkezd álmodozni a babáról, megtervezi a szülést és az otthon töltött első heteket,

de erre nem lehet felkészülni. Ez olyan, mint amikor Hollandiába készülsz, elolvasol minden útikönyvet, térképet vásárolsz, az ottani időjárásnak megfelelően bepakolsz, eltervezed, hogy mit fogsz megtekinteni, de a repülő Indiában tesz le, fogalmazott Vida Ágnes. Az igazi felkészülést valójában az segíti, ha az anya és a baba között kialakul a testi és a lelki szimbiózis, és az apa is igyekszik minél több időt tölteni a magzat közelében. Egy amerikai kísérlet igazolta, hogy az az édesapa, aki már magzatkorban kommunikál a babával, a születés utáni első években is többet foglalkozik, játszik a gyermekkel.

Vannak olyan gyakorlatok, melyekkel az anyaméhben lévő magzatot tanítani lehet. Ha az anya simogatja a pocakot, a baba odabújik a tenyérhez, egyes jelzésekre könyökléssel, rugdosással válaszol. Megszületés után fontos, hogy az apa vegye a kezébe minél többször az újszülöttet, mert ez megerősíti az érzelmi kötődést, ami a későbbi kapcsolatra is kihat. A már megszületett kisbabák alvási ciklusa szintén az anyától függ, az újszülött ugyanis az anya korábbi bioritmusát követi. Ha a terhesség idején az anya későn feküdt le, akkor a baba is nehezen fog elaludni este.

A szülés nem csak biológiai folyamat

A várandóság élménye az erős testi-lelki kötődés és a különleges odafigyelés miatt sok anya számára annyira meghatározó, hogy nehezen tud megválni a babától, mások viszont alig várják a szülést. Az ehhez való hozzáállás meghatározhatja a szülési folyamat hosszát is: vannak babák, akik gyorsan születnek, vannak, akik nem szeretnének kibújni, ezért elhúzódik a terhesség. Az azonban minden esetben igaz, hogy stresszhelyzetben soha nem jó szülni, márpedig kórházi körülmények között, amikor az orvosok gyakran sürgetik a méhszáj tágulását, nehezen maradhat nyugodt a vajúdó anyuka. Stressz hatására akár 1-2 napra is leállhat a vajúdás, előfordulhat, hogy végül a császármetszéshez folyamodnak az orvosok, vagy más eszközökkel idézik elő a szülés beindulását. Az anyuka azzal az érzéssel marad, hogy valamit rosszul csinált, pedig csak arra lett volna szüksége, hogy békén hagyják. Az apák fontos szerepe lehet a szülésnél a kismama háboríthatatlanságának biztosítsa, magyarázta saját élményei alapján is a szakértő.

Albert Orsolya, a beszélgetést szervező Piros.Produkció vezetője és Vida Ágnes

Bár a szülés fantasztikus élmény, sok anya számára feldolgozatlan trauma marad. Segíthet, ha papírra vetjük az ezzel kapcsolatos gondolatokat, majd rituálisan elégetjük a papírt, esetleg barátnővel, szülésszel vagy egy dúlával kibeszéljük az élményeket, és az összes részletet a helyére tesszük magunkban. A szülés utáni depresszió esetén ajánlott szakemberhez fordulni. Vida Ágnes említést tett arról is, hogy sokan online mesélik el szülésük horrorsztoriját, egy szülésre készülő kismama jobb, ha messziről elkerül az efféle fórumokat.

A biológiai köldökzsinórt el lehet vágni, de a lelkit nem, 

a baba még hosszú ideig nem lesz különálló személy, a minél gyakoribb kapcsolódás igénye még sokáig kölcsönösen fennáll. A baba sem érzékeli magát önállónak, de az anya sem bír ki hosszabb időt a baba nélkül. Retteg attól, hogy öntudatlanul valamilyen kárt okoz benne, a lehető legrosszabb forgatókönyveket gyártja le a fejében a leghétköznapibb cselekvések kapcsán. Teljesen normális reakció egy anya részéről, hogy mindent megtesz a babája védelme és biztonsága érdekében, előfordulhat, hogy nem szívesen adja ki a kezéből a csöppséget. Zsigerből jövő folyamatok ezek, egy tanulmány is kimutatta: a kismamák ösztönösen lassabban, óvatosabban vezetnek. Azzal azonban érdemes tisztában lenni, hogy a stressz hatására megnő az anya kortizonszintje, a jó szaglással és ízérzékeléssel rendelkező babák ezt rövid időn belül érzékelni fogják, és addig nem alszanak el, amíg az édesanya stresszes. A stressz kölcsönösen hat és fokozza egymást, anya ideges mert a baba nem alszik el, a baba pedig nem alszik el, mert anya ideges.

Mitől stresszesek az édesanyák? 

Nagyon nehéz része az anyaságnak annak a felismerése, hogy mikor jön el egy-egy fordulópont a gyermek fejlődésében, és ezek mindegyikéről mindenkinek határozott véleménye van, és ezt el is mondja, kezdve azzal, meddig kell szoptatni a gyermeket, ideális esetben mikor mondja ki az első szavakat, mikor kezd el mondatokat alkotni, mikor kezd el járni, stb. A bűntudat és a lelkiismeret-furdalás abból fakad, hogy azt gondoljuk, egy külső elvárásnak kell megfelelni. Még az anyák napi versek is azt sulykolják, hogy egy anyának mindig tökéletesnek kell lennie, pedig anya elég gyakran hullafáradt, pizzát rendel vagy a nagymama segítségét kéri, ha nincs kedve vagy ideje főzni, anya nem bír mindig mosolyogni, és néha csak csendre vágyik.

Vida Ágnes véleménye szerint minden gyermek egyéni készségekkel rendelkezik, ha a szomszéd anyuka gyermeke már beszél, de a hasonló korú babánk még nem, az nem azt jelenti, hogy rossz anyák lennénk. Egymás gyermeknevelési módszerei kapcsán könnyű tanácsokat adni, de mindegyik  kismama tökéletes a saját gyermeke nevelésére, hiszen egyedül ő ismeri tökéletesen a gyermek szokásait, azt, hogy milyen gyermeknevelési módszerek váltak be az esetében, és milyen módszerekkel kár próbálkozni.

Nem az számít, hogy egy anyuka milyen módszereket alkalmaz, amíg gyermeke boldogulását tartja szem előtt, azonban néhány típussal vigyázni kell. Sok szülő vágyik arra, hogy gyermeke a legjobb barátjának tartja, ennek az a nehézsége, hogy soha nem leszünk egyenrangú partnerek a gyerekekkel. Szükség van arra, hogy a szülő megőrizze tekintélyét, aki képes betartatni az alapvető szabályokat a gyerekekkel. Vannak azok a típusú anyák (az olasz mamma-típus), akik nem ismer lehetetlent, ha a gyerekről van szó, ami egészen addig jó, amíg a gyermek valóban gyermek. Később családi viszályok forrása lehet, hogy a látszólagos elengedés ellenére a gyermek viszi magával a házasságába az anyját is.

Nagyon rossz hatással lehet a gyermekekre a bíráskodó kapcsolat is, amikor soha nem elég jó semmi. Ha ez beleivódik a gyermek fejébe, meglehet, hogy felnőtt korában ő is ilyen lesz, és hosszú terápia árán sem lesz képes elengedni a tökéletesség illúzióját.

Bármilyen szülők is legyünk, merjünk azok lenni, kételyek, bűntudat és lelkiismeret-furdalás nélkül – summázható az előadás lényegi üzenete.