ejnye-bejnye!
Jean St'Ay
2018. augusztus 3. péntek, 10:20
A Nagy Tesó nyilván nem esett hanyatt a baki miatt. De azért felemelte a mutatóujját. És ez felér egy ballisztikus rakétával.

Amint arról beszámoltunk, Mihai Fifor román védelmi miniszter a minap alaposan elszólta magát. Azt találta mondani, hogy a deveselui NATO-támaszponton ballisztikus rakéták vannak. Aztán persze gyorsan megmagyarázta, hogy á, dehogy, nem is úgy kell érteni, ahogy mondta, hanem pont másképp.

Eltelt pár nap, és a bukaresti orosz nagykövetség Facebook-oldalán megjelent egy közlemény. Röviden összefoglaljuk a lényeget. A nagykövetségen egyrészt meglepetéssel tapasztalták azt a hisztit, amelyet Fifor úr „nem helyénvaló” kijelentések keltettek Romániában. Az orosz fél úgy ítéli meg, hogy a hisztinek markáns „belpolitikai aromája” van. No comment, mondják erre az oroszok, ez Románia belügye.

És most jön az a rész, amelytől bármely román politikai vezérnek nyugodtan égnek állhat a haja, ha van neki. Ugyanis az oroszok sajnálatukat fejezik ki arra vonatkozóan, hogy Bukarestben továbbra is „struccpolitikát” folytatnak a legfőbb idevágó vonatkozással kapcsolatban. Ami a következő: az amerikai rakétaelhárító rendszerek romániai jelenléte nem csak, hogy felborítja a globális stratégiai egyensúlyt, de potenciális fenyegetést is jelent Oroszország nemzeti biztonságára nézve.

Putyin elnök még 2016-ban világosan megmondta: a rakétavetőkre könnyű támadó rakétákat helyezni. Egyáltalán nem nehéz egy rakétát kicserélni egy másikkal. Erre még a románok is rájönnek. (Juj!) Eddig a románoknak fogalmuk sem volt arról, milyen érzés, ha tűzvonalban vannak. Nos, a jövőben lesz fogalmuk, ugyanis Oroszország olyan lépésekre kényszerül, amelyek szavatolják a saját biztonságát. Válaszként, persze. Mert Oroszország sose lép elsőként.

Nos, nem hisszük, hogy akad olyan politikai vezér, aki repesve olvas egy ilyen üzenetet.

 

comments powered by Disqus
A bejegyzés trackback címe: http://foter.ro/trackback/27650
Négy nagyváros a kezébe vette a sorsát. Elkezdődött volna a gyakorlati regionalizálás? És vajon mit fog szólni mindehhez a bukaresti bojárság?
Többször át lett ismételve és fel lett mondva a lecke a román-magyar érdemi párbeszéd elkezdésének a fontosságáról az Erdélyi Magyar Nemzeti Tanács pénteki, kolozsvári konferenciáján. Idén is.
Jobban játszott, de nem eléggé jól Athénban a magyar válogatott.
Tanulság: nyugodtan lehet kutatni a szekus besúgók után, amíg szembe nem jön valaki, aki túl magas polcon van.
Még a siralmas téesznyugdíjakat is bankkártyára utalná az állam.
A gesztus értékelendő, de ettől még nincs mit ünnepelni.
Mert egy putyinista-erdoganista beütésű autarchikus ceauşiszta nemzetállam. És nincs politikai víziója. És nem akar integrálódni. És, hopp, hasonlítani igyekszik Magyarországhoz.
Ezt persze könnyű leírni. Dragneát és csapatát kifüstölni a kormány épületéből annál nehezebb. És lehet, kicsit kevés is hozzá ez a Klaus Iohannis.
A gyulafehérvári román nemzetgyűlésről sok szó esik a centenárium évében, de csak kevesen beszélnek arról, hogy 1918 decemberében ellen-nagygyűlést is tartottak Kolozsváron. Erről is beszélt a Korunk Akadémia legutóbbi meghívottja, Fodor János történész.
Semmit nem tudni róluk, de valószínű, hogy más nyelven tanulják az ábécét.
A dühös fuvarozókat lebeszélték a sztrájkról néhány ígérettel.
Nem vehetnek örökbe gyereket a meleg párok.
Református szórványmagyarok, szász evangélikusok, bukovinai lengyel és székely katolikusok nyomában jártunk, megnéztük a román ortodoxok egykori kulturális fellegvárait is.
A szerzőnek teljes mértékben igaza van: Bukarest abszolút nem Budapest! De teljesen más okok miatt, mint amiket felsorol.