Itt járt Mátyás! Megmutatjuk, hogy hol

A kettő ugyanis nem fedi egymást, oszlatta el a tévhiteket már rögtön a kedd délutáni vezetett séta elején Pakó Klára művészettörténész, a BBTE Magyar Történeti Intézetének adjunktusa. A Kolozsvári Magyar Napok keretében tartott eseményre mintegy félszázan voltak kíváncsiak, igaz, a részben tűző napon zajló kétórás sétát nem mindenki bírta végigjárni.

Hiába volt Hunyadi Mátyás a reneszánsz és humanizmus nagy pártfogója, az új stílus itáliai megjelenésénél jóval később, a 17. században terjedt el Erdélyben. Az igazságos király idején még a későgótika dívott, a nápolyi királylány, Aragóniai Beatrix udvartartása révén Magyarországra érkezett reneszánsz stílus szűkkörű jelenség volt, többnyire csak a királyi rezidenciákra terjedt ki. A Corvinák és a budai vár kőfaragványai mellett Visegrádon és Esztergomban maradtak nyomai.

A Budától akkor is messze eső Erdélyben a 16. század közepétől honosodik meg és már nem az a kvalitású, csak közvetetten kapcsolódik az itáliai elődjéhez, osztotta meg a szakmai titkot az idegenvezető. Pakó Klára elsőként az Óvár szívében található egykori domonkos, ma ferences rendi templomra és kolostorra hívta fel a figyelmet, melynek helyén Kolozsvár első plébániatemploma állt. Ezt a Szent Mihály-templom építésekor kapta meg a prédikáló és koldulórend, a jelenlegi épületegyüttest a 14. században húzhatták fel, majd gyökeresen átépítették gótikus stílusban. Ma már az 1480-as átépítés eredményét látjuk, igaz, a barokk követőinek nem sikerült teljesen eltüntetniük a gótikus jegyeket.

A ferences kolostor homlokzatán lévő reneszánsz ablakok egy részét az utókor képzelőereje szülte

Fotók: Pap Melinda

A templom a reformációt követően a reformátusokhoz, majd a jezsuitákhoz került, 1629-ben kapták vissza a katolikusok, immár a ferences rend, mely jelenleg is használja. Kolostora az egyik legépebben fennmaradt kolostor a magyar királyság területén, igaz, reneszánsz ablakairól ma már nehéz megállapítani, hogy milyen arányban eredetiek. Egy 20. századi rosszul dokumentált felújítás során ugyanis a hiányzó részeket új faragványokkal pótolták, és az sem kizárt, hogy új ablakokat is kitaláltak. Ilyen „fantáziaszülte” nyílászárók lehetnek az udvarra néző északi homlokzaton is.

A reneszánsz kapun belépve az egykori konyhában találjuk magunkat, melyet gótikus árkád ural. A helyiség igazi érdekessége azonban az a falból kivezető lyuk, mely arra enged következtetni, hogy a domonkosoknak már a 14. században volt vezetékes vizük. Az egykor ebédlőként szolgáló refektórium reprezentációs tér is volt, érdekességei a reneszánsz felolvasófülke és a központi oszlopon látható „itt jártam” típusú latin nyelvű feliratok. Elődeink is szerették hátrahagyni az utókornak látogatásuk nyomát, a legrégebbi iniciálét és évszámot tartalmazó feliratok a 16. századból valók. Azt, hogy Hunyadi Mátyás bevéste-e ide a nevét, nem tudjuk, de megfordulni megfordulhatott itt, hiszen a hagyomány szerint ide járt iskolába.

Itt jártam - üzenik az utókornak elődeink a ferences kolostor refektóriumának főpillérén

A kerengő felújítás alatt áll, de a teljes épületet restaurálják, utána remélhetőleg látogatható lesz

Mi más lehetne a következő megálló, mint a szülőház. Annak, hogy Mátyás király miért született Kolozsváron, prózai oka van: a családi fészek, a vajdahunyadi vár felújítás alatt állt, így Hunyadi János a kincses városban keresett menedéket Szilágyi Erzsébet és születendő fia számára. Jó kapcsolatot ápolt ugyanis a városvezetéssel, Kolozsvár az erdélyi vajda cím megszerzésében is támogatta. A ház akkor egy gazdag szőlőművesé volt, és legalább két középkori épületből keletkezett, legrégebbi magja, a későgótikus csúcsíves kapu és a fölötte lévő ablaktengely.

Az útikönyvek beszámolóival ellentétben Mátyás király nem a földszinten születhetett (az itteni helyiségek többnyire raktárként és a szolgák szálláshelyeként szolgáltak), hanem a reprezentatívabb, gerendás boltozatú emeleti szobák egyikében. Ma már csak találgathatunk, hogy melyikben, de Heltai Gáspár krónikája szerint a 16. században ezt még emléktábla jelölte, sőt, egy kőbölcső is állt benne. Az akkor még intenzív Mátyás-kultuszról tanúskodik az is, hogy a ház ablakrácsait a Hunyadiak címeréből ismert aranygyűrűs holló díszítette.

Nem is csoda, hogy az épület tulajdonosa ennyire ünnepelte a ház szülöttjét, hiszen Mátyás király 1467-ben privilégiumban részesítette szülőházát, mely évszázadokon keresztül adómentességet élvezett. Egy ekkora épület adója nem lehetett kis összeg, ugyanis a város 1740-ben megelégelte a kivételezést és megvásárolta az ingatlant. Egy ideig katonakórház volt benne, és csak a 20. század elején kapott rangjához méltó rendeltetést, az Erdélyi Kárpát-Egyesület (EKE) székhelyéül és néprajzi múzeumként is szolgált.

Mátyás király szülőháza ma már messze nem élvez akkora privilégiumot, mint évszázadokkal ezelőtt.

A gótikus kapun színes tábla hirdeti a látogatási programot és a belépők árát.

Az 1950-es években került át a Szépművészeti és Formatervezési Egyetem birtokába, mely, úgy tűnik, messze nem annyira büszke a ház szülöttjére, bár anyagilag profitál belőle. „Sajnos emlékszoba vagy múzeum nincs benne, és nem is nagyon látogatható” - summázta a ház jelenlegi helyzetét az idegenvezető. Erről magunk is meggyőződhettünk, a gótikus kapu mellett ott díszeleg a nyitvatartást és belépők árát hirdető tábla. Amint belépünk az előtérbe fényképezni, máris mutatják, hol lehet belépőt váltani, különben magyar napok ide vagy oda, semmi keresnivalónk az épületben.

A Mátyás-ház bemutatásakor nem hagyhatjuk szó nélkül a rajta látható emléktáblákat sem. Az elsőt Pákey Lajos tervezte 1888-ban, miután a történeti társaság nyomást gyakorolt a városvezetésre, hogy állítson méltó jelet az igazságos király születésének. A másik, háromnyelvű tábla egy későbbi „történelmi kor”, a Funar-korszak emléke, az igazságos király román származását hangsúlyozza. És az állítással nem lehet vitába szállni, hangzott el, hiszen Hunyadi János oláh nemes volt.

Kolozsvár ezen szeglete nem csak egy uralkodót adott az országnak, átellenben található Bocskai István erdélyi fejedelem és magyar király szülőháza, melynek középkori, reneszánsz volta azért nem nyilvánvaló, mivel a 19. században átépítették. Ez is egyetemnek ad otthont, igaz, a Sapientia Erdélyi Magyar Tudományegyetem másként viszonyul a nem mindennapi örökséghez: az előtérben az eredeti emléktáblák emlékeztetnek a ház nagy szülöttjére. A három kőtábla egyetlen kompozíciót alkotott és színezett, aranyozott volt, latin szövegét híres humanisták írták, és a Mátyás-kultuszra is van benne utalás. Fölötte állt Bocskai fejedelmi címere, mely ma az Óváry-teremben található.

Bocskai István fejedelmi címere a Sapientia egyetemnek otthont adó Bocskai-ház Óváry termében

Az előtérben látható latin nyelvű emléktábláknak magyar fordítása is van

Mátyás-kori emlékeket a Főtéren is találni, a Szent Mihály-templommal átellenben van az 1400-as évekből való plébániaház, az idők folyamán a katolikusok mellett a reformátusok és unitáriusok is használták. Az épületegyüttes négy ház összeolvasztásából született, barokk homlokzatán már csak a kapubejárat eredeti és a Storia kávéházban található kapukeret, mely az 1477-es átalakításra emlékeztet.

A főtéri Storia kávéházban található kapukeret a plébániaház 1477-es felújítására emlékeztet

Kolozsvár legszebb és legértékesebb reneszánsz háza kétségtelenül a Wolphard-Kakas-ház, derült ki, ezt mi sem bizonyítja jobban, minthogy a 17. század végén 3700 forintra értékelték, miközben egy óvári gerendás házat már 300 forintból meg lehetett venni. A Főtér 31. szám alatti épület homlokzata semmit sem árul el a benne rejtegetett kincsekről, ehhez be kell kérezkedni az udvarra.

Építtetője Wolphard Adorján plébános, akinek munkáját unokaöccse, István folytatta. A 15. századi ingatlanból csak az udvari szárny maradt fenn a kőből faragott reneszánsz ajtó- és ablakkeretekkel és napórával, mely Wolphard István csillagászat iránti érdeklődéséről tanúskodik. Akárcsak az emeleti zodiákus terem, melynek boltozatát a jelenlegi tulajdonos bank műmennyezet mögé rejtette, utoljára ide a '90-es években engedték be a szakembereket. Azóta nem tudni, mi a helyzet a fiókos rózsaboltozattal, melynek gyámköveit a csillagjegyek díszítik. Igaz, csak tíz, egyikre Kakas János címere, másikra a Mátyás-kultusz jegyében a gyűrűs holló került.

Itt nyerhetünk bebocsátást a város legszebb reneszánsz háza, a Wolphard-Kakas-ház udvarára

Megcsodálhatjuk a reneszánsz kapu- és ablakkereteket, de a zodiákus terembe nem mehetünk be

Akárcsak a Farkas utcai református templom szentélyének hálóboltozatát tartó egyik gyámkőre, ez ugyanis sétánk következő, egyben utolsó állomása. A templom és kolostor Mátyás király támogatásával épült, a vallásháborúk idején hol a protestánsok, hol a jezsuiták használták. Utóbbiak 1603-as kiűzésekor nemcsak a berendezést tették tönkre, a boltozat is beomlott több kolozsvári polgárt maga alá temetve. Utána egy ideig üresen állt, a környékbeliek „kőbányának” használták építkezéseikhez.

Bethlen Gábor fejedelem mentette meg az enyészettől: a reformátusoknak adományozta, akik renoválták. Egyszerű homlokzatán már csak az árgus szemek találják meg a katolikus múlt jeleit: a kétosztatú későgótikus kapuzat fölött egy háromalakos, keresztrefeszítést ábrázoló kompozíció állhatott, a középső ablak fölötti INRI felirat egy corpus egykori jelenlétéről árulkodik. A templom a középkorban vakolva, festve volt, a vakolatot egy 20. századi renováláskor verték le róla, és bár a történelmi hűség az eredeti állapot helyreállítását kívánta volna, mivel a kolozsváriak így szokták meg, a pár évvel ezelőtti restauráláskor ebben a formában állították helyre.

A Farkas utcai református templomon csak a jó megfigyelő találja meg a katolikus múlt emlékeit

Nemcsak az épület, a berendezése is értékes, a domborműves reneszánsz faragott padokat segesvári és besztercei asztalosok készítették, fő éke a reneszánsz kőszószék, melyet alabástrom berakások díszítenek. A szószékkosár előrelátó módon a szú által nem kedvelt ciprusfából készült, így épen megmaradt.

A Farkas utcai templom látványosságaivá váltak a Herepei János lelkész kezdeményezésére kiállított nemesi címerek is, melyekről kevesen tudják, hogy temetésre készültek. Ilyenkor az erdélyi arisztokrácia különböző anyagokra, fémre, selyemre, fára, papírra nyomatta címerét, mellyel például a ravatalt díszítették, de a temetésen jelenlévők is kaptak egy-egy lenyomatot a rangjuknak megfelelő anyagból. Nem csak a címereket, a nemesi temetéseken elhangzott prédikációk szövegét is kiállították itt, ezek Kolozsvár legrégebbi nyomtatványai. Nemesi sírok a templomban is vannak, az Apafiak szentélyben található síremlékét Kós Károly tervezte.

A ciprusfából faragott szószéket a szú sem bántja, rajta a reneszánsz alabástromberakások

A reneszánsz berendezés is értékes, a díszként szolgáló nemesi címerek temetésre készültek

Bár ma nehéz elképzelni, a templomnak tornya is volt, ez többször beomlott és oly sok fejtörést okozott a híveknek, hogy végül lemondtak róla. Két szintje maradt meg, ahol reneszánsz és barok freskókat is találtak. Az egykori kerengőnek is csak egy kis szakasza látható ma, ennek sem eredeti a boltozata, az ide vezető ajtó mellett azonban érdekes latin nyelvű felirat áll. „Aki nem énekel a kórusban, áll, mint ökör a piacon” - üzeni a mai kor emberének a középkori bölcselő.

Kolozsvár épített öröksége a magyar napokon több vezetett sétán is megcsodálható. Az Entz Géza Művelődéstörténeti Alapítvány és a BBTE Magyar Történeti Intézetének szervezésében csütörtökön 15 órától Pákey Lajos munkásságával, szombaton 10 és 15 órától a város barokk emlékeivel, míg vasárnap 11 órától a szocmodern épületekkel ismerkedhetünk meg.